Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.
Ülésnapok - 1892-17
17. orszftgos ülés 1892. m&rczins 18-un, pénteken. 539 állandó hitem, meggyőződésem — nem hiszem, hogy ezt valaki kétségbe vonhassa — hogy egyfelől a kormánypolitika, másfelől pedig az ezen politikát intéző kormányférfiak között megbízhatóság szempontjából válhatlan kapcsolat van. A politikai egyén nyújtja a garantiät, a biztosítékot arra, hogy a hirdetett politika meg is fog valósíttatui. Igaz, t. ház, hogy én a reeonstruált kormány egy némely tagjáról abban az időben, mikor a reconstructio megtörtént, ily megbízhatóság tekintetében nagy ideákat nem alkottam; minthogy azonban én előttem a hatalom önmagában véve jelentéktelen, ellenben a politika az, a mi súlylyal bir: mégis hittem, hogy azon programm, a melyik hirdettetett és kijelentetett, a maga tiszta értelmében érvényesülni fog. Azonban, t. ház, azon féltékenység és azon mesterkedés, mely a programm érvényesülése körül nyilvánulni kezdett, engem meglehetős zavarba hozott. Láttam azon vergődéseket, azon féltékenységet a mi itt kifejlődött, de hogy azokat mégis egykedvűen néztem nemcsak én, hanem t. képviselőtársam és vezérem gr. Apponyi Albert is, erre nézve rámutathatok azon ismételt kijelentésére, hogy itt a hatalmi felfogásnak valami megzavarásáról szó sem lehet, mert minket politikai szempontok egyéb tekintetekben is elválasztanak egymástól. De én boldogult Deák Ferencz akkori képviselőtársunktól, nagy hazánkfiától 1872-ben egy észrevételt hallottam, mely most eszembe jut s ez az, hogy nincs veszedelmesebb, mint a féltékeny asszony és a féltékeny politicus, (Derültség,) mindkettőnek betegsége hystericus és rendszerint arra törekszik, hogy az ő képzelődéseit olyan lehetetlenségek elé vigye, a mely lehetetlenségek meggyőzik őt arról, hogy a képzelődések nem fognak valósulni, így történt, hogy a közig*azgatási vita alatt láttuk azt, hogy a klikk miként igyekszik a közigazgatási reformot minden faszain keresztül a reactio felé vezetni; (Igán! Úgy van! a baloldalon.) láttuk azt, hogy a szövetségesek mi mindent elkövetnek a végett, hogy e reform támogatás nélkül maradjon; láttuk azon lelki kínokat, melyek hamleti toprenkedésekkel számlálták a lét és nem lét napjait mindaddig, inig a kormányzatipolitikának nagyobb dicsőségére s a kormány solidaritásának talán nagyobb gúnyára a két szakasz meg nem született. (Tetszés a baloldalon.) így következett be, t. ház, az, hogy a politika megbukott, a hatalom megmaradt s a hatalom köré csoportosultak tömörülve ismét az elemek, hogy élvezzék azon idylli napokat, melyeket e csúnya reform megzavart. (Élénk tetszés a baloldalon.) Miután pedig, t. ház, azt gondolom s azt hiszem, hogy ebben senki meg nem fog ezáfolni, hogy a hatalom megtartásának csak két tényezője van és lehet: az egyik az erkölcsi tényező, a politika jósága, a másik az erőszak, ezen kettő közül megbukván az egyik, a politika, fe.imaradt az erőszak. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Ezzel állunk szemben, t. ház s ez a mai helyzet signaturája. Az országgyűlés feloszlattatott ok nélkül, a curiai bíráskodás nem levétetett, hanem lekerült a napirendről a legnagyobb perfidiával, (Mozgás jobb felöl.) az irtó háború az ellenzék ellen megindult oktalanul, (Egy hang a baloldalon: Kikaptak érte Kassán!) bejelentetett a parlamenti ostromállapot cloteur és parlamenti fegyelem alakjában. Az elnöki állás betöltését megelőző időben a sajtóban—-s a sajtónak hirdetése bizonyára megfelel a felfogásoknak — kifejezésre jutott az a csendes háború, a mely a parlamenti szólásszabadságellen intéztetett. A reformok tekintetében Temesvárott — s erre nézve hivatkozom a ministerelnök úrra — másodsorba helyeztettek azon garantiák, melyek a közszabadság biztosítására szükségesek. Egyúttal hivatalosan meg lett üzenve az erőszak, melylyel nekünk annál inkább kell számolnunk, mert hisz a politikát a t. kormány irányítja és így még akkor is, ha, ki akarnánk ez elől térni, kell vele foglalkozni. (Igás! Úgy van! bal felől.) A magam részéről, megvallom, ezt a háborút nem keresem sőt tovább megyek, óhajtom a parlamenti nyugalmat, (Derültség jobb felől.) óhajtom a reformokat, és ez be fog bizonyulni talán a jövőben, hiába mosolyognak önök, mert az én politikai életemben egy jellemvonást Sem fognak találni olyat, hogy a legnagyobb önmegtagadással is a nemzet érdekeit ne tartottam volna működésemben szem előtt. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Meg fog jönni az idő, a midőn ezt talán el is fogják hinni. De azt is kijelentem, t. képviselőház, hogy én az erőszak elől sem térek ki; mert t. képviselőház, mondok egyet és ezt igen kérem megfigyelni. (Halljuk! Halljuk!) Én láttam azt, tudom azt, olvastam is azt, egy szóval nem ismeretlen senki előtt, hogy vannak a politikában olyanféle felfogások és törekvések, a midőn valaki a parlamenti fegyelmet minden áron intézményuyé akarja tenni, már tudniillik nem törvényileg, hanem a házszabályokban. Láttam azt is, hogy valaki a hatalmat akarja fokozni a közszabadságot ellenben csökkenteni. Ezek minden országban, tehát nálunk is oly extravagantiák, a melyekkel számolnunk kell; ezek engem meg nem lepnek; ezek felett én fel nem háborodom; de midőn azt látom, hogy valaki a közhatalmat föl akarja használni arra, hogy azokat, a kik ezzel ellenkező véleményben vannak, kiirtsa és ekként ezeknek a megvalósulását törvényhozásilag lehetővé tegye: ez, t. képviselőház, nyiltan megvallom, felháborít. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.)
