Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-17

17. országos ülés 1892. márczius 18 én, pénteken, ^45 utolsóig miudnyájunkát e párton illetett, (Úgy van! Úgy van ! a jobboldalon. Zaj a baloldalon.) nem az objeetiv megítélésből eredt, hanem ugyanabból a forrásból eredt, melyet épen szerencsém volt említeni? (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Csak ez bátorította fel a képviselő urat arra, hogy úgy bánjék velünk, mint a hogy azt tette? (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) T. ház! A képviselő urnak csak néhány kifejezését szedtem össze, a melyre reflectáM akarok, kijelentvén azt, hogy valamint a t. képviselő urat is az iránt, hogy mit tett és mondott, meg fogja nyugtatni a lelkiismerete, úgy engedje meg a t. ház teljes nyugodtsággal kijelentenem, hogy ugyanolyan módon nyugtat meg engem lelkiismeretem és jogérzetem az iránt, hogy azóta, mióta e pártnak és kormánynak tagja vagyok, csak azt láttam, hogy mindegyikünk legjobb meggyőződése és legjobb hazafias intentioja szerint teljesítette kötelességét. (Zajos helyeslés a jobboldalon. Nyugtalanság a baloldalon.) T. ház! A politikai téren nagyon comicus a, naivitás. Nem kell minden kifejezést és rossz indulatot mindjárt hasonló viszonzás forrásául venni. De mit mondott a t. képviselő úr? Mindjárt az előtte szólott t. képviselő úr beszédére azt jegyezte meg, hogy köztünk esak a körül forog a kérdés, hogy ki képes a nemzetet jobban elbolondítani? (Zaj.) Azt mondja, hogy t. képviselőtársam ebből az iskolából került ki. Azután úgy folytatja, hogy abból a politikai iskolából került ki, melynek egyetlen egy ténye sem bizonyít létének jogosultsága mellett; hogy a ki a kormányt támogatja, helytelenül jár el, azt a kormányt, mely csak kapkod, mely minden tisztességet számon kivííl hagy, mely jogot tipor, a mely napról-napra alkotmányellenes dolgot művel és így tovább. (Mozgás a baloldalon.) Ez, t. ház, csak szemelvény azokból, a miket a t. képviselő úr elmondott, de a mely szemelvény engem teljesen feljogosít annak ismétlésére, hogy ezek az állítások objective el nem mondathatnak. (Úgy van ! a jobboldalon.) De ahhoz, hogy valaki ilyetén fellépését valahogy indokolhassa s elfogadhatóvá tegye, önkénytelenül arra a másik alapra kell, hogy rátérjen — hisz az megszokott dolog már — hogy a kormányt erőszakoskodásokkal vádolja. E tekintetben ismét ezzel a kifejezéssel találkozunk : »a kormány erőszakoskodásában odáig szándékozik menni, hogy kiirtsa az ellenkező nézetííeket«. (Mozgás a baloldalon.) Csakhogy, t. ház, be kell bizonyítani erre a kormányra, hogy azon erőszakoskodásokat, melyek miatt az ember legjobb érzelme fellázad, el is követte. Ennek igazolására a t. képviselő úr áttér egész tisztájára az általa felhozott választási visszaéléseknek. Én határozottan tiltakozom a kormányi erőszakoskodásnak minden feltevése ellen. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zajos derültség és mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Alkalom lesz erre még külön visszatérni, de a t. képviselő lir ezzel kapcsolatban hozzám külön is intézett egyenes kérdést, a melyre válaszolni kívánok. (Halljuk! Halljuk!) Minden általános országgyűlési választás után ismétlődik első sorban az ellenzék részéről a választási visszaélések elleni panasz. Nem kutatom ezt bővebben, t. ház, nem is vitatkozom ma e fölött; köztudomású dolgok ezek az országban ; Én csak azt mondhatom, hogy én legalább sokkal több panaszról értesültem az ellenkező oldalról. (Úgy van! Ügy van! a jobboldah)i, mozgás a baloldalon.) Csak azt jegyzem meg,hogy pártkülönbség nélkül — ha fordult elő baj, vagy visszaélés — és panasz intéztetett hozzám, vagy választási visszaélések miatt jöttek hozzám, soha senkinek sem volt az ajtóm zárva. (Élénk helyeslés a jobbóldalon) De mit mond a t. képviselő úr? Épen az én tárczám körében hibáztatja azt, hogy a választási mozgalom idején egy postahivatalban rovancsoltak. Hát, t. ház, én a legjobb meggyőződéssel mondhatom, hogy sem arról, hogy a t. képviselő úr melyik kerületben kandidál, sem arról, hogy a képviselő úr mikor tartja programmbeszédét, nem tudtam. Ha valamelyik postaközeg kimegy a kerületbe és megvizsgálja a postahivatalt, hogy ebben valami erőszakosságot vagy szándékosságot feltételezzen valaki, ez ismét csak azon készségre vezethető vissza, a melylyel a képviselő ár minket vádolni és gyanúsítani méltóztatik. (Helyeslés jobboldalon.) Említette a t. képviselő úr a fővárosi első kerületet, a melyben most választás lesz és említette az ottani tisztviselőket. (Félkiáltások a baloldalon : Tudjuk ! Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Lesz még alkalom, a mikor kifogunk arra terjeszkedni, a mit gr. Apponyi. Albert t. képviselő úr és mások is a tisztviselőkről, kapcsolatban szavazási jogosultságukkal elmondottak; ki fog akkar tűnni, a jövő igazolni fogja, hogy országos szempontból kinek az álláspontja helyes e kérdésben. E fölött most nem vitatkozom, hanem a t. háznak kegyes figyelmébe ajánlom azokat, a miket egyszer itt a házban mondottam, gondolom az osztrák magyar államvasutak államosítása alkalmával egy ellenzéki képviselő úrnak ama kérdésére, hogy mi fog történni azon tisztviselőkkel, akik most olyan nagy számmal kerülnek a kereskedelmügyi minister fenhatósága alá ? Milyen álláspontot foglal el a kereskedelemügyi minister ezen tisztviselők politikai nézeteit illetőleg? Azon választ, a melyet akkor erre a kérdésre adtam, fentartom ma is. Az szolgált