Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-11

11. orszAgos ttlés 1893. márezius 10-én, estttíirtSkBB. 105 hitték, hogy az ember, ki szerintük nemcsak testből és lélekből áll, hanem szellemből is, melyet »Kap«-nak neveztek, a halál után is tovább él és hogy az emberek szellemének, mikor az Oziris tartományába jönnek, a hol 9 rőf hosszára nő a búza, dolgozniuk, szántaniok, kapálniok kell, hogy az a jó föld meghozza terményeit. A kisebb ember: a rabszolga, természetesen e hitben semmi elidegenítőt nem talált, hanem a hatalmasok nem igen tudtak beletörődni abba a hitbe, hogy nekik haláluk után szántaniok, vetniök kelljen, a mit az életben soha nem gyakoroltak. E fabábukat, useptákat tették tehát sírjaikba, hogy a mikor majd Oziris hívni fogja őket, azok mindig igennel felelhessenek és hogy a mikor Oziris mondani fogja: »Gyere száutani«, akkor az usepta kiálthassa: »Igen, itt vagyok« (Derültség.) és hogy a mikor a »Knuf«nak kiáltani fogja, hogy: »Knuf, jer kapálni«, az usepta mondhassa: »Igen.« Ha csak a ministerelnök ár is egy efféle intézményt nem tudott volna a maga számára megcsinálni, akkor igazán nem tudom, hogy az eddigi többség helyett miként, mily módon tudott volna odaadóbb, lelkesebb tagokat szerezni a maga számára a parlamentben. (Tetszés a szélső baloldalon.) De, t. ház, nem is volt ez a ministerelnöknek ezélja,, mikor a képviselőházat feloszlatta. Félig kimondott, félig bevallott, de mindenesetre mindnyájunk által tudott ezélja az volt, hogy szabaduljon a kisebbségtől. Nem a többség miatt nem tudott ő kormányozni, hanem a kisebbség miatt. A korona által kiadott feloszlatási rendelet egy nyilt apelláta volt a nemzethez, a mely azt fejezte ki: »Szabadíts meg engem a gonosztól. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Szabadíts meg engem ettől a kisebbségtől, mert e miatt a kisebbség miatt nem tudok kormányozni.« (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) És ha most a t. ministerelnök úr előáll mai beszédében azzal, hogy vájjon a választások alatt ki lett a győztes, vájjon az ő pártja, vagy az ellenzéki pártok, akkor az eredményt azon apellatio szempontjából kell megítélni. A többsége megvan a kormánynak ma ig; akkor tehát, a midőn a kormány azzal a határozott bizalommal fordul a nemzethez, hogy az ellenzéket el fogja seperni, ez az eredmény, a melyet a kormány felmutathat, egy el nem tagadható kudarcz, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) egy semmiképen el nem csavarható fiasco. (Úgy van! a baloldalon.) Hiszen a kormánynak ma is oly többsége van körülbelül, a mekkora volt. Ámde lehet-e tagadni és szemet lehet-e hunyni az előtt, hogy a kormánynak és a szabadelvű pártnak rég kipróbált oly hívei maradtak ki, a, kiknek kimaradását parlamenti szempontból én magam is sajnálatosnak tartok. KÉPVB. NAPLÓ. 1892-97. I. KÖTET. Meszlény Lajos: Én nem! (Derültség.) Hoitsy Pál: És kik jöttek helyettök? (Malijuk! Halljuk!) A kibukottaknak helyét kik foglalták el ? Azok az elemek, t. képviselőház. a melyeket a volt ministerelnök: Tisza Kálmán szükségesnek látott itt a házban megfenyegetni (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) és a kikről a mostani igaz ságügy minister azt mondotta, hogy csak feltételesen hazafiasak és nem feltétlenül. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezek az urak megmaradtak ma is olyanoknak, mint a minők akkor voltak. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Önök azt hangoztatták akkor, hogy az ő nemzetiségi aspiratioik veszedelmesek a nemzetre nézve, most pedig szeretettel és örömmel borúinak egymás kebelére. (Igaz! Úgy van! Tetszés a szélső baloldalon.) De, t. képviselőház, a másik, a mit nem szabad tekinteten kívül hagynunk, az, hogy az ellenzék nemcsak meg nem fogyatkozott, hanem számban, erőben, súlyban megnövekedett. (Úgy van! a baloldalon.) Még nagyobbnak kell látszania ennek az egész ftascouak, ennek az egész vereségnek, ha belemegyünk a, részleteknek fejtegetésébe. (Halljuk! Halljuk!) Szacsvay igen t. képviselő úr a tegnapi ülésen hivatkozott arra, hogy többséggel birni a parlamentben és többséggel birni a szavazók között, ez voltaképen nem egy dolog. Ez annyira igaz, hogy Magyarországon előfordulhat az az eset, hogy az a párt, a mely a választók közül több szavazatot kapott a választások alatt, itt az országházban mégis kisebbségben lehet. Nagyon t ermészetes, hogy ott, a hol vannak 6.000 választóval bíró kerületek, mint például a homonnai; és vannak 157 és 167 választóval bírók, minő az abrudbányai: ott megtörténhetik az, hogy miután az egyik helyen csak 50 embernek van annyi szavazati joga, mint a másik helyen egy embernek, hogy valamelyik párt az absolut többséget a választók részéről megkapja és mégis kevesebb képviselőt számlál, mint a másik. De constatálnom kell, hogy a mostani választások eredményében nem ez az eset áll fenn. A ház többsége a szavazatok többségét is elnyerte, ha tekintetbe veszszük az egyhangú választásokat te. A mostani választások alkalmával egyhangúlag választott 167 kerület. Ebből 122 esik a kormánypártra és 54 az ellenzékre. Íme ez is bizonyítja annak igazságát, a mit gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam tegnap kifejtett: tudniillik, hogy az ellenzék készületlen volt a választásokra, és hogy megrohanáskéut jött az egész mozgalom. (Ellenmondás jobb felöl.) 14