Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-12

12, »r«ssá(fos Illés KWÍ. mrtMíias !!•<», pénteken. 115 ország érdekeinek rovására is. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) A mit a kormány tett és a mit a kormány tenni elmulasztott, mindannak hátterét képezi ez a külön érdek. Például a t. kormány megcsinálta a főrendiház reformját és csinált belőle egy oligarchicus, aristokraticus, zárt testületet, azért, hogy az aristokratiát meg ne bántsa. Egy időben szó volt, gondolom a börzebíróság reformjáról; akkor szükségesnek látta azt, hogy a börzebíróság élén egy jogtudó ember álljon; de ezt elejtette, mert az a hatalmas tényező, a pesti börze és az a még hatalmasabb tényező, Wahrnumn'Mór képviselő úr, ezt nem akarták (Wahrmann Mór a terembe lép. Derültség a baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Elnök: Szíveskedjenek csendesen lenni. Beöthy Ákos: Ott van a kiegyezés kérdésének egész complexuma: a mi csak hatalmas tényező volt a Lijthán túl, a nemzeti bank s azok a különféle ipari és gyári érdekek mind kielégítést kértek, de a haza érdekében a kötelező polgári házasságot nem akarták behozni és az elkereszteled kérdést megoldani, mert féltek a hatalmas tényezőkkel szembeszállni, melyek ott angagalva vannak. Ott vannak a katonai körök: a micsoda dőre kívánságuk azoknak csak van, azt mind teljesítik, hanem például a a katonai büntető igazságszolgáltatás reformját, (Ügy van! Úgy van! a baloldalon.) a nemzeti érdekek kielégítését, azt nem teljesítik, igen egyszerűen azért, mert a katonai körök azt nem akarják. Horánszky Nándor: De készülnek már(Derültség bal felöl.) Beöthy Ákos : És, t. képviselőház, ez a hatalmi érdek képezte a legfőbb kormányzati elvet s ép ágy képezte az összetartó kapcsot a t. kormány és pártja közt. Sohasem voltra eset, hogy a párt valamely visszaélést megtorolt volna; sohasem volt arra eset, hogy az a párt követelte volna, hogy a kormány ígéreteit-beváltsa. (Tetszés a baloldalon.) A mi pedig a t. pártnak elvi álláspontját illeti, azt a szerint változtatta, a mint azt a kormány kívánta. (Igás! Úgy van! a bah oldalon.) A 14-ik §-ból csináltak cabinet-kérdést; a minister úr elejti, a párt rámondja az igent. Az országgyűlés megválasztatik a municipalismus lobogója alatt s behozzák az államosítást. S mi történt most itt e házban, a felirati javaslat tárgyalása alatt? A t. előadó úr behoz egy muszka közjogi elméletet a koronázásról. (Élénk tettes és derültség a baloldalon.) A szabadelvű párt conferentiáján találkoznak jóindulatú emberek, (Egy hang bal felöl: De kevesen!) de mégis csak találkoznak, a kik felszólalnak az ellen, de a többiek visazautastíják. Itt azonban e házban támadt egy óriási mennydörgés stb., előadó úr visszaszíjja ez elméletet s magát a pártot meg sem kérdezi. (Igaz! Úgy van! a baloldalon. Mozgás a jobboldalon.) Ugyanezt tapasztaljuk, t. ház, a túloldalon ülők viselkedését illetőleg, a személyeket illetőleg. Ott egy józan realismus vert gyökeret: nincsen rokonszenv, nincsen ellenszenv, csak a párté. Mikor a t. igazságügyér úr itt ült a mi padjainkon és hirdette az ő elveit, akkor őt ép úgy excommunikálták, mint excommunik alják előttem ülő t. barátomat; mikor azonban szükség volt reá s belépett a kabinetbe, hát annak a szabadelvű clubbnak korhadt falai csak úgy rengtek a tapstól, hogy ő elveinek integritásával lépetr a kabinetbe (Élénk derültség és taps a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Mindannyian tudjuk azt, hogy Tisza Kálmán volt ministerelnök urat, mikor bajba jött, elhagyták mindannyian s nem exponálta érte magát senki sem. Ott volt Fabiny, ott volt Széchenyi mioister, kiket eldobtak maguktól, mint a kifacsart czitromot, pedig az egész easusban nekik semminemű részök nem volt. Ha tehát a t. mirdsterelnök úr a tegnapi napon pártját munkára szólította, tudjuk, hogy micsoda munka az, a mely reá vár, s hogyha a t. ministerelnök úr azt mondotta, hogy azoknál a pártszervezkedésekné! ők is ott lesznek, nagyon jól tudjuk, kik lesznek ott. Ott lesznek a főispánok, ott lesznek a szolgabírák s ott lesz az egész hatalmi apparátus, mely Magyarországnak közéletét teljesen meghamisítja (Élénk tetszés a baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Egy hang jobb felől: Hát a papság hol van!) Ugron Gábor: Ott, a hol a püspökségeket adják ! (Tetszés a szélsőbalon.) Beöthy Ákos: Az ily rendszernek meg vannak a maga következményei. Először is meg van az a következménye, hogy abból a pártból kihal minden inieiativa. Mindnyájan tudjuk azt, hogv mi történt, mióta a kabinetet reconsírnál ták Nincsen senki önök közül, legalább én úgy tudom, a ki be ne ismerné azt, hogy a kabinet rekonstructiója szükséges dolog volt. De ez nem az önök kezdeményezése folytán történt, hanem történt az ellenzéknek egy oly actioja folytán, melyet önök botrányosnak tartottak és melynek veszélyei miatt Busbach Péter képviselőtársunk egy iszonyú förmed vényt bocsátott ki interpellatió alakjában. (Tetszés a baloldalon.) Ha tehát egy pártban magában nincs meg az az erő, hogy az újjászületési munkát, a melyet ő maga szükségesnek tart, a saját erejéből, a saját kezdeményezéséből keresztülvigye, akkor bizony el lehet mondani, hogy annak a pártnak politikai jogezírae nincsen. (Igaz! Úgy van ! á baloldalon.) És így van ez, t. képviselőház, az 15*