Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.
Ülésnapok - 1892-17
17. orseagos ülés 1893. uiárezins 18-én, pénteken. 229 latát még azért is, mert teljes bizalommal viseltetvén a többség és az ennek kebeléből alakúit kormány életképessége, erélye és hazafias szabadelvüsége iránt, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) meg vagyok győződve arról, hogy mind az, a mi a felirati javaslatban foglaltatik, nem marad pusztán írott malaszt, nem marad puszta ígéret, hanem a párt és a kormány kitartásának sikerülni fog minden felmerülhető nehézségeket és akadályokat leküzdve, az abban foglalt ígéreteket mielőbb megvalósítani, (Helyeslés a jobboldalon.) Midőn ekkép álláspontomat röviden jeleztem, úgy gondolom, hogy megjelöltem egyúttal azon keretet is, melyet én későbbi felszólalásom alkalmával megtartani szándékozom; (Halljuk! Bálijuk!) nekem ugyanis nem lehet czélom, hogy kiterjeszkedve az állami működés egész széles mezejére, kutassam és keressem azt, hogy itt és ott mi volna javítani és pótolni való, a mire különben maga a felirati javaslat is utal; hanem feladatomat főleg az képezi, hogy igyekezzem kimutatni, hogy azok a teendők, a melyek a legmagasabb trónbeszédben megemlítve vannak, a nemzetnek legégetőbben érzett szükségleteit, legforróbban óhajtott vágyakodásait vannak hívatva kielégíteni (Helyeslés jobb felől.) és hogyha ezen országgyűlésnek sikerülni .fog mindezt megvalósítani, teljesen nyugodt lelkiismerettel gondolhat vissza múltjára, mert azt eszközölte, hogy egy lényeges lépéssel mentünk előre haladásunk útján, hogy egy nagy lépéssel jutottunk közelebb állami consolidationk, belső berendezkedésünk teljes befejezéséhez. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Mielőtt azonban tulajdonképeni tárgyamra áttérnék, méltóztassanak megengedni, hogy röviden két tárgyról már előzetesen is megemlékezhessem. (Bálijuk! Bálijuk!) Előzetesen kell megemlékezni azért, rneit ez sem a legmagasabb trónbeszédben, sem az általunk adott felirati javaslatban nem foglaltatván, ezek rendjén azokkal nem foglalkozhatom. Az első kérdés, melylyel foglalkozni kell, az országgyűlésnek idő előtt töri ént feloszlatásának kérdése, mely ben foglaltatik az ellenzék részéről beterjesztett javaslatokban, benfoglaltatik az ezt kísérő felszólalásokban és úgy van feltüntetve, mint az alkotmány garantiája. ellen megkísérlett támadás, pártpolitikai tekintetből elkövetett sakkhúzás. Én azt hiszem, ha valaki teljes joggal sajnálhatja azt, hogy a múlt országgyűlés törvényes időtartamának letelte előtt oszlattatott fel, azt a legteljesebb joggal a kormány és a szabadelvű párt sajnálhatja, (Belyeslés jobb felől.) mert azon jelenségek és események, a melyek ezen országgyűlés feloszlatását elkerülhetetlenné és szükségessé tették, ezen kormányt és pártot a megkezdett üdvös reformmüködés közben mindjárt az első lépésnél állították és akadályozták meg. (Úgy van! jobb felől.) A kormány ugyanis, a midőn elfoglalta helyét e házban, nyíltan kifejtette programmját; előadta a reformok egész sorozatát és ezeknek első lánczszemétíl a közigazgatás reformját jelölte meg. (Úgy van! jobb felől.) A kormány megfelelt feladatának, a törvényjavaslatot beterjesztette, de mindnyájunk előtt ismeretes az a bánásmód, a melybea az itt e házban részesült. Ugyanis a t. háznak egyik pártja fennen és nyíltan hangoztatta, hogy minden tőle telhető eszközzel, sőt ha kell, tervszerűen meg fogja akadályozni e javaslatnak törvényerőre való emelkedését, (Úgy van! Úgy van! jobb felől.) daczára annak, hogy e javaslat általánosságban a ház nagy többsége által elfogadtatott. E párt még ennél is tovább ment, mert annak egyik szónoka a házban tartott és a pártnak zajos helyeslésével kísért felszólalásában kijelentette azt is, hogyha a kormány ezen kérdésben a kisebbségnek engedni nem fog, akkor a tervszerű megakadályozás! rendszert a beterjesztendő költségvetés tárgyalásánál is folytatni fogja. (Úgy van! Úgy van! a ,obboldalon.) Már most azt kérdem, t. ház, hogy midőn a kormány ezt úgyszólván napról-napra hallotta, midőn meggyőződött arról, hogy ez a fenyegetés nem marad puszta fenyegetés, hanem az érvényben álló házszabályok mellett meg is valósíttatik; midőn hozzávette ehhez a napról-napra fokozódó izgatottságot és ingerültséget, mely a tárgyalásoknál észlelhető volt és meggondolta azt, hogy az országgyűlés törvényes tartamából még hátralevő négy rövid hó azon esetben, hogyha e rendszer folytattutni fog, nem lesz elégséges arra, hogy bármi irányban is positiv alkotás hozassék létre: kérdem, hogy azon felelősség tudatában, mely a kormányt a parlament működésének vezetése, a működés idejének lehető sikeres kihasználása szempontjából alkotmányunkértelmében megilleti, tehetett-e egyebet, mint azt, hogy a koronának ezen országgyűlés bezárását javasolja? (Élénk helyeslés jobb felől.) Én tehát ezt nem tekinthetem az alkotmány garantiái ellen megkísérlett támadásnak, mert ez egy sajnos kényszerűségnek és annak volt következménye, hogy a kormány az általa megjelölt reformokat komolyan akarja keresztülvinni és az országgyűlés feloszlatása és az új országgyűlés összehívása által azon helyzetbe akart jutni, hogy ezen sajnos kísérletnek ismétlése esetén elegendő idővel rendelkezzék azzal hatályosan szembeszállni. (Élénk helyeslés jobb felől.) Hogy ez párttactikából nem történhetett, megkísértem bebizonyítani. (Halljuk! Halljuk!)
