Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-11

106 li. országos Blés 1892. mamiim 10-én, csfltSrtoTrSn. Gr. Apponyi Albert: Ez úgy van! Hoitsy Pál: A kerületek egy egész sorozata meg abban a helyzetben sem volt, hogy jelölteket állítson és csak ennek lehet tulajdonítani, hogy 122 kormánypárti kerületben még esak jelöltje sem volt egyik ellenzéknek sem. Ha, í. képviselőház, ezeket az egyhangú kerületeket is tekintetbe veszsrfík és azt mondjuk, hogy a hány választó azokban vau, az mind a kormánypártra szavazott volna, azonban n. hány választó az ellenzéki egyhangú kerületekben van, a,z mind az ellenzékre adta volna szavazatát, akkor sokkal több, mintegy százezerrel több szavazó szavazott, belevéve a többi kerületeket is, a kormánypártra, mint a mennyi szavazott az ellenzéki j>ártokra. Azonban, ha csak azon szavazókat veszszük számba, kik a választási urnánál tényleg megjelentek és vagy a kormánypártra vt>gy az el'enzékre szavaztak, ki fog tűnni, hogy sokkal több szavazó szavazott Magyarországon az ellenzékre mint a mennyi szavazott a kormánypártra. (Úgy van! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Levonva az említett 167 kerületet, 240 és egynéhány kerületben volt elrendelve a szavazás. Ebben a 240 kerületben be volt írva összesen 588.218 szavazó. Ebből az 588 ezer választóból, a kik azok ban a kerületekben laknak, hol a szavazás el volt rendelve, az urnánál nem jelent meg több, mint 338.093. A választóknak tehát 43 százaléka egészen tartózkodott a szavazástól, amit én alkotmányos viszonyaink szempontjából igen szomorú jelenségnek tartok. (Ügy van! a baloldalon.) Ebből a 338.000 választóból 165.548 kormánypárti jelöltekre szavazott, ha úgy r-zámítunk, hogy a hol két kormánypárti jelölt volt, ha történt is szavazás, valamennyi szavazó kormánypárti s ott a hol két ellenzéki állott egymással szemben, a szavazatok ellenzékiek. Ezen 165.548 szavazattal szemben az ellenzékekre 192.854 szavazott úgy. hogy az ellen- \ zékre 27.360 al több szavazat jutott, mint a a mennyit az összes kormánypárti szavazatok tesznek. (Élénk tetszés a bal és szélső baloldalon.) A másik, a minek vizsgálata előtt nem zárkózhatunk el, az, hogy miféle összefüggésben állanak a kerületek azzal, hogy a kerületekben milyen ajkú lakosság lakik. (Halljuk! Halljuk!) Már e vita alatt is történt erre hivatkozás. Nem akarok különbséget tenni választópolgár és választópolgár közt, mert mihelyt valaki hazafias kötelességét teljesíti, az egyik polgárt épen olyannak tekintem, mint a másikat. (Helyeslés hal felől) De a választások egész folyama alatt azt látjuk, hogy nagyjában és egészben véve a kormány- csak azokra a választókra támaszkodhatik és azok sorából toborozza többségét, kik nem egészen mentek a nemzetiségi velleitásoktól. (Úgy van! a szélső lalodalon.) Nem akarom a legmagyarabb megyéket venni, mert ha csupán ezeket tekintjük, azokban a kormánynak alig van híve; ha nem veszem Győr, Hajdú, Heves, Jász-Nagykun, Komárom, Somogy, Szabolcs megyéket, a hol a lakosság túlnyomó többsége a magyar nyelvet beszéli: a ház túlsó oldalán alig találunk képviselőt, a ki onnan választatott meg. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha csak azokat a megyéket számítom is, a melyekben túlnyomó a magyar elem, a hol tehát a magyarság többségben van, de a hol vannak más nemzetiségek is és ezeket számítom össze, akkor is az fog kitűnni, hogy az ellenzéki képviselők száma ott sokkal nagyobb, mint a kormánypártiaké. De hí még tovább megyek a concessioban és azon megyéket különítem el, a hol a lakosság túlnyomó nagy része nemzetiségi, a hol a magyarság például csak egy-két százalékát teszi a lakosságnak és e megyéket külön választom és külön választom valamennyi többi megyét, akkor is, ha összeszámítjuk a megválasztott képviselőket, arra az eredményre jutunk, hogy a megválasztott ellenzéki képviselők száma túlysúlyban van. Ha pedig csakis azon megyéket veszszük külön, a hol elfogadható nagyobb számban magyarok nem laknak, például : Árvában, a hol 1000 emberre csak 8 magyar ajkú esik, Besztercze-Naszódon, Brassóban, Fogara son, Hunyadban, Kis-Kükülló'n, NagyKüküllőn, Liptőban, Szolnok-Dobokán, Temesben, Torontálban, Trencsénben és Zólyomban — csak azokat a megyéket hagytam ki, a melyeknél utána néztem a népszámlálási adatokban, hogy a lakosságnak csak egy minimalis része magyar ajkú, a többi a nemzetiségekhez tartozik, ha azokat külön veszem és a többi megyéket valamennyit, akkor is többséget kell constatálnom az ellenzéken. (Helyeslés bal felől.) Ezekbeu a megyékben tudnillik, a melyeket felsoroltam, összesen 81 kerületben választottak kormánypárti képviselőt, mig az ellenzék részére csak 8 esett; ellenben a többi megyékben — csak a megyei kerületeket értve, a városiakat nem — a hol legalább egy kis magyarság van, azokban összesen 108 kormánypárti és 140 ellenzéki képviselőt választottak. Ezek a factumok azok, — hozzávéve még ama nagyszámú visszaéléseket, vesztegetéseket és a hatalommal való túlkapásokat— a melyek Eötvös Károly t. barátomat arra a nyilatkozatra bírták és a melyet én is magamévá teszek, daczára a t. ministerelnök úr imént hallott felszólalásának, hogy igenis, mi az országgyűlés összes kép<