Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-584

522 584. országos ülés 1891. deeíeinber 23-én, szerdán. állítottam, hogy semmi körülmények között sem lett volna szabiid a kormánynak ezen törvényjavaslat tárgyalása előtt a házat feloszlatni, hanem ennek épen ellenkezőjét mondottam, hogy tudniillik politikai vis major közbejövetele nél kűl nem volna szabad. (Űgy van! bal felöl.) Már pedig én politikai vis majornak nevezem azt, a mi megtörtént — és én ezt sohasem tagadtam —• hogy tudniillik a kisebbség meggátolta a többség akaratának érvényesülését. Ezt soha tagadásba nem vonta senki. (Ellenmondások jobb felöl.) Ezt éu politikai értelemben vis majornak veszem, olyannak, mely indokolttá teszi a parlament feloszlatását. De mikor ezt a lealázó helyzetet a t. kormány szépen zsebre tette és ebből az alkalomból és incidensből a ház feloszlatását nem indítványozta a koronának és mikor azóta semmi újabb incidens nem történt, ma teljes joggal állíthatom, hogy alaptálánál, kellő és komoly indokok nélkül akarja a házat feloszlatni és ennek folytán vét ama komoly erkölcsi obiiga ellen, a melyet a curiai bíráskodás törvényerőre emelésével szemben a nemzet, előtt elvállalt. Figyelmébe ajánlom az igen t. igazságügyminister úrnak, hogy ne bízzék dialeetikai ügyes ségének puszta reputatiojában annyira, hogy ennyire könnyen kideríthető és raegczáfolható sofismákkal lépjen a ház elé. Mert ezzel tönkre teszi azt is, a mi az ő politikai positiojának legfőbb alapját képezi, az ő debatteri ügyességébe vetett bizalmat. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) B. Kaas ÍVOrS T. ház! Mondhatnám, szavaimnak félremagyarázása czímén is kérek szót, ha ugyan a ministerelnök úr itt a házban mondott szavaimra hivatkozott volna. (Halljuk! bal felől.) A t. minister úr azzal a felhozott ténynyel szemben, hogy a belvárosban a szabadelvű párt eluöke lépett fel jelöltül és tartotta meg programmbeszédét, reám hivatkozik, azt mondván, hogy én privát beszélgetés alkalmával azt hoztam fel, hogy az én belvárosi jeiöltctésem érdebében ívek köröztetnek és aláírás gyűjtetik. Ezt a ministerelnök úr úgy adta elő, mintha én azt mondtam volna, hogy részemre a többség ezúttal biztosítva van. Téved, mert én ezt nem mondottam és pedig nem azért, mert én ezt nem íudom és nem is tudhatom, a mennyiben a választók szavazatait előre tudni nem szoktam. (Tetszés a balon.) De hogy én a korteskedést meg nem indítottam a belvárosban, azt állítom és tanúm rá az egész belváros. Én még beszámoló ma.t sem mondottam el és csak azután fogok beszámolni, ha arra a felhívást megkapom. A jelöltséget tehát el sem vállaltam, programmbeszédet nem mondottam és nemcsak hogy nyilvános, de még magánúton sem tettem egy lépést sem arra, hogy választóimnak előttem csak ajándékképen becses bizalmát megszerezzem, de mondottam még egy dolgot a ministerelnök úrnak azon magánbeszélgetés alkalmával, . . GyŐry Elek.* Hát magánbeszélgetésre is hivatkoznak! B. Kaas IvOr: a mit el méltóztatott felejteni, tudniillik mondtam azt, hogy igen sajnálom, hogy ellenfelem a belvárosban nem gr. Szapáry Gyula lesz. (Derültség és tetszés a bal- és szélsőbalon) Horánszky Nándor: T. ház! A kérdéshez óhajtok hozzászólani. Elnök: Melyik kérdéshez? (Derültség a jobboldalon.) HOránSZky Nándor: Azon kérdéshez, a mely felett tárgyalunk s a melyre vonatkozólag legutóbb a ministerelnök úr érdemileg nyilatkozott. Elnök: Ezt nem engedhetem meg; mert a házszabályok világosan mondják, hogy ha szólásra senki sincs felhíva, az elnök bezárja a tanácskozást; én tehát bezártam a tanácskozást. mert senki sem volt felírva. (Közbeszólások: Hát a minister miért szólott?) Már ismételten mondottam, hogy a ministereknek a törvény és a házszabályok megadják a jogot annyiszor szólhatni, a hányszor szükségesnek látják; de azért, mert a házszabályok a ministernek megadják ezen jogot, másnak meg nem adják. Ebben van a különbség. (Helyeslés jobb felöl. Zaj bal felöl.) Én nekem mást nem lehet tennem, mint amit a házszabályok elém írnak, én köteles vagyok magamat ehhez tartani. (Megújuló zaj és felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: A minister se szóljon ilyenkor!) Ismétlem, a házszabályok a tanácskozás bezárása után is megadják a jogot bármely ministernek a szólásra, de nem adják meg senkinek másnak. (Helyeslés jobb felől.) Az igazságügyminister kíván szólani. Szilágyi Dezső igazságügyminister: Gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam avval vádolt, hogy szavai értelmét félremagyaráztam. Nem magyaráztam félre, de szívesen elfogadom azon értelmezést melyet ő adott saját szavainak. Én is úgy értettem, hogy állítása szerint az eddig felmerült okokból ezen házat feloszlatni politikailag ezen kormánynak nem szabad, míg a ház a curiai bíráskodás felett nem határozott, így értettem éo is állítását. És gondolom, hogy az, a mi a nyáron a közigazgatási törvényjavaslat tárgyalásánál történt s a mit t. képviselőtársam most egyenesen vis majornak nevez, oly vis majornak, a mely a parlamentaris működés alapföltételét, a többség akaratának . . . .