Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-17

230 17. orsiásros ülés 1892. m&rciius 18-án, pénteken. Előbb azonban méltóztassék megengedni, hogy csodálkozásomat fejezzem ki a felett, hogy ezt maga Apponyi Albert t. képviselő úr is állította, hogy ez kézzel foghatólag pártérdekből történt. (Úgy van! Úgy van! jobb felől.) Ugyanis gróf Apponyi Albert t. képviselő úr nagyszabású és nagy hatású beszédének egy későbbi passusában úgy írja le a helyzetet, mely a kormány számára a múlt országgyűlés bezárásakor fenni áradt, mint sikertelen kísérletek romjait, mint eiry politikai csődöt, a melynek folytán nem maradt a kormány számára fönn egyéb, mint egy csomó kifizetetlen szánd;), egy csomó nemleges vagyon. Es kérdem, vájjon ezen helyzetet tarthatta-e Apponyi Albert képviselő úr kedvezőnek arra nézve, hogy ezt siessen megragadni a czélból, hogy a nemzet ítéletét ezen helyzet hatása alatt kérje ki; ezt tekinthette-e kedvező auspiciumak, hogy e mellett a választásnál ehanee-ai növekedni fognak?A kormánynak nem hogy feloszlatnia nem kellett volna a házat, hanem még két kézzel görcsösen kellett volna ragaszkodni annak minden hátralevő perczéhez, mert meg lehetett róla győződve, hogyha a helyzet így áll, akkor a nemzet közvéleménye arról a helyről bizonyosan el fogja söpörni. (Élénk tetszés a jobboldalon.) Én tehát úgy vélekedem, hogy ezen két egymással szembeállított feltevésnél az egyik a másikat megdönti. Es hogy ez párérdekből, tactikából nem történhetett, erre nézve még csak azt vagyok bátor kiemelni, hogyha keresztűl. vitetett volna ama törvényjavaslatok bármelyike, melyek a ház elé beterjesztve lettek • ha például ke resztül viszi a kormány a költségvetést, mely az egyes tárczák dotatiojának tetemes emelése mellett is többlettel záródik, vagy keresztíüvitetik a tisztviselők javadalmazásának emelése, vagy a tanítók javadalmazásának szabályozása: kérdem, lun>y olyan természetűek-e ezen törvényjavaslatok, hogy

T ha ezek törvényekké váltak volna, rontották volna-e a kormány chanceait a választásoknál? Hiszen ha a közönségben e javaslatoknak a beterjesztése is bizalommal találkozott, még könnyebb lett volna a kormány helyzete, ha nemcsak javaslatokkal, hanem kész törvényekkel állt volna a nemzet elé. (Élénk helyeslés és tetszés jobb felöl.) Marad tehát a második momentum, mely talán a kormányra kedvező lehetett a választásoknál, hogy tudniillik a pártok meg voltak rohanva és nem volt idő a szervezkedésre. A rövidség nagyon relatív dolog, mert lehet valami egyiknek rövid, a másiknak nem, én itt csak azon szempontból vagyok bátor kiindulni, hogyha e választási küzdelem ideje elég hosszú volt i.rra, hogy közéletünknek egyik kétségén kivűl kimagasló egyénisége szónoklatának varázshatalmánál fogva annak tartama alatt pártot szervezhetett egyszer Pozsonyban, másszor Erdélyben, Miskolezon és Temesvárit, akkor úgy gondolom, elég lehetett az idő arra is, hogy egyes kerületek polgárai egymással érintkezhessenek, eszméiket kicserélhessék és hogy ne álljon be mit Eötvös Károly t. képviselő úr felemlített, hogy némely kerületben még a jelölt neve sem volt ismeretes s úgy mentek bele a választásba. A harmadik momentum, mely még figyelembe jöhet, a választásoknak téli hónapokban való megtartása, hogy a téli idő sokakat visszatartott alkotmányos joguk gyakorlatától. Először is, azt hiszem, t. ház, hogyha ezek a momentumok fenforogtak az egyik pártra nézve, kétségen kivűl fenforogtak a másikra is. Különben ez ellenkezik magával a választási statistikával is. Tudom saját tapasztalatomból és azoktól, a kikkel e tárgyról beszéltem, hogy sohasem járult azelőtt annyi választó az urnához, mint most, a mi természetes is, mert a rossz időnek vagy útnak főként a vidéki kerületekben lehet hatása, ezen választók pedig ezen viszontagságok ellen meg vannak edzve és mert a nyári munkával nem voltak feltartva, több szabadságuk volt politikai jogaiknak érvényesítése tekintetében, (ügy van! jobb felöl.) Áttérek már most, t. ház, a második kérdésre, a melylyel Terényi t. képviselőtársam is felszólalásában már foglalkozott. Ez vonatkozik azon szemrehányásra, melylyel Beöthy Ákos í. képviselő úr minket illetett . . . (Halljuk! Halljuk !) Beöthy Ákos: Ne siessen olyan nagyon! (Élénk derültség.) Beöthy László : . . . midőn szemünkre vetette, hogy ez a párt már 25 éve gyakorolja a kormányzás monopóliumát. Ebben a tételben először is egy kis számbeli tévedés forog fenn, a mennyiben 25 év óta nem egy, hanem legalább is két párt vezette az ország ügyeit. (Úgy van! a jobboldalon.) Megengedem azonban, hogy ez mellékes és lényegtelen dolog, de épen oly léiiyegtelenek és mellékesnek tartom épen a parlamentarismus szempontjából azt is, hogy valamely párt 25, 17 vagy 1 évig, vagy csak egy hónapig marad-e a kormányon, mert a fő az, hogy annak addig .ott maradni kötelessége, míg az a nemzet bizalmát birja. Mert úgy a parlamentarismus alapelve, valamint alkotmányunk értelmében is a koronás király a maga tanácsosait és a végrehajtó hatalom vezetőit mindenkor a többségben levő párt kebeléből kell, hogy válaszsza. Egyébiránt legyenek meggyőződve, hogy ha valaki igazán örülne annak hogy nálunk minden párt egyformán kormányképes párt lenne, hogy a kormányzat gyorsab-