Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-13

Vä» orszíiaros illés Í8»É. mlre/ins iá-én, szombaton. 135 hátoldalon.) Nincs pálya, t. képviselőház, egy oly fiatal embernek a számára, bármily képzett, bármi tehetséges, bármi munkaképességet Ígérjen is, ha már előre nem számolt lent a fő és alispán kegyével, a mely kegy csak kisugárzása az államkormányzat mai rendszerének. Már pedig akkor, t. képviselőház, mikor egy fiatal embernek a pályája küszöbén számolni kell mindjárt az első lépésnél azon hatalmi tényezővel, melytől az ő existentiája függ, már ottan nem lehet szó meghamisítatlan, tiszta politikai erkölcs és meggyőződés érvényesüléséről. De nincsen is; ezt látjuk és szomorúan tapasztaljuk ott lent az életben, a mely életnek központi szálai itt futnak össze, de a mely életnek gyökerei mégis ott lent a népben magában, ott lent a közigazgatás alsó ágazataiban léteznek. Én, t. képviselőház, ki közvetlen szemlélője voltam ezen dolgoknak, tapasztalásból, még pedig nagyon szomorú tapasztalásból mondhatom, mert tudom, látom napról-napra azokat a visszaéléseket, a melyek ágyát képezik ma lent a helyhatósági kormányzatnak, a mely visszaélések a kormány részéről nem hogy gyökeresen orvosoltatnának és égettetni és elpusztíttatni szándékoltatnának, de ha a párturalom érdeke úgy kívánja, istápoltatnak. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Én a magam vészéről, t. képviselőház, ennek a bajnak a főokát magában a ma uralkodó kor mányrendszerben látom, a melyet gr. Apponyi Albert képviselő úr nagyon jól jellemzett akként, hogy az nem egyéb, mint a párturalom kérdése az országra nézve, illetőleg arra a pártra nézve, a mely azt fentartja; és épen azért a mai kormány és a kormányt támogató többség politikája iránt bizalommal nem viseltetem és így a válaszfelírati javaslatot természetesen el nem fogadom. (Élénk helyeslés a sséls'd baloldalon.) Mert, t. képviselőház, annyit jelezui kívánok, lesz módom majd más alkalommal reá mutatni, hogy még az úgynevezett vasministereknek a keze is pehelylyel van bélelve, (Ralijuk! Halljuk!) hogy valahogy meg ne fájjon a dereka annak, a kivel szemben a tiszta, kifogástalan, beesűletes közigazgatás érdekében elégtételt kellene szolgáltatni, mondom, még a vasmarkú minister keze is pehelylyel van bélelve, ha a párturalmi érdek egyesek istápolását megkívánja. Rá fogok mutatni annak idejében. Ily körülmények között, t. képviselőház, én a magam részéről eltekintve azon elvi állásponttól, a mely már magában véve határozott állásfoglalásra utalna a többség javaslatával szemben, e javaslatot el nem fogadhatom; mert én a felirati javaslatot egészea más erkölcsi szempontok alatt bírálom és ítélem meg, mint a minő erkölcsi szempontok a t. kormány részéről szolgálnak alapúi a javaslat bírálatára nézve. Én úgy fogom fel a dolgot, t. képviselőház, hogy a korona egyrészről, a feliratban a nemzet másrészről találkoznak egymással és e találkozásnak őszinte, igaz és meghamisítatlan képviseletének keli lenni úgy fent, a király, mint lent a nemzet érzelmének, óhaj és akarat tekintetében s így én a magam részéről nem fogadhatom azt el — s azt hiszem, hogy a többség szintén kétli azt — hogy e felirati javaslat volna az, melyben a nemzet igazi érdeke, a nemzet igazi óhajtása, a nemzet érzelme a maga tiszta, meghamisítatlan alakjában nyilválnulna. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ha tehát már magát az erkölcsi, a politikai érzet tisztaságát kétségbe vonjuk e felirati javaslattal szemben: nagyon természetes, t. képviselőház, hogy annak támogatására az ellenzék semmi körülmények közt nem vállalkozhatik. De én a magam részéről, a felirati javaslattal szemben, melyet egyszersmind magának a kormánynak irányában bizalmi kérdésnek is tekintek, ellentétes állást vagyok kénytelen elfoglalni, különösen azért is, mert ezen felirati javaslat már most a küszöbön álló öt évi cyclussal szemben a kormány részéről egy oly törvényalkotás czélját tűzi ki, melylyel szemben, nevezetesen a közigazgatás államosításával szemben, véve ennek alapjául a kinevezésnek rendszerét, a nemzet egész erőfeszítésével fog küzdeni. Mert, t. képviselőház, ha a közigazgatás államosításának, természetesen kinevezési rendszerrel kapcsolatban értve, csak az volna feltétele, az volna az ezzel szemben táplált várako zás, hogy Magyarországon jobb közigazgatás legyen, mint a milyen ma van ; én, ki a rossz közigazgatás mindenféle nemeit, a visszaélések mindenféle módjait és szálait közvetlenül látom, tudom és érzem, magam részéről legmelegebben hozzájárulok minden oly törvényjavaslathoz, mely Magyarországon jobb közigazgatás és a jobb közigazgatással tiszta becsületes administratiot akar az állam kormányzata érdekében és a polgárok javára behozni. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Azonban ez csak remény, ez csak várako;

közigazgatási törvényjavaslatokkal szemben. Ámde ezzel szemben fennáll az az aggály, az a nagyfontosságú politikai aggály, hogy ha ma, mikor a kormány még nem rendelkezik feltétlenül a közigazgatás minden közegével, mert most még nem tőle nyeri a, kinevezéssel existentiáját és mégis hatalma egész súlyával bir ránehezedni a közigazgatás minden faetorára, hogy ez által egy választásnál a nemzet politikai erkölcse, szabad gondolkozásmódja megveszte í gettessék: mi lesz majd akkor, a mikor az Ősz-