Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-557

&&?. országos ülés 1891. október 1-én, saerdftn. 4|f Baross Gábor kereskedelemügyi minister: Csak utalok ama hírlap ezikkeire — és ezt nagyon könnyű részletesen igazolni — a melyek egyenes felhívást tartalmaznak a hivatalos titok elárulására vonatkozólag. Sőt még ennél is tovább ment azon hírlap és megtörtént, hogy egy hivatalos írat közléséért, a mely hivatalos irat csak tiltott úton juthatott bárkinek is birtokába — tiz arany jutalmat szolgáltatott ki. (Mozgás jobb felől. Egy hang jobb felől: Szégyen, gyalázat. Nagy mozgás és közbeszólások a szélső baloldalon.) Elnök: Kérem a t. képviselő urakat, ne méltóztassanak ily erős kifejezéseket használni, mert azok egyáltalában nem parlamentarisak. (Zaj.) Gr. Károlyi Gábor: tfgy látszik, a monopóliumok idejében élünk, mert nekik minden szabad. (Zaj.) Baross Gábor kereskedelemügyi ministeri Én t. ház, látva a visszahatást, a mely előidéztetik, hosszú ideig nem tettem semmi lépést, daczára annak, hogy ez mondatott; de utóvégre is mit tegyek szemben ezzel a törekvéssel administrativ úton és oly módon, a mely, hiszen tudom, hatékonynak nem mutatkozik és nem is hatékony, de legalább azon erkölcsi szint mutatja, melynek segélyével jelezhetem azon álláspontomat a tiszti karral szemben, hogy ily törekvést el nem nézhetek. (Élénk helyeslés jobb felöl.) És t. ház, mi történt? (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő úr azt állítja, hogy az 1848: XVIII. törvényezikkbe ütközik azon rendelet, melyet az államvasutak igazgatósága kibocsátott és a mely — mellesleg mondva — azért van többes számban fogalmazva, mert az igazgatóság, mint corporatio tévén meg rendelkezéseit, azokat mindig ily alakban bocsátja ki. Benső meggyőződésem, hogy az 1848: XVIII. törvénvezikknek és a sajtó szabadságnak ezen kérdéshez semmi köze sincs, (ügy van! Úgy van ! jobb felől. Zaj a szélső baloldalon.) Ha valaki úgy állítja oda a dolgot, hogy az államvasutak állomásain és mellesleg mondva, még az államvasúti közegekkel való elárúsítás megtiltása a sajtószabadságba ütközik, ezzel implicite azt is állítja, hogy az általa idézett törvényben direct intézkedés foglaltatik a magyar állam talajdonát képező vasútakra vonatkozó e megszorításra, vagy pedig a eolportage jogának kiterjesztésére. Az 1848: XV. torvéuyczikk ilyen dispositiót egyáltalán nem ismer. (tfgy van ! jobb felől.) Az eddigi felfogás és joggyakorlat szerint a magyar királyi államvasutak pályája és pályaházai magántulajdont képeznek, melyben a tulajdonos a törvényes határok és korlátok közt gyakorolja a fuvarozás jogát és kötelezettségét. KÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. XXVII. KÖTET. E fuvarozási jogon és kötelezettségen túl kötelezettséget semmi törvény sem terjeszthet ki a magyar királyi államvasútakra épen úgy nem, mint akármely más vasútra. (Mozgás bal- és szélső bal felöl.) Méltóztassanak tehát meggondolni, hogy micsoda következményei lennének annak, ha korlátlanná tétetnék a vasutakon akár a hirlapok colportage-a, akár a hirdetmények közzététele. (Mozgés a baloldalon.) Lehetetlenség volna akkor épen a vasút feladatának teljesítéseimért hiszen azok a pályaházak és maguk a pályateríüetek számtalan versengésnek volnának kitéve. (Úgy van! jobb felől) Ha tehát a magyar államvasút, vagy bármely más vasút e mellékfoglalkozást kötélességszerűleg tűrni tartoznék, a legmesszebb menő következményekkel járhatna ez épen úgy a szolgálat, mint a közbiztonság szempontjából. (Élénk mozgás a hal- és szélső baloldalon. Helyeslés jobb felől. Halljuk! Halljuk!) Az 1851-iki üzleti rendtartás maga is kimondja ezt és ez azóta sokszor ismételteit. {Mozgás bal felöl.) Thaly Kálmán: Ez még Bach-systema ! (Nagy zaj.) Baross Gábor kereskedelemügyi minister ..... az 1871 : XX. t-cz. és azontúl minden törvény azt mondja-hogy még a pályára való lépés is egyenesen megtilts tik az idegennek s csak az léphet oda, a ki fuvarozási ügylet kötésére, vállalkozott, vagy teljesíti mindazokat az előfeltételeket, melyekhez a fuvarozás kötve van. Ezen az alapon áll a vasúti üzem kezelése mindenütt és méltóztassanak megnézni vájjon van-e vasút akárhol, mely akár az árusítást, akár a hirdetmények közzétételét bárki számára szabaddá tenné és nem kötné ezt külön engedélyhez, melyet az illető vasút tulajdonosa, vagy igazgatósága adhat meg. (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Igaz, hogy ezen engedély megadása az államvasutakat illetőleg, addig is, míg' a törvény másképen nem intézkedik, az eddigi joggyakorlathoz képest az azt kezelő vasúti igazgatóság, illetőleg minister felelősségére tartozik. És itt elismerem, hogy épen azért, mert a minister Is fel van azzal a joggal ruházva, miután pártkormánynak tagja, közel áll a suppositio, hogy ezt pártczélokra tudja kihasználni ; de én ezt azon felelősségnél fogva, a melylyel a minister a parlamentnek tartozik és azon meggyőződésnél fogva, a melynek magam is híve vagyok, ezt a jelen esetben is kizártnak tekintem. Ezen intézkedés alapján nyugszik az is, hogy a in. kir. államvasutak vonalain a hirdetések közzététele ép úgy, mint a hírlapok el árusítása, évek óta szerződésileg van biztosítva, még pedig nem azért, hogy bárkinek is monopólium adassék, hanem hogy a 7