Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-18

248 18. országos ülés 1892. márczins 19-én, szombaton. A napirend előtt személyes kérdésben kíván felszólalni: Széll ikos: Vargics Imre! Vargics Imre: T. ház! Betegségem miatt a ház tegnapi ülésén meg nem jelenhetvén, csak sajtó útján értesültem arról, hogy Horánszky Nándor képviselő úr tegnap a választások folyamatát, természetesen az ő szempontjából ecsetelvén, a rittbergi választókerületben állítólag előfordult visszaéléseket is említette. A t. ház nem fogja tőlem, e kerület képviselőjétől rossz néven venni, ha nem önvédelem szempontjából, hanem a tények helyreigazítása végett egy-két megjegyzést teszek t. képviselőtársam beszédének erre vonatkozó részére. (Halljuk ! Halljuk!) Mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy közvetlenül az országgyűlés elnapolása után kötelességemnek tartottam választókerületemben beszámolni. Tettem ezt két helyen: választókerületem székhelyén Rittbergen és azon kivűl Buziáson. E két eseten kivül az egész választás folyama alatt választókerületemben sem korteskedés, sem más czélból meg nem jelentem, eltekintve lakóhelyemtől, mely a kerületben van. A dolgok megértése végett szükségesnek tartom azt is megemlíteni, hogy már beszámolásom alkalmából mind a két helyen, a hol a jelöltséget nekem újra felajánlották, kijelentettem, hogy ha személyemre volna visszavezethető annak az oka, hogy akár a szabadelvű pártban pártszakadás történnék, akár általában a kerületben a szenvedélyek feíizgattatraának, a jelöltségtől visszalépnék. Kijelentettem ezt választóim előtt és másutt is. Tettem ezt azért, meri: nagyon jól tudom, hogy nemcsak a nagyobb, hanem a dii minorum gentium is 15 éven át, a mennyi ideig a kerületet képviseltem, bizonyos tekintetben lejárják magukat, mert minden személyes aspirationak megfelelniök lehetetlen. A t. képviselő úr három esetet hoz fel, az u. n. rittbergi leveleket, hivatalos erőszakoskodást és azt, hogy pénzen vásároltattak számomra a voksok. A mi az íigynevezett rittbergi leveleket illeti, csak az egyikre akarok reüectálni, mert a másikból folyó ügy másutt fejeztetett be. Ezen levél hihetőleg az, melyben gróf Bissingen Ernő, a választókerűlet egyik választója kijelenti, hogy azon állítólagos erőszakoskodással szemben a párt kötelékéből kilépett. A dolognak megérthetése végett megjegyzem, hogy ellenjelöltem, gróf Lázár Jenő, kit nincs szerencsém személyesen ismerni, de a kit hírből tisztességes és lovagias embernek tudok, a választás folyama alatt nála volt szállva és vele rokonságban áll. Nem csodálom, ha gróf Bissingen Ernő, pártállása daczára, melyet akkor elfoglalt, talán személyes motivumokból inkább az ellenjelölt megválasztatását óhajtotta és a mellett buzgólkodott is. Látván azután, hogy ez nem sikerűi, talán ez izgatottság behatása alatt írta azt a levelet, a melyet a képviselő úr idézett, emlékezetében lévén talán a tiz év előtt történt lugosi választás, melynek akkor ő volt a képviselőjelöltje. A mi már most az erőszakoskodás vádját illeti, annyit mondhatok, hogy választókerületemnek jelentékeny része egy másik főszolgabírói kerületbe esik; ez a főszolgabíró nemcsak semmit sem tett választásom érdekében, hanem ha pártállása nem genirozná kijelenteni, megmondhatná, hogy — hihetőleg szintén személyes motivumokból — ellenem dolgozott. A mi a harmadik és a legsúlyosabb vádat illeti, hogy pénzbeli vesztegetések történtek volna, erre a következőt jegyzem meg. (Halljuk! Halljuk !) Nem kérkedésből mondom, húsz éven át van szerencsém a t. ház tagja lenni, de még egyetlenegyszer sem vettem igénybe pénzt sem a párt, sem bármi néven nevezendő egyén, vagy testűlet részéről a választássíi kisebb, vagy nagyobb mértékben összefüggő költségek fedezésére. Nem kérkedésből mondom ezt, hanem annak fölvilágosítására, hogy én nekem nincs annyi vagyonom, hogy egy 1500 választóból álló kerületben pénzen akarjak voxokat vásárolni. De különben is perhorrescálom az undok lélekvásárlást és bármily becses tárgya legyen is a mandátum a nemes ambitionak, én ezen a czímen mandátumot nem kívánok. (Helyeslés és éljenzés jobb felöl.) A t. képviselő úr egyoldalúkig ítélt; méltóztassék megkérdezni a volt t. ellenjelöltemet, hogy tisztán csak a nemzeti párt elveinek hódító erejével kívánta-e ő az eredményt elérni és nem játszottak-e közre más factorok is, nem mondom, tudtával és megegyezésével, de — őszintén szólva — nem hozatott-e részéről a pénz circulatioba? (Derültség jobb felöl.) Ha a tények azt fogják igazolni, hogy ő tisztán és platonice elveihez és azok iránti szerelemből hitte azt, hogy győzelemre viszi a dolgot, a mit én nem hiszek, akkor ismerni fogom kötelességemet. Ezt kívántam megjegyezni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Széll Ákos jegyző: Rudnay Béla! Rudnay Béla: T. ház! Nem tehetem, hogy személyes megtámadtatás czímén szót ne kérjek. Horánszky Nándor képviselő úr tegnapi beszéde alatt közbeszóltam és ő szíves volt közbeszólalásomra rögtön a következőt válaszolni: »Grondolom, Rudnay Béla képviselő xir szólott közbe, a ki a politikai felfogások zománczával lépett be, de azzal az erős akarattal, hogy szavazni fog, bár ma még nem tudja, hogy