Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.
Ülésnapok - 1892-17
244 !"• «rszágos Ölés 1892. Mi az első utat választottuk; önök a másodikat választják. Ez köztünk a különbség; ez az, a mi bennünket arra indít, hogy mindig törvényes és loyalis eszközökkel és fegyverekkel önök ellen a harczot felvegyük és folytassuk. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Még csak egy rövid szót, t. képviselőház. (Halljuk! Halljuk!) lia ennyi baj van ebben az országban jelenleg — szerintünk van, önök szerint nincs — hát akkor mit szóljak, a felíratnak azon részéről, a kormánypolitikának azon részéről, a melyet a t. ministerclnök úr beszéde visszatükröz? Mit szóljak arról a sovány, kiaszott, a jövő képét igazán sivár színben feltüntető politikai feladatokról, a melyeknek elébe kívánunk menni. Én a magam részéről a valutarendezésre, az adórendszernek a reformjára, az igazságügyi alkotásokra, mindazokra a szerintem is nagyon fontos kérdésekre, a, melyek a válaszfelíratban fclöleltetnek, nagy súlyt helyezek; de attól félek, hogy öt esztendő ismét el fog a fejünk felett repülni, a nélkül, hogy a magyar állam területi és hatalmi eonsolidatioját keresztűlvinnők. Itt van például Fiume kérdése, . . . Madarász József: Ugy van! Nagyon helyes! (Halljuk! Halljuk!) Horánszky Nándor: Itt van előttünk a magyar állam önállósága és függetlenségének biztosítása azon a kereten belül, a melyet az 1867 : XII. tczikk megállapított; itt vannak a számos fictiók megszüntetése, a melyek összes tevékenységünk felett mintegy szent lélek lebegnek. Itt vannak a társadalmi összeforradások kérdései, a melyekre ebben az országban oly nagy szükség van és a melyeknek intézvényes létesítése, megerősítése és biztosítása, mindmegannyi égető kérdést képez, egy szóval mondva, hol lesz a politikai és lelkiismereti szabadság alapján nyugvó egységes magyar nemzeti állam '? . . . Madarász József: Ez a fő! Horánszky Sándor: íme tehát ezekre a bekövetkezendő öt esztendő alatt nem is gondolunk. Ám kérem azt az ürességet megnézni, melyet a válaszfelírati javaslat feltár. Még csak jelzés, utalás sincs ezekre a dolgokra. Engedelmet kérek, ha egy államférfiú nem tudja belátni azt... Rudnay Béla: Horánszky Nándor . . . Horánszky Nándor: T. képviselőház! Gondolom Rudnay t. képviselő úr szólott közbe; a ki a politikai felfogásoknak a zománciaval lépett ide be, de azzal az erős akarattal, hogy szavazni íog, bár ma még nem tudja, hogy mire, nekie teljes joga van, hogy véleményét nyilvánítsa, (Nagy mozgás. Bendre! Rendre ! a jobboldalon.) de legalább egy régi képviselővel márcüius 18-án, pénteken. szemben addig, míg meg nem mutatja azt, hogy annak a kép\ T iselőnek életében van valami . . . Pulszky Ágost: Hó! Hó! (Élénk felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Mi ez ? Mit 'akar ? Derültség. Halljuk ! Halljuk !) Horánszky Nándor:.. . T. ház! Pulszky Ágost képviselő úr felindulásán nem csudálkozom, mert nem új dolog és mindig ismétlődik, ha neki valami nem tetszik. De ha azt hiszi, hogy valami szemrehányni valója van velem szemben, elvárom és meg fogok felelni is, csak egyre kérem: minthogy a képviselő úrnak physikai szája oly nagy, hogy el ne nyeljen. (Derültség balfelöl.) Visszatérek, t. ház, röviden arra, a mit még mondani akartam, (Halljuk! Halljuk!) hogy a, ki azon nagy feladatokat, melyek előtt állunk, nem látja, az nem méltó arra, hogy Magyarország élén álljon és vezesse abban, hogy így hazánk az európai népcsaládok körében a eulturküzdelmeket épúgy, mint a sors által rámért ádáz harczot kiállhassa. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélsőbalon.) Ez a különbség a mi politikánk és az önök politikája, az önök felirati javaslata és a mi felirati javaslatunk között, ezért fogadom én el gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam felirati javaslatát. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a baloldalon.) Baross Gábor kereskedelemügyi mi nister: T. ház! (Halljuk!) Azt hiszem, hogy az előttem szólott t. képviselő úr meg íogja kapni a választ beszédére alkalmasabb időben, azért az idő előhaladottságára való tekintettel én csak nagyon rövid válaszra szorítkozom (Halljuk! Halljuk! a jobbJdalon.) annyiban, a mennyiben a t. képviselő úr engem speciális megjelöléssel is tüntetett ki. T. ház! Mielőtt ezt tenném, appellálok a házban, vagy azon kivííl levő bármely számbavehető tényezőnek objectiv ítéletére: mondja meg, vájjon nincs-e igazam, hogy annyi rossz indulattal és gyűlölködéssel, (Úgyvan! Ugy van! a jobboldalon. Ellenmondások a bal- és szélsőbalon.) mint a mennyi az előttem szólott képviselő úr beszédéből felénk ömlött, régen, de régen nem találkoztunk. (Igaz! ügy van! jobb felöl.) Én, t. ház, a kinek a politikai életmiseriái meg nem semmisítették azt a gondolkozását, hogy a politikai pártellentétek még nem jogosítanak fel arra, hogy egymás iránt mélységes gyűlölettel viseltessünk, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) én t. képviselőtársamat e térre követni nem fogom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) De igenis appellálok minden objectiv ítélőre, mondja j meg: nincs-e igazam, midőn azt mondom, hogy I az a szüntelen leczkéztetés, (Igaz! a jobboldalon.) j a melyben a t. képviselő úr az első szavától az
