Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-557

55?. országos ülés 1891. október ?-én, szerdán. 47 lapot. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Ilyen, a Szó legszorosabb értelmében muszka rendeletre Magyarországon még nem emlékezünk. A t. kereskedelmi minister úr azzal foa: elő# állani, a mint hallottam —- mert hiszen már a választ is tudjuk a lapokból, a mit erre az interpellatiói'M adni fog — (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) hogy ez az ő házi ügye. Csatár Zsigmond: Védi magát a vastíton! (Derültség.) n Pázmándy Dénes: 0, mint mondja, az ő családjának, azon nem tudom hány ezer tagból álló családnak ügyét, erkölcseit, becsületét védi és azért tiltotta ki ezen lapot. Ugyanezt mondhatná a belügyminister úr a saját orgánumainak, az igazságügyminister úr az összes bíróságoknak, a honvédelmi minister úr pedig — a kinek bizonyosan nagy kedve volna ilyen rendeletek kibocsátására, (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) — meg vagyok győződve, követni fogja ezt a példát és ezen az úton még tovább fog haladni. Ha így a t. kormány összes tagjai — nyolczan vannak — ezt mind a maguk házi ügyének tekintik, akkor, minthogy valahová csak tartozik mindenki és a ministeriumok az összes állami tevékenységet és az összes polgári működést felölelik, vájjon akkor kinek lesz szabad Magyarországon hírlapot olvasni? (Élénk, tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Talán a t. ház elnökének, a számvevőszék elnökének és egyes nagy majorátusok tulajdonosainak. (Derültség a bal- és széls'ö baloldalon.) A polgárok általában, a közönség csak azon lapokat fogja olvashatni, melyeket a minister uraknak előírni kényök és kedvök lesz, (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) T. ház! Én ennek folytán hiszem és remélem, hogy ezen intézkedés csak pillanatnyi meggondolatlanság volt a t. kereskedelmi minister úrtól, a ki — hiszen a mint mondottam az Ő érdemeinek én vagyok a legőszintébb elismerője — most már oly rémítő magaslatra emelkedett, hogy talán megszédült azon a magaslaton (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) és egy ballépést tett. Ha tehát ő nem fogja ezt a ballépését bevallani, vagy corrigálni, talán t. szomszédja, az igazságügyminister űr meg fogja ezt tenni (Tetszés a bal- és szélső baloldalon.) s azért intézem hozzá a következő interpellatiót: (Dalijuk! Halljuk ! olvassa) : »Interpellatio a m. kir. igazságügyminister úrhoz. Van szerencsém a t. igazságügyminister úrtól kérdezni: 1. Van-e tudomása a t. igazságügyminister úrnak arról, hogy a in. kir. kereskedelmi minister úr a napokban egy körrendeletet bocsátott ki a magyar államvasutak hívatalfönökéihez, melyet ezen urak f. hó 3. és 4-én hirdettek ki »miheztartás végett* alantas közegeiknek s a mely rendeletben a t. kereskedelmi minister úr megtiltja az államvasutak összes személyzetének, hogy a Magyar Hírlapra előfizessenek s hogy azt olvassák, meghagyván a hivatal főnököknek, hogy október 7-ig jelentést tegyen a minis térnek ezen rendelet szigorú végrehajtásáról? 2. Hogy egyeztetheti össze a t. igazságügyminister úr a kereskedelmi minister úrnak ezen erőszakos rendeletét az egyéni szabadság, fennálló sajtó törvény s egyáltalán a magyar alkotmány által biztosított köz- és magánjogokkal? 3. Hajlandó-e a t. igazságügyminister ixr sürgősen intézkedni, hogy a t. collegája ezen törvénytelen rendelete visszavonassák ?« {Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Az interpellatio közöltetni fog az igazságügyminister úrral. A kereskedelemügyi minister úr kíván szólani. (Halljuk! Halljuk!) Baross Gábor kereskedelemügyi minister: T. ház! (Halljuk.'Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy a hozzám intézett interpellatiora a tárgy természeténél fogva azonnal válaszoljak. (Halljuk ! Halljuk!) Daczára annak a jókedvnek, mely e kérdésnek eddigi tárgyalásánál uralkodott, én a magam részéről igen komolynak tartom az ügyet, (Felkiáltások a széhöbálon : Mi is!) Igen komolynak tartom ezt az ügyet ép úgy a sajtó, mint azon speciális érdekek szempontjából, melyeknek gondozása ez idő szerint az én felelősségemre van bízva és a melyeknek gondozása — ismétlem — valóban nagy felelősségei jár. (Úgy van! jobbfelöl.) A t. pénzügyminister úr csak az imént hangoztatta nagy fontosságát azon jelentékeny nemzeti vagyonnak, melyet az államvasutak képviselnek és a mely úgy fontosságánál, mint az ezen nagy államvagyon kezelésével járó gondoknál, elfoglaltságnál és felelősségnél fogva megérdemli legalább is azt, hogy mielőtt ily ügyben ítélet mondatik és mielőtt valaki a t. képviselő urak közül azt állítja, hogy ő a valódi tényállást bocsátja a t. ház ítélete elé, a ház hallgassa meg a másik felet is, hallgassa meg a ministert; (Élénk helyeslés jobb felöl.) mert hisz utóvégre még az utolsó bűnös is számíthat ebben az or-zágban arra, hogy mielőtt elítélik, módot nyújtanak neki arra, hogy elmondja a tényállást. (Halljuk! Halljuk!) Ezen okból megütköztem azon és ez talán szabad is (Mozgás bal felől.) de ha tetszik, mérséklem ezen kifejezésemet, sajnálattal hallottam, hogy e házban úgy az egyik, mint a másik képviselő űr részéről azon kifejezés használtatott, hogy valódi világításba helyezi azon tényt, a melylyel én vádoltatom. (Mozgás bal felől. Helyeslés jobbról.) Hát a képviselő urak egyike