Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-15

}Q2 15- országos Illés 1892. itiárezlus 16-án, szerdán. ség szempontjából, a mi ennél fontosabb dolog, nzt tahin csak elismerik, hogy akkor nem Deák volt a ministerelnök, mikor Andrássy, Wenckheim, Bittó és Szlávy voltak ministerelnökök ? Azt tahin csak méltóztatnak elismerni, hogy ez igaz és hogy a pártvezér mégis más volt, (Zaj a jobboldalon.) mint a ministerelnök. Ezt azért hozom fel, t. ház, mert ebben én két alakban látok veszedelmes theoriát. Az egyik veszélyes theoria abban rejlik, hogy azt mondja Tisza Kálmán képviselő úr: »Viselje az a vezérséget, a ki a politikai felelősséget viseli érte!« (Helyeslés a jobboldalon.) Hát bocsánatot kérek, a politikai fele'ősséget csak a ministcr urak viselik? (Felkiáltások a jobboldalon: Első sorban azok viselik!) Tisza n<ni azt mondta. Hát a párt maga, a mely Támogatja az ő politikájukat, az az ilyen alkotmányjogi theoriák révén ki akar menekülni a felelősség alól? (Nyugtalansság és felkiáltás a jobboldalon: Dehogy akar!) Teljesen igaz, t. képviselőház, hogy önök nem oszthatják ezt a theoriát, hanem Tisza Kálmán a maga vállairól ezzel elhárítja a felelősséget és hárítja azí, Szapáry Gyula grófra és azt mondja: »Am viseld a vezérséget, a felelősség is feltétlenül és kizárólag a tierl!« (Helyeslés a jobboldalon.) Lehet, hogy nem ágy van, de akkor magyarázatra szorul ez a passns. (Felkiáltások a jobboldalon : Nem a! Derültség.) Tovább megyek, t. képviselőház. Tudom, hogy különféle nemzetek történelmei ellenem is szolgáltatnak példákat; de az én individuális meggyőződésem azon alkotmányjogi theoria mellé ujonczozott engem, a mely azt hirdeti: Sokkal veszedelmesebb az, ha a kormány által vezettetik a párt, a mely többségben van, semmint ha megfordítva, a többség által vezettetik a kormány. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Különösen a mi viszonyaink között kettős fontosságú ez, t. képviselőház, mert a többség, — bírjunk arról bármi fogalommal a választások tekintetében, hogy milyen eszközök árán jöttek fel, de egy dolog bizonyos: az, hogy az a többség mégis a nemzet kebeléből való és ahhoz a nagy többséghez nehezebb hozzáférni a bécsi áramlatnak, vagy bármily más nemzetellenes áramlatnak, miiit a ministei elnökhöz, vagy a kormány tagjaihoz. (Igás! Úgy van! a jobb oldalon.) Ez a nemzet, midőn parlamentaris alkotmányát megalkotta, a többség elvére fektetett kormányrendszerben a nemzeti jövő, az állami függetlenség számára is garantiákat keresett. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt is mondta a tisztelt volt ministerelnök úr, a kivel megtörtént az a magunkra nézve rendkívül örvendetes jelenség, hogy gyászbeszédét önmaga mondhatta el; a kivel megtörtént az, hogy előttünk, itt az ország színe előtt contestalta, hogy ő jobb meggyőződése ellenére akkor, midőn már tudta, hogy a kiegyezési törvény, a mely áldásokat rejt méhében, kellőleg és minden irányban praecise végrehajtatik; akkor, midőn ő az ő meggyőződése szerint már tudta, hogy az az oppositio, a melyet ő folytat, káros a nemzetre, azt mégis folytatta: az a tisztelt volt ministerelnök úr végre valahára itt, az ország színe előtt deprecálhatott az ellen — a mi rendkívüli nagy örömünkre — hogy ő többé nem aspirál, ő sem most létező hatalmának megóvására, sem nem létező hatalmának megszerzésére nem igyekszik és ezért nem beszél. Gr. Károlyi Gábor: Ö csak fiahordó! (Elnök csenget.) Polónyi Géza: Csakhogy, t. képviselőház, annak az embernek, a kinek az élete annyi metamorphosison ment keresztül, a kinek politikai meggyőződése annyira változott, hogy itt az ország színe előtt kellett neki szentágostoni őszinteséggel confessiot tenni arról, hogy bíínös az ő múltjában; annak az embernek, t. képviselőház, akkor, mikor ő azt hirdeti, hogy semmi sem akar lenni, egy nemzet áll a háta mégett, a mely azt kérdezi: Vájjon mi akarhat lenni most, hogy azt mondja, hogy semmi sem akar lenni? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon. Mozgás jobb felöl.) De a legfontosabb része Tisza Kálmán képviselő úr beszédének, t. képviselőház, mint már voltam szerencsés jelezni, az az u. n. harmadik factor. Erre nézve méltóztassanak megengedni, t, ház — a kérdés rendkívüli horderejű, messze kiható következményű — óvakodni akarok attól, hogy bármit állítsak, a mi a beszédben e részben nem foglalt írnék. Azt hallottam s olvastam, hogy előre készített beszéd volt, tehát érett megfontolásnak higgadt eredménye, melyet tehát nem a pillanat befolyása irányozott erre vagy arra, hanem a melyet komoly higgadtsággal mérlegelve úgy bocsátott közre a t. képviselő úr, mint a ki arra számított, hogy nemcsak az országgyűlés, hanem a nemzet is acceptálja az elméletet, a melyet hirdet. Méltóztassanak meghallgatni, mit mond? Ezt mondja (olvassa): . . . »Arra, hogy a, közjogi alapot — erre súlyt fektetek — az 1867-iki XII. tczikknek dispositioit változtatni lehessen, szükséges három factor. Szükséges — és ezt az ellenzék padjairól mondtam meg — szükséges a magyar törvényhozás többsége, szükséges a monarchia másik állama törvényhozásának többsége .... és a fejedelem hozzájárulása.« Végül ugyanezen passusra vonatkozólag ezt mondja Tisza Kálmán képviselő úr: »Ha több-