Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.
Ülésnapok - 1887-557
48 55Í. országos ülés 1891. októbsr í.én, szerdán. sem helyezte valódi világításba • a tényt, nem mondta azt el teljesen s nem adta úgy elő, hogy a felett objective ítélni lehetne. Leszek tehát bátor ezt a magam részérői megtenni. (Halljuk! Halljuk!) Előrebocsátom, t. ház, hogy teljes mértékben csatlakozom azon szép szavakhoz, melyek a sajtó szabadságra vonatkozólag elmondattak. Én a sajtószabadságnak legőszintébb barátjai közé tartozom. Én a véleménynyilvánítást — történjék az bárki részéről és bármi alakban — mindig megbecsülöm és ezért nem rettennék még attól sem vissza, sőt őszintén óhajtom, hogy minden egyen intézkedésem és eljárásom a legszigorúbb kritika tárgyává tétessék. (Helyeslés jobb felöl.) Épen azért, mert én egy nagy vagyont kezelek, mert nekem ez éjjel-napp i munkát okoz, (Úgy van! jobb felöl.) mert én véges ember vagyok, mert én hibázhatok : szívemből örülök, hanem egy lap, hanem valamennyi a legszigorúbb kritikát gyakorolja eljárásom felett, mert csak akkor vagyok képes magamat a t. törvényhozás és az ország előtt cselekedeteimre nézve lelkiismeretemmel megegyezőleg igazolni. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Cssik ez adhat nekem védelmet a gyanúsítás ellen csak ez adhat erőt annak a positionak, a mely szükséges ahhoz, hogy ezt az államvagyont úgy kezeljem, a mint azt egy becsületes gazda saját vagyonával teszi. (Zajos helyeslés jobb felől.) Beöthy Ákos t. képviselő úr gyönyörű szavai után, nem szállott le a földre, pedig ezen kérdésnél oda is le kell szabnom. Nem méltóztatott a t. képviselő úrnak megmondani azt, a mit meg kellett volna mondania, ha a valódi tényállást előtérbe akarta volna, állítani. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő úr azt mondja, mintha nekem ama fővárosi lap ellen azért lett volna kifogásom, vagy mintha állítólagos intézkedéseim azért irányulnának az ellen, mert az osztrákmagyar államvasút államosítása alkalmából kritisálta tevékenységemet. Szó sincs róla, t. képviselőház. Nemcsak ez volt abban a hírlapban, más dolgok is voltak abban. Ha valaki becsüli, úgy én becsülöm még ebben is a sajtó szabadságát, mert nemcsak, hogy tárgyat szolgáltattam annak a hírlapnak bőven eleget arra, hogy betöltse hasábjait az én szerény személyemmel, hanem még a. czáfoiat módjához sem nyúltam, sőt megvallom őszintén, talán épen ebben követtem el a hibát. Meg kellett volna czáfolnom a közleményeket, de nem tettem azért, mert láttam a czélzatot, mert láttam a törekvést és azt hittem, hogy ha ezen hírlap közleményei a közönségben tért foglalnak s tudomásul vétetnek, a törvényhozásban ülnek az én biráim s az én eljárásom megítélői; ott fogom az indokokat előadni, melyek szükségesek arra, hogy bebizonyítsam, mennyire alaptalanok azok a támadások. (Zajos helyeslés jobb felöl. Egy hang a szélső balodalról: Nem hitte azokat senki!) Én, t. képviselőház, leküzdöttem egyéni hiúságomat is, ha volna ilyen, szerencsére politikai nevelésem az, hogy engem a hiúság absolute nem bánt és méltóztassék meghinni, hogy képes vagyok e tekintetben a legmesszebb menő bizonyítékokat szolgáltatni; és a sors satyrájának tartanám azt, ha valaki nekem, — a ki ez irányban öntudatosan képeztem magamat—az ellenkezőt merné bebizonyítani. (Helyeslés jobb felöl.) Mondom, ezen hiúság, a mely utóvégre is jogos volna bennem, mert az általam elért és itt a házban általam soka meg sem említett eredmények ezáfolatába bocsátkozott. Még ez sem sarkalt axra. hogy szembeállítsam] azon vádakkal ama dolgokat, a miket tettem. Gondoltam a czélzatosságnak megvan a maga útja; ítéljék meg azok, a kik erre hívatottak. (Helyeslés jobb felől.) T. ház! Leszámolok e kérdéssel. Én egyénileg semmit sem tettem az ón egyéni érdekem és egyéni felfogásom védelme tekintetében ; még gondolatban sem fordultam oly eszközhöz, a mely legtávolabbról is érintené azt a jogot, a melyet elismerek minden hírlapra és minden egyesre nézve, hogy gondolatait és politikai meggyőződését közölje úgy, a hogy neki tetszik Szabadon. De t. ház, vannak más kötelességek is, a melyeket nekem meg kell oltalmaznom. Mélyre ható kötelességek azok és azok teljesítése nem könnyű. Akár történik ezen kötelességek megóvása szempontjából valami, akár nem: felelős én vagyok. És e kötelességem teljesítése nem személyemet vagy érdekemet érinti: érinti a közérdeket, érinti a közönséget, érinti a közvagyont. (Élénk helyeslés jobb felől.) Abban a hírlapban, t. ház, nemcsak az osztrák-magyar államvasút államosítása alkalmából lettek ellenem vádak felhozva — hisz én azokat egyáltalán ignorálom s ezt igazolni fogom ott, a hol kell — de hosszú időn keresztül szakadatlan nyugtalanítás és izgatás a magyar királyi államvasutak személyzete körében. ( Úgy van ! jobb felől.) Benedek Elek: Ez nem igaz! (Nagy mj és felkiáltások jobb felöl: Rendre!) LukátS Gyula: Az a kérdés: igaz-e vagy sem ? Elnök: Nem ez a kérdés t. ház, hanem az: parlamentaris nyilatkozat-e az, vagy nem, a melyet valamely képviselő itt tesz. A tett nyilatkozat nem az s ezért Benedek Elek képviselő urat ezennel rendre utasítom. (Helyeslés jobb felől. Zaj szélsőbalon.)
