Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.
Ülésnapok - 1892-17
240 17. országos Ülés 1802. Biáresius 18-áa, pénteken. Ez az, a mi elien én tiltakozom, pedig ezt csinálták. A t. ministerelnök úr kétszer szólott ebben a házban és mindig azt mondta, hogy »majd meglátjuk, mi lesz ebben a házban az ellenzékkel!« Mindig oda tendált, hogy akként fogunk segíteni a politikán, hogy ki fogjuk irtani vagy meg fogjuk gyengíteni az ellenzéket és azután eszmék hiányában fogjuk a magunk felfogásait érvényesíteni. (Úgy van! Derültség hal felöl.) De nekem, t. képviselőház, azokat, a miket mondottam, némileg Le is kel] bizonyítanom. (Zaj jobi felől. Halljuk! Ealljuk! bal felöl.) Megengedem, hogy ez unalmas dolog, de kötelességek hálálnak rám, a melyeket én senki kedvéért mellőzni és elhallgatni nem fogok, (Halljuk! Halljuk! bal felöl.) át nem fogok elhallgatni még egy másért sem; azért, hogy levonhassam azokból, a miket előadandó leszek, azon politikai consequentiát, a mely engemet a törvényhozás további működésében és tevékenységében vezetni fog. (Halljuk !) A t. kormány — ágy kalendárium szerint, mert hiszen az már nyilvánvaló, hogy itt nem eszmék vezettek, hanem a kalendárium... Thaly Kálmán: Falbot is hozzávette! 28-a volt! Horánszky Nándor: . . . feloszlatta az országgyűlést. Volt-e hozzá ethikai joga, nem tudóin, sőt coneedálom, hogy volt hozzá ethikai joga. De ha az országgyűlés feloszlatásával a t. kormány a nemzetre hivatkozott volna, akkor nem szólnék, de kire hivatkozott? Főispánokra szolgabírákra, zsandárokra, községi jegyzőkre, polgármesterekre. (Igaz! ügy van! a hal- és széhö baloldalon. Mozgás jobb felöl.) És hivatkozott— erősebb szóval nem akarok élni — minden ildomtalan dologra, a mi a parlamenti alakulás tisztaságát és a közvélemény őszinteségének kifejezésre jutását megakadályozta. (Élénk ellenmondások Több felöl.) Tagadhatják önök uraim, itt e teremben, meg is nyugszom benne, itt nine-en apelláta; de ha a közvélemény látja azt, hogy önök itt azr. tagadják és látja más felől, hogy mi történt oda künn: akkor nemcsak ebben a kérdésben, de egyéb dolgokban is meg togja önöket ítélni és bírálni, hogy micsoda erkölcsi tartalom van az önök politikai elveiben. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Én láttam a választásokat, t. képviselőház. (Felkiáltások a jobbóldalon: Mi is láttuk!) Igen, méltóztass.nak csal; ezt mondani, kivált Pogány Károly képviselő úr, a kinek a választási kerü létében még ma is egy jelszó hangzik, hogy • gyönyörű stikli volt ez az erőszak!« (Derültség bal felől.) Pogány Károly: Most hallom először. Horánszky Nándor: Mielőtt tovább mennék, t. képviselőház, egy actualis kérdést akarok érinteni. (Mozgás a jobboldalán. Halljuk: a baloldalon) Előadásom zűrzavaros, mert incidensek vannak benne, de meg kell említenem egy, actualis kérdést. Ott van Budapest főváros I. kerülete. (Halljuk! Halljuk!) Jelen van a belügyeket vezető ministerelnök úr, jelen van a kereskedelmi minister úr Madarász József: Mit csinálnak ott a hivatalnokokkal ? Horánszky Nándor: .... azon kérdést intézem kozzájok, mint férfiakhoz, nem mint kormányférfiakhoz és politikusokhoz (Mozgás jobb felöl. Halljuk! a baloldalon.) Horánszky Nándor: .... Engedelmet kérek, nekem értesüléseim vannak és ne méltóztassanak engem oly naivnak nézni, hogy engem a minister úr kétes formulákkal meggyőzne arról, hogy nincsenek a kormánynak bizonyos taktikai szólásformái, melyeket ily alakban mindenki acceptál és senki sem perhorrescál; mondom, azt a kérdést intézem a t. minister úrhoz, vájjon közvetve, vagy közvetlenül nem adott-e ki a minister úr utasítást, vagy nem nyilvánított-e oly óhajtást bárkivel szemben is, hogy a választás alkalmával a tisztviselők rniképen szavazzanak ? Engem meg fog nyugtatni, előre is kijelentem, a minister úrnak nyilatkozata, mert e nyilatkozathoz az egyéni szó szentségét fűzöm. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Szorosan körűi kell írnunk a kérdést. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) Meg fog nyugtatni, őszintén kijelentem. De annyit mondhatok a t. ministerelnök urnak, hogy a minister uraktól talán mindjárt az első fokon lefelé, vannak férfiak, a kik bizonyos kételyeket támasztanak arra nézve, hogy ily kijelentések és óhajtások nem nyilváníttattak. A minister úr nyilatkozata tehát legalább arra fog szolgálni, hogy azok a tisztviselők, kiknek jogát, polgári szabadságát, polgári törekvését és felfogását senki sem akarja ez országban perhorrescálni, nem lesznek kitéve annak, hogy ez óhajtásnak áldozatul essenek. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Actualis a dolog, tehát szólok róla. Ábrányi Kornél: Azért szavazhatnak, a mint akarnak! (Derültség a baloldalon.) Thaly Kálmán: Most is korteskednek! (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon. Mozgás jobb felöl.) Horánszky Nándor: Actualis a dolog, melyet azért szőttem közbe s hogy felszólalásom folyamán ennek is hasznát vegyem, (Halljuk! Halljuk! bal felöl.) De mivel erkölcsi szempontból ezeket a dolgokat perhorrescálni méltóztatik, kötelességem e kérdéssel foglalkozni. (Halljuk! bal felöl.)
