Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.
Ülésnapok - 1892-17
17. országos ölés 1892. mái tevékenység keretébe belevonni a közigazgatási törvényjavaslatot. (Tetszés a báloldalon.) Sőt többet mondok, a törvényhozásnak azon működése, a mely currens természettel bir, a legnagyobb tactikai mesterkedést igényli, hogy valamikép mehessen. Az öt hónapi indemnitás a német kereskedelmi szerződések kereszttílcsusztatása, az ujonczjutalék megajánlása és azon titokzatosság, a mely a törvényhozás feloszlatását megelőzte: mind világos bizonyítékát nyújtja annak, hogy a vezetésben hiányzik azon biztosság, a melynek pedig minden körülmények közt fönn kellene forogni: ezen biztosságot pedig csak a loya.lis őszinteség — politikailag értem — az Öntudatos tevékenység és a politikai szónak megbízhatósága képviselheti, holott ezeket sem inter poeula kinevezett vezérkedésekkel, sem pedig olyan belobungs-féle decretumokkal, minőket felolvastam, pótolni nem lehet. (Helyeslés a baloldalon.) Ezen vergődésnek kívánta a t. kormány elejét venni, illetőleg ezen vergődést kívánta megszüntetni, midőn a múlt országgyűlést minden ok nélkül, de nyilvánvaló tendenciával feloszlatta. A tendencia pedig nem állott semmi másból, mint az ellenzék megerősödésének, vagy erélyének olyszerű megnyirbálásából, mely a dolgok kezelését, az ellenőrzés lehetőségét kizárja. Hát ez dicső gondolat, mert a magasabb politikát szolgabirákkal és zsandárokkal elintézni valóságos genialis dolog. (Élénk helyeslés a baloldalon.) De hát a kényszerhelyzetnek akarta végét vetni a t. kormányelnök ár, midőn az országgyűlést feloszlatta. Azonban a t. ministerein ök úrnak végtelen szerencsétlensége a deficit. (Derültség bal felől.) Calculusa itt sem vált be, és csak egyről győzött meg bennünket, meggyőzött arról, hogy a t. ministerelnök úr eddig a politikában erényből élni nem tudott, most pedig azt is látjuk, hogy erőszakból sem képes megélni. (Derültség és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Ez természetes is, mert a dolgok erkölcsi ereje sokkal hatalmasabb, mint a t. ministerelnök úr óhajtása, vagy pedig képessége. (Derültség a bal- és szélső baloldalon,) Ezt akarom a ház előtt kellően indokolni, kellően felderíteni; nem azért, hogy álláspontomat itt kellően kifejtsem, hanem azért, hogy ezt az ország is tisztán láthassa. igaz, hogy ettől önök félnek, de e kötelességet magamtól megtagadni nem lehet. (Helyeslés a baloldalon.) Azért a multakra kell visszapillantást tennem, mely multaknak ecseteiébe utján látom deriválva a situatiót, melyben vagyunk és a melyből a helyzetet kellőn megbírálni lehet. Midőn a t. reconstruált kormány a helyét rczius 18-án, pesteken. 0^37 elfoglalta, kifejtette azon irányelveket, melyeket egyrészt a politikában, másrészt a kormányzati szellemben követni szándékozik. És ezt különösen az igazságügyminister úr figyelmébe ajánlom, mert mondandóim második része főképen őt illeti. A politikában hangsúlyozta a kormány a kiegyezésben rejlő jogok sértetlen fentartását, a szabadságok biztosítékainak megerősítését és az önkormányzatban rejlő érdekek megóvását; a kormányzati szellemben pediy: az administratio tisztaságát, a törvényes igazságot, a polgárokkal szemben való egyenletes eljárást, melyről a kormányéInök úr maga jelentette ki, hogy ezek legnagyobb biztosítékai az állumeszme consolidatiojának, melyre mindnyájan törekszünk. Fontos nyilatkozatok voltak azok és annál becsesebbek. Mert az administratio tisztasága, a törvényes igazság, a polgárokkal való egyenletes elbánás minden becsületes államban magától értetődő dolgok. (Úgy van! bal felől.) És ha a kormány ezeket mégis a programmpontok fontosságára akarta felemelni, bebizonyított egyet: azt, hogy valami rothadt volt Dániában. (Tetszés bal felől.) És ebben igaza is volt. Mert ha nézzük azt a pártéletet, mely Magyarországon 15 évig pusztított, mely minden morált, minden po litikai tisztességet számításon kivtíl hagyott (Mozgás.) és mely az embereket és törekvéseket csak a szerint mérlegelte, mennyire vannak befogva, vagy foghatók be szekerébe azon hatalomnak, mely minden eszközzel csak a maga életét kívánja fentartani: akkor teljesen igaza volt. Kezdetben mi e felfogását honoráltuk és meg is mondom miért; azért, mert a kormányból kilépett az a férfiú, a ki Magyarország közéletét megrontotta és belépett abba egy más, a ki amaz irányzatokat velünk együtt éveken át részint kárhoztatta, részint azok megjavítására törekedett. (Helyeslés a baloldalon.) Midőn ama kormányprogramul e házban elhangzott, gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam arra nyomban válaszolt; válasza két pontját fel is olvasom, különböző okoknál fogva, melyeket pontonkint fogok megjelölni. A válasz következőképen han<rzott: »Valamint a t. ministerelnök úr és a kormány, úgy én és elvbarátaim is az 1867-iki kiegyezés alapján állunk. Állottunk eddig és állunk most is.« Ha most valami újat akarnak kisütni, utalok erre: »Valamint a t. ministerelnök úr, úgy mi is ezen kiegyezést állandó természetűnek tartjuk és annak keretén változtatni nem szándékozunk és nem is szándékoztunk soha. Nagy megelégedésünkre fog szolgálni, ha a t. kormány politikájában kifejezésre fog jutni tényekben az, a mit a t. ministerelnök úrtól hallok, hogy tudniillik a nemzet számára ezen kiegyezésben biztosított minden jog felett féltékenyen fog őrködni, magától értetődvén,
