Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-17

17. országos illés 189S. márciins 18-án, péntehea. 231 ban és talán rövidebb időközökben mehetne át az egyik párt kezéből a másikéba, annak mindenkor a tényleges kormánypárt örülhetne legjobban, mert ez megváltoztatná a helyzetet és pedig e kormánypárt javára az által, hogy lehetővé válnék, miszerint a pártok úgy itt a házlián, mint a házon kivíü egyforma fegyverekkel küzdhetnének. Most hogy áll a helyzet? A kormány csak olyan elveket állíthat fel, olyan ígéreteket tehet, a melyek azonnal létesíthetők; az ellenzéki pártok pedig — és azt hiszem, hogy ez természetes folyománya az ellenzéki helyzetnek — tehet ígéreteket, azokat az ígéreteket fokozhatja, úgy, hogy az által mind az egyesekben, mind a nemzetben olyan aspiratiokat ébreszthet, a melyek — megengedem — nagyon alkalmasak, hogy párthíveket szerezzenek, de a melyeket kétszer is meggondolnának, hogy tegyenek-e, ha mindjárt másnap számon kérhetnék ezt tőlük s oda állítanák a kormány élére, hogy hajtsák végre, a mit Ígértek. Méltóztassanak pedig meghinni, hogy ha valamelyik párt a megvalósítás terén magát dementálja, annak varázsereje örökre megszűnt, (Élénk helyeslés jobb felöl.) mert ha van némi igaza Beöthy Ákos t. képviselő urnak abban, hogy a mi pártviszonyaink egy abnormis vonást tüntetnek fel, úgy ennek okát én nem abban találom, hogy némelyik párt hosszabb ideig marad a kormányon, mint talán némelyeknek tetszik, hanem keresem és találom abban, ho^ry egyik párt, nem fogadva el a kiegyezést, ez által hosszú időre elzárta maga előtt a kormányra juthatás lehetőségét és így nem lévén eljárásában semmi által feszélyezve, tetszetős, de legtöbb esetben végre nem hajtható elvek felállítása által leköti és hogy úgy mondjam a száraz, de tárgyilagos; érvek számára hozzáférhetlenné teszi a választóközönség egy jelentékeny részét, épen azokat, a kik akár impressionabilisabb kedélyeik, akár hevesebb vérmérsékletük folytán a politikában is szívesebben indulnak szívük puszta vágyai, mint a tények szigorú következményű logikája után. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Különben is, t. ház, én azt hiszem, bármennyire kívánatos legyen is, hogy a helyzet megváltozzék: fájdalom, ennek esélyei nem hogy szaporodtak volna, de csökkentek. Ugyanis azon párt, mely közjogi alapon áll és a mely ekként egyedül lenne hívatva arra, hogy a kormányt tőlünk átvegye, újabb időben olyan elveket kezdett hangoztatni, a melyek, megengedem, hogy akaratuk ellen, megengedem, hogy indokolatlanul, de tényleg és valóban, a mint ezt a Darányi t. képviselő úr által felolvasott hírlapi czikk is bizonyítja, a nagyközönség körében azon hitnek ad tápot, mintha ők távoznának a közjogi alap felől és közelednének azok ellenzőihez, (Helyeslés a jobboldalon.) márpedig méltóztassanak elhinni, hogy a választóknak azon többsége, a mely a közjogi alapot 25 év óta fentartotta és valószínűleg továbbra is fenn akarja tartani, ily körülmények közt még kevésbbé lesz hajlandó, mint eddig, a kormányt az önök kezébe adni. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezek után, t. ház, áttérek magára a felirati javaslatra és pedig annak két kérdésére terjeszkedem ki. (Halljuk.' Halljuk!) Az első rész, hogy úgy mondjam, történelmi reminiscentiákat tartalmaz és hódolatteljes tisztelettel emlékezik meg a fejedelem ama tényéről, hogy 67-ben magát megkoronáztatta és így lehetővé tette, hogy a nemzet és a fejedelem közt a kibékülés létrejöjjön. Azon fontosságnál fogva, a melylyel közjogunk értelmében a koronázás ténye bír, igen természetesnek gondoltam, hogy e házban nem akadt senki, a ki ne a legnagyobb örömmel járulna hozzá a ház hódolatteljes hálás kifejezéséhez. (Helyeslés jobb felől.) Ép azért nem tagadom, csodálom, hogy a nemzeti párt javaslatában e passus nem foglaltatik, sőt hogy gróf Apponyi Albert ezt bysanti hízelgésnek jelezte, álláspontját azzal indokolván, hogy ő nem járulhat ahhoz, hogy fejedelmi kegy elemképen legyen feltüntetve a fejedelem azon ténye, mely törvényeink és alkotmányunk alapján áll. Méltóztassék megengedni a »királyi kegyelem« kifejezés a feliratban nincs meg, hanem ott csak a »hódolatteljes hála« fordul elő. Hogy pedig e kifejezés törvényeinkben eddig is előfordult, arra nézve történeti példákra hivatkozom. (Halljuk! Halljuk!) Régente, midőn nemzetünk azt hitte, hogy alkotmánya a fejedelem által megsértetett s azután látta, hogy a fejedelem visszatért az alkotmány terére, a nemzet sohasem fukarkodott hálája kifejezésével, bár tudta, hogy a fejedélem ténye nem volt királyi kegyelem, hanem az alkotmány folyománya. (Úgy van! jobb felöl.) 1825-ben például az akkori Karok és Rendek Nagy Pál éles tollából származó sérelmi feliratot küldtek a koronához. A királyi válasz erre dorgáló volt. A Karok és Rendek ismételték e feliratot s ekkor a korona a nádor tanácsára elállt álláspontjától és kilátásba helyezte az alkotmányon ejtett sérelem helyreállítását. A Karok és Rendek erre mindjárt másnap siettek a fejedelemnek ezért hálát mondani, feliratukban különösen kiemelve és meghálálva a korona azon szavait, hogy a múlt eseményei az ő atyai szívének is kellemetlenek és hogy a nemzet alkotmányát sértetlenül fogja fentartani. A nemzet tehát hálálkodott, bár a fejedelem csak azt mondta, hogy az alkotmányt fentartandja. Én tehát a felirati javaslat e passusát, minthogy az régi törvényeinkkel is összhangban van, elfogadom. (Helyeslés jobb felől.)