Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-18

18. orsíágos CSéb 1882. M.<rcaius 19-én, szombaton. 249 mire« stb. Abban igaza van a t. képviselő I úrnak, hogy ma még nem tudom, mire fo gok szavazni, mert az természetesen attól függ, \ mi lesz előterjesztve. (Helyeslés jobb felől.) Azt hiszem azonban, Horánszky Nándor képviselő úr még a legkitűnőbb kormányjavasla tokát sem fogja megszavazni és pedig csak arra való tekintettel, hogy azokat ki terjeszti elő. Azt hiszem azonban, valóban nem lehet csodálkozni, t. ház, hogy az a gyűlölködő szenvedélyes hang, a melyen Horánszky t. képviselő úr szólott, részünkről közbeszólásokat vont maga után. De ez a hang épen nem alkalmas arra, hogy Horánszky urat oly tekintélynek ismerjük el, hogy minket itt leczkéztethessen. (Élénk helyeslés jobb felöl. Derültség a baloldalon.) Széll Ákos jegyző: Demkó Pál! Demkó Pál: T képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Horánszky Nándor t. képviselő úr a tegnapi ülésen a nagybecskereki választást is szóba hozta s engem abba a helyzetbe juttatott, hogy személyes kérdésben felszólaljak. Nem volt szándékom a szőnyegen levő felirati vita alkalmával felszólalni, mely mindenhez hasonlít inkább, mint felirati vitához, mert azt annyira kimerítettnek, átgondolnak és úgy a nemzet méltóságának, mint a legalkotmányosabb király iránti hódoló tiszteletnek megfelelőnek tartom, hogy ahhoz sem hozzáadni, sem elvenni valóm nines. Ha mégis felszólalok, teszem azt azért, mert Horánszky t. képviselőtársam, mint említettem, tegnap a nagybecskereki választást apostrofálta és az ottani kapitányt és főjegyzőt vádolta, nem +tudom ugyan mivel, de úgy hozta fel őket, mintha azok valami törvényellenes eljárást követtek volna el. Én, t. ház, az egész választási idő alatt betegen feküdtem s nem folytam be a választásba, de tudom azt, hogy Nagybecskereken háromszor voltam szerencsés képviselővé választatni, a nélkül, hogy a választások törvényessége csak egyszer megtámadtatott és kétségbe vonatott volna; és tudom azt is, hogy midőn a nagybecskereki választó közönség megtudta, hogy azon politikai vadházasság folytán, mely a nemzeti párt és a szélsőbal között a választások idejére ad hoc létrejött, (Derültség jobb felől. Nagy mozgás a baloldalon.) mert a vadházasságok mindig ad hoc szoktak létrejönni, az ellenem felállított ellenzékivel szemben előbb a nemzeti párt zászlója körííl csoportosult választók nagy része, a kik múltkor a nemzeti párt jelöltjére szavaztak, küldöttségileg mentek a főispánhoz — természetesen azt hívén, hogy neki a kormány jelöltjéről tudomása van — és kijelentették előtte, hogy ők a kormánypártra fognak szavazni az esetben, ha Demkó lesz a kormánypárti jelölt. KÉPVH. NAPLÓ. 1892 — 97. I. KÖTET. Azt hiszem, t. képviselőház, ehhez commentár nem kell. (Derültség bal felől. Felkiáltások: Nem!) És ha Horánszky Nándor t. képviselőtársamnak, ki régibb képviselőségére hivatkozva a fiatalabbakkal szemben, úgy látszik, némi előjogokat is vél vindicálhatni magának, van egy ideálja azon államférfiúról, a ki hívatva van Magyarország ügyeit vezetni, melynek nézete szerint a jelenlegi ministerelnök úr nem felel meg, nekeoi is van egy idealom a törvényhozó testűlet tagjairól, a mely ideálnak azonban épen a most említetteknél fogva t. képviselőtársam nem felel meg. (Élénk helyeslés jobb felől.) Lits Gyula jegyző: Horánszky Nándor! Horánszky Nándor: T. képviselőház ! Szorosan csak a házszabályok adta.jogommal kívánok élni, azért sem vadházasságokról, sem politikai öszszeköttetésekről, sem a politikai küzdelmek azon ré széről, mely az eljárás mikéntjét foglalja magában, szólani nem kívánok. Csak egyet kívánok megmondani (Halljuk! Halljuk!) és ez az, hogy midőn a tegnapi napon adatokat hoztam fel arra nézve, hogy a választások alkalmával hatósági erőszakoskodások történtek, én csakis ezt emeltem ki s a vesztegetésekről csak mellékesen szólottam s tettem pedig azért, hogy constatáljam, miszerint elérkezett az ideje annak, hogy megérlelődjék felfogásainkban azon tudat és szükségérzet, hogy a választási törvények revidealása égető szükséggé vált. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) E czélból hoztam fel adataimat s felhoztam azon az alapon, mivel hogy kezeim között írásbeli jelentések feküsznek és itt nem a rittbergi levelet értem, mely egy tiszteletreméltó férfiútól származik, a ki azt közzétette és nyilvánosságra hozta s a melyben érett megfontolás után bizonyos dolgok constatáltatnak, a melyek, hogy megtörténtek-e vagy sem, én nem tudom, de én azon férfiú szavában hiszek és bízom — de értem a kezeimnél levő jelentéseket, a melyekben oly adatok foglaltatnak, a melyeket én nem a levegőből szedtem és nem az ujj arab ól szoptam, hanem hozzám szavahihető férfiak által küldettek be. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Arra nézve, hogy tényleg mi történt, csakis részrehajlatlan vizsgálat fogna nekünk támpontot nyujtmi s ily vizsgálat útján volna kideríthető, kinek van igaza: azoknak-e, a kik hozzám a jelentéseket beküldötték, vagy pedig t. képviselőtársaimnak. Épen ezért, t. ház, én nem kívánhatom, hogy most a közvélemény döntsön a felett, hogy az adatok tekintetében az való-e, a mit én mondottam, vagy az, a mit mások mondottak; de egyről biztosíthatom a t. házat s ez az, hogy az a közvélemény, a mely látta a történteket, bizonyára megbotránkozott s igazat fog nekem adni abban, hogy Magyarországon a S2 "''-