Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-16

208 16. országos tlos 1898, márcii«« 17-én, 68«t5rfc5kSn. ről és teendőiről absolut hatalommal rendelkezett. Most azonban, a legmagasbb trónbeszéd szerint lényegesen változott a helyzet az által, hogy ő Felsége alkotmányos jogokkal ruházta íöl többi országait, azokat teliát absolut hatalommal ezentúl nem képviselheti s azok alkotmányos befolyását nem mellőzheti.« Polónyi Géza: Kezelési mód! BeksiCS Gusztáv: Majd erre is rátérek. T. ház! Az 1867: XII. törvényczikkben tehát világosan ki van fejtve, hogy Magyarország, mikor a pragmatica sanetiot kötötte, azt csak az uralkodóvá] kötötte meg, mert Ausztria absolut fejedelme volt; 1867-ben már maga a törvény kinyilatkoztatja, hogy azt nem elég csak az uralkodóval megkötni, mert ott vannak az uralkodó által alkotmánynyal felruházott népei Ausztriának. (Zaj.) Helfy Ignácz: Ezt Deák Ferencz nem mondta ! (Halljuk! Halljuk!) BeksiCS Gusztáv: Ehhez képest a 23. §. utolsó pontja azt mondja: » Kimondja az országgyűlés, hogy ő Felsége többi országaival érintkezni akar, mint alkotmányos népekkel, mindkét fél függetlenségének megóvása mellett.« (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mindazok, a miket én az 1867: XII. törvénycikkből felolvastam, világosan mutatják, hogy már ezen törvényczikk alkotói is azon hitben voltak, hogy az a nagy szerződés, az a nagy közjogi kiegyezés, a melyet mi Ausztriával kötöttünk, bizonyos tekintetben nemzetközi szerződés is. Nagyon csodálkozom, hogy épen a függetlenségi pártról áll elő Polónyi t. képviselőtársam, hatalmas pathossal menydörögve, a nemzetközi szerződés elmélete ellen; mert ezen nemzetközi szerződés elmélete nemcsak hogy nem praejudicál a magyar államiságnak, a magyar nemzet souverainitásának, hanem ellenkezőleg megerősíti és kidomborítja azt, a mennyiben Magyaroszágot, mint egészen független, Ausztriának alá nem vetett államot s teljesen souverain nemzetet jelenteti meg. Az a körülmény, hogy az 1867: XII. törvényezikk nincs nyíltan nemzetközi szerződésnek kijelentve, nem változtat a dolgon, mert akkor a midőn a dualismus elvileg elhatároztatott, akkor, Magyarországnak nem volt alkotmányos kormánya és Ausztriának nem volt, alkotmánya. A végrehajtásnál azonban, a mely elvileg elhatároztatott, résztvettek Ausztria népei is. A mi azt a szempontot illeti, hogy az 1867 : XII. törvényczikkben nincs kimondva, mikép változik meg ezen törvényezikk, vagyis miképen alakítható át a dualismus, az épen nem bizonyít ellenünk semmit, mert azért a felbontásnak módozatai benne vannak, csakhogy meg kell látni. (Halljuk!) A közjogi épúgy, mint egyéb törvény, a megváltoztatás módját csak akkor említi fel, ha az kivételes és nem rendes, vagy ha például időhöz van kötve. Ha a 67-iki törvényezikk megváltoztatását kivételes feltételekhez akarta volna fűzni a törvényhozó, akkor ezt a kivételes feltételt szükségképen meg kellett volna említenie, épúgy, hogyha időhöz akarta volna azt kötni. De mert a törvény kivételes feltételeket nem említ, ebből az következik, hogy a szerződés megváltoztatásának rendes módjai forognak fenn. Én nagyon csodálkozom, hogy ebből valaki praejudieiumot akar kihozni a magyar közjogra; leginkább csodálkozom pedig azon, hogy Polónyi t. képviselőtársam olyan rémes, sötét fantasiával rajzolt ijesztő ködképeket sétáltatott végig a parlamenten, (Derültség:) beszélvén arról, hogy mi e szerint örökre hozzá vagyunk lánczolva a dualismushoz, hogy mi azon nem változtathatunk soha. (Zaj a szélső baloldalon.) Polónyi Géza: Nem én mondtam, hanem Tisza Kálmán! BeksiCS Gusztáv: T. képviselőtársam azt mondja — igaz, hogy az ő elmélete szerint — (Derültség a szélső baloldalon.) hogy akkor sem változtathatjuk meg a dualismust, ha Ausztria respublicává lesz. Ez az én t. képviselőtársamnak a tévedése. Mert miként szoktak megszűnni a szerződések? Megszűnnek, ha tárgytalanná, ha czéltalanná válnak, hogyha oly nagy niérvíí átalakulások következnek be, hogy többé végre nem hajthatók. Hát ha Ausztriában oly átalakulás történnék, a mely többé lehetetlenné tenné a dualismusban elvállalt kötelezettségek teljesítését, akkor Magyarországra egyszerűen visszaszáll azon jog, hogy akkor egyoldalúlag is intézkedhessek. Ezen elmélet szerint tehát, t. ház, ki vannak zárva azon veszélyek, melyekre Polónyi t. képviselőtársam rámutat. De az ő elmélete szerint ezen veszélyek egyáltalában nincsenek kizárva. Ha újításokat hoz be valaki a közjogba, akkor ő hozza be azokat, mert az ő elmélete Szerint a koronát vonná be a pártküzdelmekbe a következő módon. Méltóztassék csak elgondolni az iménti példát. Ha ő beterjeszt egy törvényjavaslatot, a mely a dualismust megakarja változtatni s azt elfogadja az alsóház és a főrendiház, a korona azonban nem fogadja el, mert Ausztriában keresztűlvihetetlen: akkor a koronára háramlik az ódium, hogy egy, talán a nemzet többsége által óhajtott reform keresztűlvihetetlen volt. De viszont, a mit ő ránk mondott, hogy mi recipiáljuk az osztrák császár jogát és hogy felhatalmazzak Ausztriát, hogy a magyar közjog felől intézkedjék, ez a mi elméletünk szerint nem következik, csak az ő elmélete szerint. Mert tegyük fel, hogy Ausztriában szintén volna egy Pólonyi Géza és indítványozna az osztrák Reichsrathban egy oly tör-