Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.
Ülésnapok - 1892-17
17. országos ülés 1892. márczins 18-én, pénteken. 225 íróasztala mellett görnyedve, dolgoznék szünesszünetlen, aztán némelykor itt mindnyájunk gyönyörfiségére egy-egy szép beszédet mondana, a mit azután jutalmazásul nyomban a szónoklati remekek közé lehetne iktatni. Fájdalom, ez nem történhetik az önök óhajtása szerint, mert a nemzet Apponyi személyéhez igényt tart, őt az ország minden pontján mindenki látni, hallani akarja (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) és vele személyesen érintkezni kíván és annak a férfiúnak, a ki mindnyájunké, ily áradat ellenében nincs joga magát elzárnia. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Mi az önök személyes támadásaival szemben is bátran lépünk sorompóba, annyival inkább, mert előttünk lebeg a közmondás azon igazsága, hogy az aranyat is a tűz választja ki. Arra kérem t. képviselőtársaimat, ne méltóztassanak azután még jobban haragudni, ha ez az arany még tisztább, még tündöklőbb és fényesebb lesz. (Úgy van! Úgy van! hal felöl.) Lássuk már most, hogy mit mondtak önök ? Vádolnak először is azzal, hogy mi a szabadelvű párt soraiban a viszály magvát akarjuk elhinteni. Csalódnak. Mert rni ismerjük a latin közmondást: aequalis divisio non eonturbat fratres. Ezen közmondás igazsága pedig kizárja lehetőségét annak, hogy az önök példás összetartozását valaki megzavarhassa. Azonban a közönség jó ízlésének felelnie kell arra a kérdésre^ vájjon helyes volt-e t. képviselőtársamnak, hogy alaptalan vádját bebizonyíthassa, éppen a Péchy Tamás tisztelt nevére hivatkoznia, (Úgy van! Úgy van! a hal- és szélső haloldalon.) és gunyorosan provocálnia a mi éljenzésünket? (Mozgás a jobboldalon. Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon ) Hát vájjon gr. Apponyi Albert volt-e az, t. ház, a ki a képviselők megrendszabályozására és a szájkosár alkalmazására nézve újévi ajándékiíl kötelező ígéreteket tett? Ez ígéretek ellen azután a tiszteletben megőszült házelnöknek kellet; tiltakoznia, a mely tiltakozás szolgáltatta tényleg a döntő indokot arra, hogy a több cycluson alkalmasnak talált elnököt önök ez állásra többé alkalmasnak ne találták. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon) Vagy talán az által kívántuk-e azon tisztelt férfiút pártjától elidegeníteni, hogy az elnökválasztás kérdésében köréje csoportosultunk, mert ő a szabadszólás védelmezőjeként tűnt fel előttünk? Nem, t. ház, azt hiszem, azért hozakodott elő képviselőtársam ezen tisztelt névvel, hogy bebizonyítsa, mikép mi még ebben is csalódtunk. Higyje meg a képviselő úr, hogy a csalódások sorozatának szaporítása mindig alkalmasabb a viszály magvának elhintésére, semmint ha az ellenzék személyt vagy dolgot megEÉPVH, NAPLÓ. 1892—97. I. KÖTET. győződésből támogat. (Úgy van! Úgy van! a balés szélső baloldalon.) Ugyancsak t. képviselőtársamnak múlt csütörtöki felszólalása következtetnem engedi, hogy ő abban a politikai iskolában nőtt fel, a hol az egész ajtót hátul mindig nyitva tartották, a melyen keresztül aztán, mint a tapasztalás számtalan alkalommal bizonyította, mindannyiszor többé-kevésbbé meghorzsolva ugyan, de keresztülférhettek (Derültség és tetszés a hal- és szélső baloldalon.) Könnyű kibújni a kis Hegedűsnek, de igen bajos a nagy Apponyinak. (Élénk tetszés és derültség a bal- és szélső haloldalon.) Egyébiránt t. képviselőtársam gyanúsításával itt e helyen a saját nézpontomból bővebben is foglalkozni kívánok. (Halljuk! Halljuk ! bal felöl.) A közigazgatási törvényjavaslatot — mert erről vau szó — én is elfogadtam, követvén t. pártvezéremet, a ki önnönmagából indulva ki, az önök szóbeli ígéretei alapján bizodalmát előlegezte önöknek. T. képviselőtársam most azon van, hosy már most levonja ezt az előleget. De hát miből? Talán a teljesítményből, a mi teljesen elmaradt? (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Hiszen önök nem teljesítettek semmit, süt a nevezetes reformot sem akarták komolyan! Lássuk csak azt a játékot! Először is a törvényjavaslat keresztülvitelének jogát kizárólag saját pártjuknak követelték el, minket az ajtón kívül a javaslatnak elvi ellenzői és saját féltett cirkulusaik közé ékeltek, azt hitték, hogy így talán elmorzsolhatnak. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Ezután legjobb szándékaink s jóakaratú őszinte tanácsaink daczára, mintegy rajtunk keresztül t. szomszédainkat obstructióba erőszakolták. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Igyekeztem megmagyarázni magamnak az önök eljárását. És úgy találtam, hogy önök a körülmények kényszerítő hatása alatt, a közigazgatás államosításával pártprogrammunk egyik nevezetes pontját vették át, vájjon miért? Hogy tovább kormányozhassanak. (Igaz ! Úgy van ! a baloldalon.) És ezen elvi álláspontot, az úgynevezett reformmü nyitányául, a gyakorlati alka! mázasnak olyatén rémszülötte gyanánt mutatták be és pedig a tizenkettedik órában, hogy ettől még a saját pártjuk is megfutamodott. Önök egészen egyszerűen meg akarták mutatni, hogy programmunknak még azon része is, melyet önök nyíltan támogatnak, kivihetetlen Ezen kicsinyes tactikai játék azonban fenyegette a többség összetartásában rejlő és önök által mindenek fölött féltett párturalom érdekeit. S voltaképen ez az az Achillesi sarok, hol önök még a saját tréfájukat sem szeretik. 29
