Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-15

15. országos ttlés 1892. márczins 16-án, szerdán. 191 kisebbedett. (Egy hang jobb felöl: Az nem tartozik ide!) De legyen bár testi gyötrelmekről, vagy lelki fájdalmakról szó, azt hiszem, hogy a magyar királyasszony bármely fájdalmait épúgy tudná Magyarország éghajlata enyhíteni a Vág vagy a Garam partján, (Zaj, mozgás jobb felől.) mint a mennyire arra Görögország éghajlata képes. Mert Magyarországon ahhoz az éghajlathoz egy ragaszkodó nemzetnek forró imában felfelé törő jókívánsága is csatlakozik. {Mozgás a jobbóldalon.) Még csak egyet Jókai Mór t. képviselő úrnak. Már egyszer hallottam tőle nagy pathossal elszavaltatni a választási törvényre vonatkozólag: alkossunk mentül szigorúbb választási törvényeket s azt hittem, Jókai Mór t. képviselő úr lesz az, a ki valamennyi közt a legszigorúbbat fogja elfogadni. S ma már azt más alakban hallottuk; 0 maga is kátéi szigorúsággal kívánja a választási törvények végrehajtását. Én mint fmnak idején az ő hűséges tanítványa, magam is elszavaltam a curiai bíráskodásról szóló törvényjavaslat tárgyalásánál ezt a monológot s nagyobb auctóritás kedveért hivatkoztam rá, hogy ezt nem én mondom, hanem Jókai Mór t. képviselő úr mondotta. És mi lett rá a felelet? Az, hogy a curíai bíráskodás javaslata felett tárgyalni hívatott bizottság kinevetett. Törvénybe akarják iktatni az etetés és itatásnak eddig törvénytelenül dívott minden eszközét, (Igás! Ügy van! a szélső baloldalon.) akkor, midőn a curiai bíráskodásról szóló törvényjavaslatban azzal sem elégedtek meg, hogy az az etetést itatást megengedi, hanem teljes ellátást akarnak adni a szavazás napján a választóknak és azonkívül a fuvart legalizálták a törvényjavaslatban. (Igaz! Úgy vem! a szélső baloldalon. Ellenmondás a jobboldalon.) Én csak azért hozom ezt fel, hogy kimondjam, hogy azon nagy theoria után, melyet Jókai Mór t. képviselő úr elszavalt, elvárom, hogy midőn a curiai bíráskodásról lesz szó, ezen szakaszokat kátói értelemben fogja előttünk magyarázni és remélem, ellenük fog szavazni. (Egy hang a szélső baloldalon: Soha sem lesz abból semmi!) Most áttérek, t. ház, felszólalásom tulaj donkép eni tárgyára. A mi engem erkölcsileg kényszerített arra, hogy ebben a vitában részt vegyek, az Tisza Kálmán képviselő úrnak a tegnapelőtti napon tartott felszólalása, a mikor a t. képviselő úr jónak látta egy eddig nem hangoztatott elmélettel itt fellépni, azzal, hogy a kiegyezésről szóló törvény másként meg nem változtatható, ha csak három factor hozzá nem járul: tudniillik Magyarország törvényhozásának többsége, a magyar király és az osztrák tartományok törvényhozásának többsége. Erre az iij, a »Gesanimt Monarchie« újabb elméletét felvető theoriára fogok röviden rátérni. Mielőtt azonban ezt tenném, szükséges még, hogy egyet-mást megjegyezzek Tisza Kálmán t. képviselő úr beszédére. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő úr beszédének bevezető részében azt mondja, hogy ő nem azért szólalt fel, hogy a szabadelyü pártot védelmezze; megvédelmezték azt eléggé Hegedűs, Darányi s nem tudom még kik. ó egészen más okból szólal fel, mintegy provocálva minket, hogy tisztán egyénileg és személyileg vele foglalkozzunk; mert nem a szabadelvű pártot hanem önnönmagát akarja védelmezni. Foglalkozzunk tehát azzal a védelemmel is és mindenekelőtt azzal, hogy felvettetett e házban az a kérdés, hogy vájjon ki a szabadelvű párt tulaj dónk épeni vezére. Erre nézve eltérők a vélemények. Némelyek szerint senki. (Derültség.) A törvényhozás előtt lefolyt vitáb.m azonban nem egy csodálados mozzanat, a mely nem is egészen új, találkoztunk vele már a szabadelvű pártnak az elnökválasztás után lefolyt banquettén, a hol gróf Tisza Lajos volt az első, a ki akkor ezen elmélet mellett már lándzsát tört, mikor a szabadelvű párt vezérét felruházta a talentumok egész légiójával, úgyannyira, hogy meg vagyok róla győződve, hogy szerénységétől kitelt, hogy pirongva hallgatta azon valótlanságokat, melyeket dicshymnus alakjában rászórtak. Gróf Tisza Lajos volt az első, a ki ez ellen védekezett és a ház mélyen t. jelenlegi elnöke volt a második, a ki ezen taktikai dia dalt rendkívüli mértékben ünnepelte s egyúttal oktatást adott a szabadelvű pártnak, hogy ily kérdésekben, melyek személy körül forognak, jövőre ne tanakodjanak önmagukkal, hanem tel jesítsék vakon azt a kötelességet, a melyet a taktikának főmestere, a mmisterelnök úr tőlük kíván. (Egy hang jobb felöl: Ez a párt belügye!) Akkor minek tárgyalták itt. Az, t. ház, hogy vájjon a szabadelvű pártnak ki a jelenlegi vezére, teljesen közönbös a parlamentre, de ránk nézve mint pártra is. Én pedig mint egyén úgy gondolkozom, hogy nekem teljesen mindegy akár vak vezeti a világtalant, akár világtalan vezeti a vakot. (Élénk derültség a baloldalon.) E theoriához azonban mégis van hozzászólásom, a mennyiben Tisza Kálmán képviselő űr azt mondotta, hogy a szabadelvű pártban, mióta fennáll, bár az új választások rendjén nyert új tagokat is, mindig fennállott az a nézet, hogy a pártot csak az vezetheti, a ki helyzeténél fogva a politikai felelősséget is viseli. (Igaz ! Úgy van ! jobb felöl.) Hát ez két alakban nem igaz. Először nem igaz azért, mert a szabadelvű pártban ez nem volt mindig traditio, mert a szabadelvű párt létezett másoknak vezérlete alatt is, mint a ministerelnököké alatt. Hiszen talán csak nem tagadják meg, hogy Deák Ferencz idejében is a szabadelvű pártot nem a ministerelnök vezette? (Zaj a jobboldalon.) Hát akkor nem voltak szabadelvűek? De a parlamentaris felelős-