Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-557

4g 88?. érsíágos ülés 1891. október 5-én, sserdán, kon való darusítására annak idején megadott engedélyt ezennel visszavonjuk, illetve darusítását a jövőre megtiltjuk.« Egészen ágy, mint ő Felsége, többes számban beszél a rendelet. (Zajos derültség bal felől.) »A szolgálati főnököket ezen rendeletnek végrehajtására utasítjuk. Budapest, 1891. szeptember 28-ikán. Ludvig Gyula, ministeri tanácsos, Elnök:g.izgató.« Ebből értesültem arról a tényről, hogy a hírlapoknak elárúsítása engedélyhez köttetik. Tisztelettel vagyok lator kérdezni, micsoda jogezímen történik ez? Én azt hiszem, senki sem fogja állítani, hogy a hírlapoknak elárúsítása a vasutakon akár forgalmi, akár rendőri szempontokból meg nem engedhető, mert hiszen ez magának a közönségnek szükségleteihez tartozik. (Igaz! Úgy van! hal felöl.) Egyesek között azonban különbséget tenni nem lehet, mert ez a jogegyenlőség elvével ellenkeznék. Ha tehát forgalmi és rendőri szempontból azt állítani nem lehet, hogy a hírlapok elárusítását meg kell tiltani, akkor azt a jogot korlátozni sem lehet. Nézetem szerint pedig már az elárúsítás engedélyének megadása is korlátozó, mert azt vissza is lehet vonni, meg is lehet tagadni. Annál kevésbbé lehet azután magának az engedélynek megvonása által a hírlap eladását tényleg megszüntetni, mert ez sérti a törvényt, sérti az illető állampolgár törvényesen szerzett jogát és azonkívül határozottan jelentékeny kárral jár. Ez a tényállás s ebben akartam a t. minister úr törvénytelen eljárását a t. háznak tudomására hozni, miután nézetem szerint — de azt hiszem mindenkinek nézete, hogy — Magyarországon a törvény megtartásának első őre a képviselőház. És hogy e kérdés alkotmányos lebonyolításban részesüljön, a következő interpellatiot intézem a t. minister úrhoz (olvassa): »Interpellatio. A kereskedelemügyi minister úrhoz. 1. Igaz-e, hogy a minister úr egy rendeletével a Magyar Hírlap czímű újságnak a vasutakon való elárusítását megtiltotta? 2. Ha igaz, mivel tudja ezen eljárását igazolni, mely eljárás az 1848 : XVIII. tcz. határozmányaiba ütközik.« Nagy István jegyző: Pázmándy Dénes! Pázmándy Dénes: T. ház! Előttem szólott t. barátom kifejtette mindazon alkotmányjogi sérelmeket, melyek a kereskedelmi minister urnak ismeretes rendeletében rejlenek. Én a t. házzal folytatólagosan egy másik rendeletét vagyok bátor megismertetni (Halljuk! Halljuk!) és ez iránt nem a t. kereskedelemügyi ministerhez, a kinek alkalma lesz ebben a tárgyban Beöthy Ákos t. barátom interpellatiójára válaszolni, hanem a t. igazságügyminister úrhoz intézem interpellatiomat. (Halljuk! Halljuk!) Ugyanis, a mint tudjuk, a múlt eabinet példájából, történtek esetek, a midőn a minister urak választ adtak interpellatiokra és azt későbben úgy magyarázták, hogy az nem az összeabinetnek válasza; nem a kormány nevében válaszoltak és tettek valami kötelező igéi etet, hanem az az illető minister individuális válasza volt. Minthogy ezen kérdés igen fontos, nem akarnám, hogy csak individualiter intéztessék el és csupán a t. kereskedelemügyi minister úrnak az ő személyes ügye legyen: itt kell, hogy ebben az egész eabinet, különösen pedig a t. igazságügyminister úr, a ki Magyarországon egyszersmind az alkotmányos jogoknak, tehát az egyéni szabadságnak is, szóval minden eodifiealt és nem codificált jogoknak az őre is, véleményét nyilvánítsa. (Elénk helyeslés a bál- és szélső baloldalon.) Annál inkább ragaszkodom itt, t. ház, az igazságügyi minister úr véleményéhez, mert a kereskedelemügyi minister úr elfoglaltságánál és hivatásánál fogva is szorogan joggal, törvénynyel, bár foglalkoznia kell, de ezekhez nem érthet, vagy legalább nem annyira hívatott, mint a minő a t. igazságügyminister úr. (Mozgás a jobboldalon.) Tovább megyek, t. ház! (Halljuk! Halljuk!) Azon tisztelet és őszintén megmondom, azon nagy ragaszkodás mellett is, melylyel a t. kereskedelemügyi minister úr érdemei iránt vagyok, ily jogi kérdésekben határozottan több bizalmam van a t. igazságügyminister, úrhoz (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) az ő ismereteihez és különösen törvénytiszteletéhez. T. ház! Csak az imént volt szerencsénk hallani a t. pénzügyminister úr exposéját és abban számokat hallottunk, melyek az ország védekezésére vannak felvéve az orosz invasio ellen. De én azt tapasztalom, hogy míg mi nagyon készülünk az orosz invasio ellen való védekezésre addig itt orosz állapotokat teremtünk, (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) sőt a t. kereskedelemügyi minister úr ezen intézkedése, még az orosz állapotokon is túltesz. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mert én az orosz sajtó-törvényeket és rendszabályokat megnéztem és azt találtam, hogy az orosz hírlapokat, ha a kormány nincs velők megelégedve, először meg kell inteni és visszaesés esetében újra meginteni és csak a harmadik megintésnél lehet azokat megzabolázni, illetőleg megjelenésüket felfüggeszteni. (Halljuk! Halljuk!) Itt pedig a t. kereskedelemügyi minister úr egyszerűen csak neki megy a lapoknak és az ő hatásköréhez tartozó magyar államvasutakon eltiltja azok elárusítását. Sőt tovább megy és egy másik rendelettel, a melyet interpellatiomban felhozok, eltiltja összes közegeit attól, hogy azon lapra előfizethessenek és eltiltja még attól is, hogy olvassák azt a