Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.
Ülésnapok - 1892-13
134 18- or«zágo8 fllés 1898. károsén* tS-éttjSji&ffiltHtöB. kedelmi szerződés letárgyalása és elfogadása körülbelül két 24 órát vett igénybe, tehát ez nem volt ok és nem szolgált akadályul a parlament rendszeres működésében és mégis ebbe a sovány, vékony és átlátszó köpenyegbe burkolta magát a ministerelnök úr az egész nemzetet támadó oly eljárás védelménél, mint az országgyűlés feloszlatása. Ez szerintem mindenesetre oly gyenge erkölcsi positio, mely leginkább bírálja, meg magát a ministerelnök urat és teszi világossá az elfogulatlan politikus előtt azon tarthatlan helyzetet, melyben ma a kormány van. Én magam is azon véleményben vagyok, a miben vagyunk itt ezen az oldalon mindnyájan, hogy a kormánynak az országgyűlés feloszlatásával nem volt más czélja, minthogy a közigazgatási vitában teljesen megrongált, lehetetlenné vált eikölcsi tekintélyét és szellemi felsőbbségét a választások által kireparálja. (Igaz! Úgy van! a szélső báloldalon.) No hát, t. ház, én a magam részéről ezzel a reparatioval teljesen meg vagyok elégedve. (Tetszés és derültség a bal és szélső baloldalon.) Ezen réparatio után a mai kormányzat azon háza, melyet gróf Apponyi Albert t. képviselő úr tüntet fel javaslatát támogató beszédében, még inkább roskadozó és fogyatékos minden alkotmányában és minden részében. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon; ellenmondások a jobboldalon.) Mert hiszen, hogy egyebet r.e mondjak, azon szellemi felsőbbségről, melyet ezen választás a kormányra nézve eredményezett, az már a felirati javaslat készítésénél oly eeclatansui nyilatkozott, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) mert a felirati javaslat úgy közjogi értelemben, mint stilistikailag egy szellemileg fogyatékos mű. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) A választás tehát szellemi felsőbbséget a t. kormányra nézve nemcsak hogy egyáltalában nem eredményezett, sőt el is vesztette a kormány azt a férfiút is, a ki a múltban felirati javaslatait meg tudta készíteni. Hanem hát a t. ministerelnök úr ennek daczára a választások eredményével meg van elégedve s azt mondja, hogy ő nagyobb nyugodalommal néz a jövő elé, a jövő kormányzat biztonságát tekintve, mint a mily kilátásokat táplálhat a jövő politika alakulásokra nézve gr. Apponyi t. képviselőtársam.. Megengedem, hogy a t. kormány s ennek élén a ministerelnök úr nem fogja magát hagyni, hanem azt hiszem, hogy az ellenzékben is meg lesz annyi erkölcsi erő, annyi politikai önérzet s meg lesz a küzdelemre való annyi készség, hogy egy oly kormányt, a mely a választásokból a nép bizalmának ily eredményével tért vissza e házba, támadni fogja mindaddig, p [a míg ez a kormány áll a nemzet élén. (Helyeslés a szélső baloldalon) A t ministerelnök úrnak felirati javaslatot támogató beszédében volt egy passus, a mely méltán komoly figyelmet kelthet. Nem értettem azt félre s a t. ház nekem egyértelműleg* igazat fog adni abban, hogy fontos és komoly nyilatkozat ez kormányelnökünk részéről is, a melyet most fel fogok olvasni. (Halljuk! Halljuk!) Felvettetett, hogy hiányzik a nemzetben a lelkesedés, hogy a kormány iránti bizalmatlanság megingatta a nemzetben a reményt egy esetleges válsággal szemben való nemzeti kitartásra. Erre a ministerelnök úr ezt válaszolta (olvassa): »Megengedi, hogy a lelkesedés jelei nem mutatkoznak valamely adótörvény vagy közigazgatási administrationalis kérdés tárgyalásánál, de felteszi azt a mai nemzedékről is, hogy ha az alkotmányos szabadság, vagy a haza veszélyben forogna, a mai nemzedékben a hazafias lelkesedésnek symptomäi épúgy mutatkoznának, mint megtörtént ez a múltban és így bátran lehet azt állítani, hogy a lelkesedés nincs szünóben, hanem meg van az a mai nemzedékben is és nyilatkozni fog, ha arra alkalma lesz.« (Élénk helyeslés jobb felől.) Én a magam részéről ebből annyit supponálok, hogy ha idegen államok részéről velünk szemben támasztott veszély fenyegetne bennünket, ez a nemzet egyet fog érteni abban, hogy e haza határait és minden kincsét, a melylyel birunk és a mely ránk nézve szent, közös erővel megvédelmezze. Hanem hogy azzal a veszélylyel szemben, melyet a kormány politikája képvisel, a mai nemzedék meg fogja menteni az országot, megengedem, hogy a t. ministerelnök úr joggal vetheti a mai nemzedékbe ez iránt reményét. De az, a ki az általános politikai erkölcsi világot ma ismeri, az a mai nemzedékbe e tekintetben valami nagy reményeket, ha a mai kormányzati állapotok továbbra is tartanak, egyáltalában nem vethet. Méltóztassék csak, t. ház, megnézni, hogy az az egyetemi fiatalság mily lelkesen tüntet minden oly hazafias momentum mellett, mely e házban nyilvánul s hogy megcsappan az a lelkesültség, mihelyt az egyetem ajtai bezárultak mögötte s az egyetemet végzett fiatal emberek haza és az életbe kerülnek. Az egyik közigazgatási joggyakornok, a másik ügyvédsegéd, a harmadik közjegyzősegéd, a negyedik alszolgabíró, az ötödik megyei aljegyző s nem tudom miféle hivatalnok akar lenni. Közvetlenül az életből ismerem e fiatalságot: amily üdének, tisztának s mily szeplőtlennek hozta az egyetem falai körül a maga politikai erkölcsét, abban a pillanatban, a mikor az élettel áll szemben, számolni kénytelen a ma uralkodó kormányrendszernek párturalmával. (Úgy van! a szélső
