Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-16

16. országos ülés 1892. márczins 17-én, csütörtökön. 207 oldalon.) És még a zárdák falai sem állították meg őt — s itt ismét, ne méltóztassanak félreérteni — (Zajos derültség a bál- és szélső baloldalon.) ott is kereste politikai ideálját, mert tény,*: hogy a t. képviselő úr sokszor udvarolt oly politikai eszmény-szépségeknek, melyek első neveltetésöket zárdában nyerték. (Élénk mozgás a bal- és szélsőbalon.) A nemzeti pár t. vezére azonban végre elérkezvén politikai agglegénységének ezen kezdődő korához, most már be akar evezni a házasság biztos és csendes révébe. Megtalálta valódi politikai eszményét és ő mondja, hogy ez a nemzeti eszme. És hogy ezen eszmét mennyire szereti, mennyire rajong érte, mertő mindig legutolsó politikai ideáljáért szokott rajongni, (Mozgás a baloldalon.) mutatja ezt az is, hogy pártját is róla nevezte el, épen ügy tett, mint Roland lovag, nemcsak ő maga viseli eszményének színeit, de fegyverbarátait is e színekkel ruházza föl. (Zaj a baloldalon. Halljuk ! Ralijuk! a jobboldalon.) De, t. ház, a kérdés az, hogy mily értelmezést adjunk mi ennek a nemzeti eszmének. Mi a nemzeti eszmét a dualismus sziklaszilárd alapján építjük föl. (Mozgás és zaj a szélsőbalon. Halljuk! Halijait!) Ezen sziklaszilárd alapzat sem örök és végtelen időig terjedő, ez kétségtelen. De, t. ház, kiszámíthatlan azon idő és ennek kiszámításával foglalkozni egyáltalában nem is szükséges és nem is érdemes, hogy meddig lesz ezen sziklaszilárd piedestal nyughelye a magyar nemzetnek; épen azért nagyon problematicus és akademicus azon fejtegetés, hogy mikép változtatható meg Magyarországon a magyar alkotmánynak ezen alapja; és valóban én a vitának ezen oldalát egészen mellőzhetném, ha tegnap Polónyi Gréza t. képviselőtársam hatalmas, öblös hangján (Felkiáltások a szélső baloldalon: Éljen Polónyi!) egy kemény vádiratot nem terjeszt elő közvetlen ugyan Tisza Kálmán, de közvetlenül a szabadelvű párt ellen. Csanády Sándori Csak az igazságot beszélte ! Beksics Gusztáv: Itt ismét a vádlottak padjára került el?ő sorban Tisza Kálmán, közvetve pedig a szabadelvű párt. Egy új momentum került a magyar közjogba, esetleg hogy ma újra eláruljuk a hazát. Csanády Sándor: Igaz'. Beksics Gusztáv: Attól tartok, hogy a t. képviselő úr akkor szintén ugyanezt fogja rólam, nemcsak Tiszáról gondolni. Mert, t. ház, miről van itt szó ? Itt szó van arról, hogy vájjon van-e a dualismusnak nemzetközi vonatkozása vagy nincs? T. ház! Én a magyar nemzet függetlenségének, a magyar állam államiságának nevében a leghatározottabban visszautasítok minden olyan insinnatiot, a mely azt mondaná ki, hogy más államoknak, hijják azt Ausztriának vagy I bárminek, ingerentiája van a magyar közjogTa; én a leghatározottabban visszautasítanék minden olyan nyilatkozatot, mely azt mondaná ki, hogy Magyarországnak, a magyar törvényhozásnak nincs virtuális joga arra nézve, hogy megváltoztató törvényjavaslatot terjeszszen elő és fogadjon el szemben a dualismus intézkedéseivel. Hogyha valaki ilyen insinuatiot terjesztene elő (Fölkiáltások a szélső baloldalon: Tisza Kálmán tette!) Az nem azt mondta. Mondom, ha valaki ilyen insinuatiot terjesztene elő, akkor én a magyar államiság, a magyar nemzet souverainitása nevében az ellen tiltakoznám. Arról van itt szó, hogy a magyar törvényhozásnak megvan az a virtuális joga, hogy egy törvényt fogadjon el, szemben a dualismussal, illetőleg törvényt, mely azt megváltoztassa. És én felhívom Polónyi Géza t. képviselő urat, vigye ki, hogy a dualismtts egyes részeit megváltoztató ily törvény előterjesztessék, itt és a felsőházban elfogadtassék és ő Felsége által szentesíttessék. Akkor e törvény valóságos magyar közjogi törvény lesz, minden kétely nélkül. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Csakhogy, (Zaj a szélsőbalon: Csakhogy !) mikor aztán a végrehajtásra kerül a sor, akkor majd kitűnik, hogy e dualismus, e közjogi alap egyszersmind nemzetközi szerződés. (Ellenmondás a szélső baloldalon.) Példát is hozok fel. Ha mi elfogadunk egy nemzetközi szerződést valamely külállammal és azt törvényeink közzé iktatjuk: kérdem, vájjon azon külföldi népnek akarata érvényesül-e a magyar törvényhozásban, vagy sem? A magyar nemzet és a magyar királyé. De ha egyoldalúlag meg akarjuk változtatni, hozhatunk egyoldalú és megváltoztató törvényt, a végrehajtásnál azonban kitűnik, hogy nemzetközileg vagyunk kötelezve. Én tehát azt gondolom, hogy a dualismus e nemzetközi elmélete egyáltalában nem praejudicál a magyar közjognak és ily felfogásban voltak azok a nagy államférfiak is, a kik az 1867-iki kiegyezést megalkották. Világos különbséget tettek ők is és tesz maga a törvény a régi és az új magyar közjog között: a pragmatica sanctio és a dualismus között. Mert azt mondja: mikor pragraatica sanctio köttetett, akkor Ausztria még nem volt alkotmányos állam, ezt az Ausztriát az uralkodó képviselte, tehát akkor lehetett csak az uralkodóval szerződni. De az 1867 : XII. tcz. alkotói ezzel jelzik a beállott változást: »Ezelőtt Magyarországot illetőleg mindazokra nézve, mik az érintett viszonyokra vonatkoznak, a magyar országgyűlés s a magyar király közt egyetértéssel intézkedtek és ez intézkedések megállapításánál más ország befolyással nem bírt, mert a magyar király, mint az uralkodása alatt álló többi országok absolut fejedelme, azon országoknak érdekei-