Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-17

236 17. országos Illés 1892. márezius 18 án, pénteken. tcz. azon rendelkezése, a mely a pragmatiea sanctioban elvállalt kötelezettség teljesítésének mikéntjére vonatkozik? Deák Ferencz egy hosszú felszólalásban nyilatkozott és felszólalásának egész fonalán egyetlen egy gondolatban, egyetlen egy momentumban sem adott kifejezést másnak, mint annak, hogy az 1867 : XII. tcz. ezen rendelkezése mást nem tartalmaz, mint az 1848-iki törvények megváltoztatását, tehát legislatorius müvet. Ismétlem, előttem e kérdés gyakorlati fontossággal nem bír, sőt a mennyiben a jövőbe tekinthetek, nem is fog birni, de ha a kérdést felállítjuk akkép, a mint ezt Tisza Kálmán képviselő úr tette, — nem azért, hogy e kérdést rendezze, hanem hogy más törekvéseket bizonyos irányban lancirozzon (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) — akkor semmi körülmények közt sem szabad más álláspontra helyezkedni, mint arra. hogy Magyarország törvényhozása nem adta fel azon jogot, hogy törvényeket önállóan alkothasson és megváltoztathasson, hogy Magyarország törvényhozása az 1867 : XII. tczikknek azon rendelkezéseiben, a melyek a pragmatica sanctioban elvállalt kötelezettség teljesítésének mikéntjére vonatkoznak, a legislatarius álláspontot nem adta fel soha, nem adhatja fel ma és nem adhatja fel különös veszély nélkül a jövőben sem. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Tisza Kálmán t. képviselőtársam felszólalásában — melynek azon részeivel nem kívánok foglalkozni amelyek a multakkal szemben oly epekedő elmosódási tendentiákat képeznek — engem még egy kérdésben apostrophált, abban tudniillik hogy volt-e valami összebeszélés, valami conventiculum az akkori többség és a balközép közt, a fusiót megelőzőleg? (Balljuh! Halljuk!) A kiejtett szónak súlyát nagyon erősen érzem, t. ház s azért ki kel! jelentenem, hogy tudtommal olyan érintkezés, a mely a fusiót előkészítette, nem létezett, mert abba beavatva nem voltam és nem is lehettem. De ha egykor a historieus vizsgálni fogja azt, vájjon az a fusio oly momentán jött-e létre, mint azt Tisza Kálmán t. képviselőtárs ím mondja, hogy ő egy napon itt felállt és egész múltját, összes törekvéseit oda ajánlotta a t. túloldalnak, hogy fog-adja be kebelébe: ebben legalább is kételyeket fog támasztani. (Úgy van! Úgy van!) Igaz, hogy hallottam abban az időben, sőt feljegyzéseim s többet mondok, leveleim is vannak másoktól arra nézve, hogy ilyen érintkezések léteztek, — de én ezt. közvetlen nem tudom. Azonban, t. ház, nem ezen fordul meg a dolog, mert hiszen, ha valaki érintkezik valakivel az iránt, hogy az ország közjavát — mindig erkölcsi értelemben tételezve fel — előmozdítsa, maga az érintkezés nem bűn. De ismétlem, hogy ezt nem tudom, de tudok egyet s azt meg kell mondanom. S ez az, hogy az a lágy, pacifieus, békés hang, mely t. képviselőtársamnak a multakra vonatkozó történelmi előadását áthatja, egyátalában nem találkozik azzal a múlttal, mely a fusiót megelőzte. (Úgy van! Űygvan! bal felöl) Támadások készültek abban az időben a Deák párt ellen, azért, mert forcb rozta az ily irányú fejlődést. Hát, t. ház, miért találta magát a Deákpárt akkor gyöngének és olyannak, a ki nem fogja megvalósíthatni az ország érdekében ama feladatokat, melyek hazafias szempontból előtte lebegtek? Azért, mert az ország pénzügyi zavarai közepette nem hitte, hogy elég erővel bírjon arra, hogy a nemzetnek az adók fel emelését proponálhassa és azt keresztfílvihesse. (Úgy van! bal felöl.) Tisza Kálmán erre vállalkozott; vállalkozott pedig akkép, hogy a játszmát el ne veszítse és előbb fenyegetődzött azzal, hogy Magyarország adóit felemelni nem lehet, merő lehetetlenség, ha az 1868-ban megalkotott gazdasági kiegyezésben rejlő erők ki nem használtatnak 8 ha a takarékosság kellő mértékben nem érvényesül, akkor adóemelésbe fogni nem lehet. Ez tisztán tactika volt, mert ha a rasió be nem válik, meg van a refusio. De a fusióra való törekvés gondolata sokkal koraibb volt ő nála. (Halljuk! Halluk! hál felöl.) Figyelmébe ajánlom a t. háznak ama válasz feliratot, melyet Tisza Kálmán 1872-ben szerkesztett, s a melyben egyetlen gondolatban sem jut kifejezésre az, hogy Magyarország pénzügyei meg vannak zavarva, tehát ez a gondolat akkor nem vezette, bár az irányzat akkor már megvolt és ő múlt beszédében mégis azt mondotta, hogy ez volt az egyik elsőrangú motívum, mely őt arra indította, hogy a közjogi oppositioról letegyen. Vezette tehát egy más valami: az az igazság, hogy azon párt, melynek megerősítésére az 1872 iki választásoknál törekedett, egyszerűen széthullás előtt állt s ő benne nem lakott az az erkölcsi erő, hogy ha egymagában is áll e törvényhozásban, felfogását és törekvéseit képviselje. hanem abból indult ki, hogy sietni kell, mert az idő halad és akkor a lobogó alul kimaradunk. (Élénk tetszés bal felöl.) T. ház! Sajnálom, ha talán unalmassá válok, de ezen előzetes megjegyzégek után áttérek most magának a politikai helyzetnek a méltatására. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Ha valaki Magyarország politikai és törvényhozási működését részrehajlatlanúl figyelemmel kiséri, lehetetlen igazat nem adnia nekem abban, hogy daczára annak, hogy az administratio különböző ágazatainak tevékenysége fennakadás nélkül folyik, mégis maga a kormányzati politika, magának a törvényhozásnak működése e reconstructio óta kínos vergődésben szenved. A reformtevékenység szünetel, ha csak a t. kormány nem akarja a reform-