Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-11

11. országos ülés 1892. atáreüins l(k>én, esntSrtökBn, \ 97 viselőiben a valódi nemzeti akarat szeplőtlen nyilvánulását nem ismerjük el, (Élénk helyeslés bal felől.) annál kevésbé ismerhetjük el a magyar nép, az igaz, valódi magyar nép akaratának nyilvánul ásat. (Élénk helyeslés bal felől.) Én a t. ministerelnök úr ama tényét, a melylyel ő a koronának az országgyűlés fel­oszlatását indítványozta, nem tudom máskép ma gyarázni és értelmezni — mint a hogy azt az imént is említeni szerencsém volt — mint egy nagy apellatiot a nemzethez, a melylyel azt mondotta: mi, a többség, a kisebbség ellenére kormányozni képtelenek vagyunk, ments meg minket nemzet ettől a kisebbségiül, oszlasd el e kisebbséget. (Élénk helyeslés bel felől.) És mikor ezzel szemben a nemzetnek válasza az volt a mi, ebből, én szerintem, csak egyetlenegy eonse­quentiat lehet levonni. A t. ministerelnök úr ép az imént említette, hogy igenis, ő e faetum lo­gikai következését hajlandó levonni ; de La levonni szándékozik a faetum, a választási cam­pagne logikai következését, akkor ő, t. ház, a koronának leiratára más válaszfelíratot nem ad­hat, mint azt: »Bocsáss el minket aram, mi nem tudunk tovább kormányozni.« (Élénk helyeslés és tetszés bal felől.) Azért én az előadó úr által benyújtott válaszfelírati javaslatot nem fogadom el, hanem csatlakozom az Ugron Gábor által beadott fel­irati javaslathoz. (Élénk helyeslés bal felöl.) Lits Gyula jegyző: Kolozsváry Kiss István! Kolozsváry Kiss István: T. ház' Daczára annak, hogy az előadó út* kilátásba helyezte, hogy azon közjogi sérelmü nyilatkozathoz, mely a többség felirati javaslatában helyet foglal — hogy tudnillik ő Felsége tette fel fejére a koronát — a bizottság nem ragaszkodik, de mivel hogy az megfordult a többség pártértekez­letén és ott az ellen felszólalás történvén, mind­annak daczára elénk terjesztetett, támaszkodva háiOiüszázados gyakorlatra, a melyben Magyar­országnak törvényes joga mindenkor akár nyíl­tan, akár egyszerűen becsúsztatva, úgyszólván lopva, claudestine csorbíttatott és csakis a nemzet ébersége, a törvényhez való ragaszkodása által tartatott fenn, tiltakozom az ellen, hogy Magyar­szágon még azaz alkotmány is, a melyet mi csonka alkotmánynak tekintünk, esorbíttassék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Ha a nagyon tisztelt ministerelnök úr visszamehetett Szt. Istvánhoz, én is vissza­mehetek I. Ferdinánd magyar királyhoz. A gyászos mohácsi ütközet után Magyar­ország szerencsétlenségére a sánta Báthory Ist­ván nádor, Kecskés nevű szolgájától megmentve, arra a gondolatra jött, mely azóta úgyszólván, járványszerűleg terjedt el a nemzetnek hol na­gyobb, hol kisebb részében, hogy Magyarország nem képes önmaga, a Tisza és Duna folyók mellett a Kárpátoknál és az Alduna terén meg­állani és azért azt mondta, hogy a török ellen nem képes Magyarország magát másképen meg­védeni, mintha idegen szövetséget keres. Hogy mindjárt közjogi sérelem nem állt elő, annak köszönhető, hogy az a párt, a mely az idegen segélyt óhajtotta, látta.Jiogy a nemzetben a nemzeti érzés szűzi és tiszta. 0 Felségének idegen német tanácsadói, mert nekünk szerencsétlenségünkre mindig csak ezekkel van bajunk, (Igás! a szélső baloldalon.) ő Felségének a magyar korona el­fogadását csak úgy tanácsolták, ha az öröklött szerződési jogon fogadja el. Az özvegy Mária királyné vetette magát közbe és fejezte ki azt, hogy ez Magyarországon még sem megy és így lett hajlandó I. Ferdinánd a magyar nemzeti jogok szerint elfogadni a királyságot ós az a kis rész, a mely megjelent a pozsonyi ország­gyűlésen, csak előleges veszekedés után tudta, kíeszköz ilni az osztrák — nem az osztrák, hanem a német, mert Ausztria akkor esak kis tartomány volt —- államférfiak ellenében a magyar nemzeti felfogást. Nálunk minden alkotás, mint a 67-es kiegyezés is, rendesen egy vesztett háború után történik. Ferdinánd megválasztása, vagyis a némettel való szövetkezés, ez az alkotás is — elolvashatja bárki a történetét —- a mohácsi csata után a közjogi sérelem megkísértésével kezdődik. A mikor a magas trónbeszédre a kormánv megadja a válaszfelíratot s a kormány egy kis takarodót fúvat, kijelentve, a ministerelnök úr, hogy ő csak úgy véli, a mikor tehát ily nyilat­kozat történik két oly jelentékeny factor részé­ről, mint, a korona és a t. ház, akkor én azt hiszem, ho<ív a 67 iki kiegyezés bírálatra van a ház asztalán letéve és fel van rá hívatva az az ellenzék, hogy vitassa azt meg. Akárhogy veszszük a dolgot, de én nem hiszem, az én poli­tikai tapasztalatom nem engedi, hogy elhigyjem, hogy valamit megváltoztathatatlannak ne állít­sanak azok, a, kik a kormány támogatói, még ha ingadozásban vannak is arra nézve, hogy ez a 67-iki kiegyezés fentartassék. S azt hi-zem, hogy a t. ház összes tudományát összehozva képe* volna talán egy hosszabb, tartalmasabb, eloquensebb felirati javaslatot is teremteni, de azt hiszem, szándékosan hozta ezt meg így s ezt én igazán helyesnek, sőt politikusnak tartom a t. többség részéről. Meg vagyok róla győződve t. ház, hogy igenis lehet Magyarországon a 67-es kiegyezés alapján kormányozni, de esak addig, a míg nagyobb esemény, nagyobb bajok a nem­zetet rá nem fogják kényszeríteni arra, hogy azt nem hogy megváltoztassa, hanem hogy egye-

Next

/
Oldalképek
Tartalom