Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-12

114 13, orsäágös Illés 1892, máraíH» 11-én, pénteteti, törekvéseit nem érvényesítheti, akkor erővel tör magának utat. (Élénk helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) Ezért mondom én azt, hogy a 67-iki kiegyezésnek ugyanaz n törvénye, ami minden intézménynek a világon, tudniillik a fejlődés, mert a mozdulatlanság, az a stagnatio, a posványosodás és a rothadás. (Igazi Úgy van! bal felöl.) És valójában csodálatra méltó dolog, hogy a t. túloldal és a t. ministerelnök úr beszélnek ezen kiegyezés állandóságáról, arról, hogy nem kell azt fejleszteni, ők, a kik azt határozottan visszafejlesztették és megrontották. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Nem szenved kétséget, hogy főleg 1875 óta határozott processussal állunk szemben, a mely ennek a kettős monarchiának, hogy úgy mondjam szervezeti egybeolvadását kellett, hogy létesítse. Először is ne méltóztassék elfelejteni, hogy a paritás bizonyos tekintetben már kezdettől fogva írott malaszt volt, (Igaz! Úgy van! a balés szélső baloldalon.) Először azért, mert a közös intézmények Bécsben székelnek; az egész diplomatia ott van accreditálva, azután pedig a közöshadsereg nem magyar, hanem tisztán és egyedül az osztrák állameszmének szolgál. (Igaz! Úgy van ! a bal- és szélső baloldalon.) Az osztrák államférfiak a birodalmi egység, a birodalmi kapcsolat felé dolgoznak. Az ő kiegyezési törvényükben világosan benne van az, hogy a delegatio közös törvényhozó testűlet, a mi flagrans ellentétben van a mi kiegyezési törvényünkkel, mely világosan kimondja azt, hogy a delegatio központi parlamentnek nem tekinthető. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Az pedig nem jelentéktelen dolog, hogy mikor a közös intézmény végrehajtásáról van szó, az osztrák államférfiak mily szellemben gyakorolnak arra befolyást Tudjuk mindannyian, hogy a közösügyek folytán szaporodtak; szaporodtak tehát az érintkezési pontok, a kapcsolat szilárdabb lett. Hozzá az összes közgazdasági kiegyezés, a mi természeténél fogva kell, hogy ideiglenes jelleggel birjon, állandó jellegűvé változott át, már pedig mindnyájan tudjuk azt nagyon jól, hogy a gazdasági egység mindenütt meg szokta előzni a politikai egységet. Mikor az 1867-iki törvényt megalkották, akkor itt a házban Deák Ferencz a legeiélyesebben tiltakozott az ellen, hogy a 67-iki kiegyezés reáluniót létesít. Ha ma itt volna, ismerve az ő igazságszeretét, ő azt mondaná és meg vagyok róla győződve, hogy a, legerélyesebben tiltakoznék az önök politikája ellen. (Helyesl's bál felöl.) A másik kérdés, a melyről szólani kívánok, a bejreformok, illetve azok sikereinek kérdése. Tartalmukról természetesen nem szólhatok, mert nem ismerem ezeket. Sikerükben igen egyszerűen azért nem bízom, mert az az instrumentum, ä melylyel ezeket keresztül kell vinni, a parlamentaris rendszer és kormányzat nem functionál egészségesen és ennek következtében feladatot nem teljesít. A t. ministerelnök úr a tegnapi napon azt a fontos és váratlan fölfedezést tette, hogy a parlamentaris rendszerhez pártok is szükségesek. (Derültség bal felöl.) Még egy más dolog is szükséges ehhez, tudniillik, hogy a pártok a kormányzatban egymást fölváltsák, hogy meg legyen a parlamentaris életnek szabad vérkeringése, hogy tehát a kormányzati orgánumokba mindig új eszmék, írj emberek, mint ezen eszmék képviselői jöjjenek be. Ez a feltétele és követelménye, t. ház, a parlamentaris rendszer egészséges működésének. Nálunk ez a rendszer azért nem működik egészségesen, mert 25 esztendő óta mindig c^ak egy párt gyakorol hatalmi monopóliumot s ennek következtében itt is beállott a stagnatio. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Őszintén bevallva, t, ház, én ez irányban minden bajoknak a kútforrását az 1875-iki fusioban keresem, inert ez volt az, mely parlamentáris szervezetünket egészségtelen alapokra fek tette. (Igaz! Úgy van! bal felől.) Azt a fúziót a Deák-párt és az akkori balközép között nem az elvek közössége alkotta; nem alkothatta igen egyszerűen azért, mert hiszen nagyon jól tudjuk, hogy ezeket a pártokat nemcsak a közjogi differentiák, hanem minden más kérdésben differentiák választották s?ét. (Úgy van! bal felöl.) Nem is alkotta az érzelem közössége sem, mert hisz egymás ellen a legélesebb és legkíméletlenebb támadásokat intézték. Az az éles hang, melyet esetleg mi használunk, az igazán valóságos kismiska ahhoz képest, a mely abban az időben innen használtatott (Igaz! Úg

4 van! bal felöl.) Hanem, t. képviselőház, volt egy más — megengedem be nem vallott — motívum, a »Philosophie des Unbewussten«, ez volt a hatalom érdeke. A Deák-párt fusionált azért, mert csak ez juttathatta hatalomhoz és a másik párt is azért fusionált, mert esak így juthatott hatalomhoz. És, t. ház, az is régi dolog, ismerjük a történelemből, hogy minden intézményt a világon azokkal az elvekkel és azokkal az eszközökkel lehet csak fen tartani, a melylyel megalkottatott. Ezt a hatalom érdeke tartotta fenn, ez volt a legfőbb kor mányzati elv Magyarországon, ez volt az összetartó kapocs a t. kormány és pártja közt. Ha végignézünk e tizenhét év alatt a kormány alkotásain, azokon veres fonalként megy keresztül az az eszme, hogy a mi csak hatalmi tényező van itt, sőt a mi hatalmi tényező van a Lajthán túl, azokat mind a kormánypártiság körébe be kell vonni és azokat ki kell elégíteni, esetleg az