Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-559

659. országos ülés 1891. október 16-An, pénteken. Gr. Apponyi Albert: Ha a bizalmi kérdés alapján tárgyalnók a jelenlegi törvényjavaslatot, nekem nem is volna szükségem ez alkalommal minden okot elősorolni, a melyek bennünket a kormány iránt bizalmatlanságra indítanak. Elég azokra a symptomákra utalni, a melyek azt mutatják, hogy nagyon kevés önbizalom van a t. kormányban; a kiben pedig kevés önbizalom van, az nagyon kevés igényt tarthat mások bizalmára, (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) De mint mondám és a mint Helfy t. képviselőtársam is kifejezte, nem is tartjuk ezt szükségesnek. A javaslat önnönmagában annyira abnormis, annyira megtámadható, hogy mi az ahhoz való hozzájárulást tulajdon érdeménél és tartalmánál fogva tagadjuk meg és ebben az irányban van szerencsém nekem is a t. ház asztalára határozati javaslatomat letenni. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Halljuk ! Sálijuk!) Elnök: A határozati javaslat fel fog olvastatni. Madarász József jegyző (olvassa) .- »Határozati javaslat. Mondja ki a ház, hogy az 1892. év első öt hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslatot, minthogy a felhatalmazás időtartamának tekintetében az eddigi gyakorlaton túlterjed és a parlamenti ellenőrzés követelményeinek meg nem felel, általánosságban sem fogadja el. Beadják: gr. Apponyi Albert, Beöthy Ákos, Kovács Albert, Berger Ignácz, Lázár Árpád, Mihályi Péter, Wittmann János, Zay Adolf, Királyi Pál, Bernát Béla, Kund Jenő, b. Andreánszky Gábor, Linder György, ifj. Áb ranyi Kornél, Nagy István, Melczer Géza, Balogh Géza. Elnök: T. ház! Gr. Apponyi Albert képviselő úr beszéde folyamán engem apostrofált egy nyilatkozat iránt, a mely a főrendiházban állítólag történt. T. ház! Ha abban a meggyőződésben volnék, hogy a főrendiház a képviselőház tanácskozásaira tényleg befolyást akar gyakorolni, akkor kötelességemnek tartanám igenis az ellen a magam részéről mindent megtenni, a mi hatalmamban áll. [Helyeslés a jobboldalon.) De bárminő legyen is egyéni véleményem azok felől, a mik a főrendiházban mondatnak, én az ottani tagok meggyőződését, bárminő kijelentést tegyenek is, tisztelni tudom annyira, hogy abba a magam részéről nem avatkozom. (Élénk helyeslés jobb felől. Egy hang a szélsőbalon: A ininisterelnök miért nem felelt rá?) Csatár Zsigmond: Akkor mi is kritizálni fogjuk a főrendiházat! Wekerle Sándor pénzügyminister: T. ház! A törvényjavaslat indokolásában máifelsoroltam azon indokokat, melyek a kormányt arra vezették, hogy indemnitást kérjen és pedig, hogy azt ily hosszú időre kérje; és jóllehet a t. előadó úr bővebben is kifejtette azokat az indokokat, melyek ezen álláspont igazolására felhozhatók, mégis kötelességemnek tartom röviden felszólalni és a t. ház figyelmét rövid időre igénybe véve, azokra az ellenészrevételekre reflectálni, melyeket Helfy Ignácz és gr. Apponyi Albert t. képviselőtársaim e javaslat ellen felhoztak. (Halljuk! Halljuk ! jobb felől.) Ha jól tudom csoportosítani az ellenészrevételeket, azok két főcsoportra oszthatók. Az első azon alkotmányjogi, budgetjogi aggály, hogy ezen törvényjavaslatnak ily korai tárgyalása és oly hosszú időre terjedő felhatalmazás kérése vitálisán tangálja a ház budgetjogát, a kormány politikájának hatályos ellenőrzését. A többi ellenészrevételek inkább általános politikai természetűek és talán annak a bizalmatlanságnak indokolásául hozattak fel, a melylyel a t. képviselő urak a kormány ellen elfoglalt álláspontjukat igazolni törekszenek. Lehetetlen, hogy bizonyos ismétlésekbe ne bocsátkozzam, jóllehet igyekszem a felhozottakra tisztán polemicus szempontból reflectálni. De azt hiszem, hogy először is budgetjogi szempontból itt a legkisebb aggály sem merülhet föl. Az alkotmányjogot, a törvényhozást megillető budgetjogot nem szokták veszélyeztetni, de azt merném mondani, még csak korlátozni sem azok a felhatalmazások, melyeket a törvényhozás önmagának alkot, önmagának állít fel; kivált ha azok meghatározott időhöz, ilyen szorosan körülírt korlátokhoz és annyi feltételhez kötve adatnak, mint azt ezen törvényjavaslat czélozza. De ettől eltekintve, t. képviselőház, mégis talán azért, mert kétségtetenííí a t. ház és a törvényhozás tagjai az alkotmányos ellenőrzés egyik formájáról mondanak le, budgetjogi szempontból aggályosnak tarthatnám ezt a törvényjavaslatot, ha alkotmányunk olyan nem lenne, hogy minden egyes képviselő úr, nem a ház összeségében, vagy a törvényhozás factorainak összeségében, hanem saját belátása szerint önmaga az ellenőrzést a kormány irányában a legkiterjedtebb mértékben gyakorolhatja, a bizalmi kérdést fölvetheti akkor, a mikor neki tetszik. Harmadik argumentumom az, hogy legalább az eddigi tapasztalatokból kiindulva, még azt sem mondhatnám: a szokás szól ellene annak, hogy ha egy indemnity-javaslat megszavaztatik, az ellenőrzés annak tartama alatt pénzügyi szempontból kellőleg nem gyakorolható. Mert ha nálunk az volna a bevett szokás., hogy szorosan véve a tárgyalásra kitűzött kér-