Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-17

2H8 17. orssüígos ölés 1892. márczius 18-án, pesteken. hogy a kiegyezésben elvállalt kötelezettségeknek a nemzet mes fog felelni a maguk teljes kiterjedésében, teljes loyalitással.« Itt kérek figyelmet. »De bizonyos az is, hogy az 1867-iki kiegyezés keretén belül több oly kérdés maradt nyitva és vár megoldásra, melyeknek nemzeti értelemben v;dó megoldását mint eddig, ágy ezentúl is sürgetni fogjuk.« (Helyeslés a baloldalon.) Tehát a nemzeti politika nem új. a mint fizt a t. ministerelnök úr Temesvárott és másutt nem egészen élvezhető viczczekk d állította. (Mozgása jobboldalon. Helyeslés a baloldalon.) És másodszor a kiegyezésben rejlő jo;rok sértetlen fentartása — a melyről későbben fogok szólni — szintén nem áj. Pedig mindnyájunk előtt történt meg az, hogy a ministerelnök úr nyomban felszólalt gr. Apponyi Albert és Irányi t. képviselőtársaim után és ezeket egyáltalában nem difficultáita; hogy tehát ezek újabbi keletnek, mondva csináltak, erre majd rá fogok térni. Ennek utána az én t. kép viselőtársam gr. Apponyi Albert beszédének folyamán még többet is mondott. Mondotta nevezetesen: »De tagadhatatlan, hogy annak a móltnak, a mely ellen küzdöttünk és a melynek emlékét csak annyiban kívánom felidézni, a mennyiben az eszméim indokolására feltétlenül szükséges, egyik legsúlyosabb vonását képezte a párturalomnak minden egyéb tekintet fölé helyezése. Ha a múltnak ezen vonása a mostani reformkorszakra átháramlik; ha a múlt ezen traditiojának örökségét a mostani aera átvállalja: akkor két dolog nem lehetséges, vagy legalább két dolog igen komolyan van veszélyeztetve, a mit én egy helyes programm kitűzésével egyenrangú fontosságúnak tartok, tudniillik először azon helyes programm tiszta és loyalis keresztülvitele* (Helyeslés a baloldalon.) — méltóztassék ma szétnézni — »másodszor pedig a kormányzati szellemnek olyan átalakulása, a melyre ép úgy szükség van, mint a belyes programmra.« (Helyeslés a baloldalon.) Ez mondatott, t. ház, ennek történeti hűségét senki kétségbe nem vonhatja, mert én ezen nyilatkozatot i\ ház hiteles naplóiban is átnéztem és szórói-szóra megfelel annak, a mit felolvastam. Azt kérdezem már most először, hogy gr. Apponyi Albert abban a pillanatban, midőn a reconstruált kormány programmjára válaszolt, nem tisztán látotté azon alternatívák között, a melyek bekövetkezhetnek? (Igaz! ügy van! a baloldalon.) Másodszor, hogy azon álláspont, melyet gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam elfoglalt akkor, midőn bizonyos remények forogtak fenn arra nézve, hogy a törvényhozás közéletében egy pacifieus hangulat fog kifejlődni, változott-e és miben? Ez fontos dolog. Mi formulákat hallunk mindennap, minden perczben, de soha senki nem mutat rá, nem mutatott rá azokra a tényekre, azokra a mozzanatokra, a mely tényekben és mozzanatokban úgy t. képviselőtársam, mint a nemzeti pártnak állása változott. Elvárjuk ezt, mert a törvényhozás tanácskozásai komolyak és ha itt valaki üresphrasisokat bocsát világgá, azok fölött napirendre szoktunk térni, de ha valaki tényeket állít fel, azokat igazolni is köteles. (Helyeslés a baloldalon.) T. képviselőtársamnak, az én t, barátomnak föl szól a.lásában még égy má* gondolat is kifejezésre jatofct. az t. i., hogy mikép fognak a traditiok fejlődni, melyek a múltból a reconstruált kormányra áthárulnak T. képviselőház ! Midőn az ige testté vált. midőn a programm kifejezésre jutott, csakhamar láttuk azt hogy itt nem politikával, hanem szövetséggel van dolgunk, (Egy hangabalold'üon: Szövetkezettel!) vagy szövetkezettel {Egy hang a baloldalon : fogyasztási szövetezettel.) az iránt, hogy a politika és a hatalom a. maga tényezői közt megosztozkodjék: a hatalmat képviselte a t. kormányelnök ár, a politikát képviselte a spiritus familiáris. E tekintetben hivatkozom a t. igazságügyminister úrra, ő ellőttünk itt mindig azt bizonyította, hogy o elvei integritásának árán (Egy hangabaloldalon: Fentartásával!) akarom mondani fentartásával lépett a cahinetbe. Ez lapsus linguae volt és ezt concedálni fogja az igazságügyi minister úr is, mert hiszen ő gyengeségekkel foglalkozni ügy sem szokott. (Derültség.) Nyomban hallottuk aztán, hogy itt semmi sem változott s az igazságügyminister úr hallgatott. Ennek utána ismét provocatio történt. Az igazságügyminister úr, mert ő a formáknak igazi mestere, ezt el kell ismerni, (Derültség a baloldalon,) — tartalom soha sem volt hennök — ezt is el kell ismernünk (Zajos derültség a bal- és szélsoblaon.) Elnök: (csenget): Kérek csendet.! (Közbeszólások a szélső baloldalról: Hiszen ennél nagyob csend nem is lehet!) Csanády Sándor: A csengetyíível csinál lármát! (Zajos derültség a bal- és szélsőbalon.) Elnök (csenget): Szíveskedjenek csendben lenni és eljárásomat ne méltóztassanak bírálat tárgyává tenni'. (Helyeslés a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a bal- és szélsőbalon.) Horánszky Nándor: A politikai helyzet földerítéséhez szükséges történeti adat ez, a mely e házban megtörtént. Nagyon sajnálom, hogy még akkor nem tisztelhettük itt az elnök urat. (Közbeszólások a jobboldalon : Nem neki szólt!) Elnök (csenget) ; Kérek csendet! (Halljuk! Halljuk!) Horánszky Nándor: Az igazságügyminister úr arra, hogy itt semmi sem változott, mivel felelt? Azzal, hogy az együtt működés lehetőségefenforog. Azonban, t. ház, hogyan fejlődtek a dolgok ? Nekem, mióta politikai pályán működöm, mindig az volt