Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.
Ülésnapok - 1887-583
683. országos Illés 1891. deczember 22-én, kedden. 501 nézve meg kell különböztetni a szabadalmi jog és a védjegy oltalmára vonatkozó intézkedéseket. A szabadalmi jog tekintetében irányadónak lehet tekinteni a legtöbb államok közt 1884. évben kötött szerződést, a mely Spanyol-, Angol-, Franeziadrszág, Belgium, Svájcz és Brazília, valamint több kisebb állam közt létrejött. A mi egyezményünkben ugyanazon elvek v.-mnak lefektetve, mint ezen szerződésekben; de azonkívül ezen egyezményben oly intézkedések is vannak felvéve, a melyek speciális érdekeinknek szolgálnak. A védjegyoltalomra nézve két irány van képviselve az erre vonatkozó egyezményekben, még pedig a Belgiummal 1880. évi január 12-én, valamint a Dániával 1880. évi február 12-én kötött szerződésekben azon alapelv van lefektetve, hogy a másik állam területén bejegyzett védjegyek ugyanazon feltételeknek vannak alávetve, mint a melyeket a belföldi törvényhozás a belföldi védjegyek tekintetében megállapított. Holott a Svéd- és Norvégországgal 1889. szeptember 20-án kötött egyezményben a védjegy jellege fiz illető országokban dívó szabályok szerint ítélendő meg. A mi egyezményünk ezen két irány között közvetítő állást foglal el, a menynyiben a maga részéről szintén kizárja a védjegyek külalakjára és előállítására nézve a másik fél területén levő szabályok alkalmazását; de egyúttal kimondja azt is és megengedi, hogy bizonyos esetekben ettől el lehessen tekinteni, így pl. a fejedelmek arczképeínek az ország czíinerének használatánál s egyáltalában az erkölcstelen és megbotránkoztató ábrázolatok alkalmazásánál. Ebből tehát kiderül, hogy teljesen megfelel az általános elveknek, melyeket az illető törvényhozások elfogadtak; de egyúttal számot vet a mi törvényhozásunk követelményeivel is, melyeket e részben az 1890. évi XI. íez. megállapított. A harmadik és legfontosabb kérdés az: vájjon megfelelnek-e ezen egyezményben foglalt intézkedések a kereskedelmi és ipari körök jogos igényeinek és vájjon vannak-e különös figyelemmel az ország* speciális viszonyaira? E tekintetben elégséges utalnom azon általános megelégedésre, melyet a kereskedelmi és ipari körökben ezen egyezmény keltett. Nem lehet feladatom, különösen a jelenlegi helyzetben, a vényjavaslat egyes intézkedéseit ezen szempontból bírálat alá venni. Hiszen azok úgy a ministeri indokolásban, mint a közgazdasági bizottság jelentésében részletesen benfoglaltatnak. Egy körülményre azonban mégis kötelességem a t. háznak figyelmét felhívni, mely indokolni fogja azt, hogy a t. kormány, nevezetesen t. kereskedelmi minister úr ezen fontos törvényjavaslat tárgyalása közepette sem feledkezett meg azon fontosabb kérdés megoldásáról gondoskodni, mely azt hiszem itt a házban is visszhangra fog találni. Ezen egyezmény ezélozza ugyanis azon visszaélések megszüntetését és illetőleg megbüntetését, a mely visszaéléseket terményeinkkel, illetőleg ezeknek neve alatt a külföldön, különösen NémeTörszágban űznek. Jól tudjuk mindannyian, hogy NémeTörszágban különösen boraink helyett a híres tokaji és más gyógyborok elnevezése alatt oly termények hozatnak forgalomba, a melyek nem kaphatók meg azon megszerzési áron ott, a hol termeltetnek s a hol tulajdonképen megszerezhetők lennének. Én azt hiszem, hogy midőn ezeknek terjesztése büntetéséről gondoskodik a törvényjavaslat, akkor ezen intézkedések általánosságban nemcsak a kereskedelmi körök által megnyugvással fognak fogadtatni, de egyúttal azoknál kik az ország terményeinek jó hírneve és hitele fölött őrködni hívatvák. (Helyeslés.) Összefoglalva tehát a törvényjavaslat mellett felhozott érveket: eonstatálhatom, hogy a törvényjavaslat nem visszaesést, de haladást mutat a jelen állapottal szemben ; hogy a kereskedelmi és érdekelt köröket teljesen képes kielégíteni és azoknak jogait megvédeni és midőn még hozzáteszem, hogy az által, hogy különösen az érdekelt körök igényeit kielégíti, az inaugurált kereskedelmi politikának fejlesztésére fog hatni, mi mindnyájunk óhajtása. Ennélfogva a törvényjavaslatot egéíz megnyugvással a közgazdasági bizottság nevében általánosságban, mint részleteiben elfogadásra ajánlom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve, fia tehát szólani senki sem kíván: kérdem a t. házat, méltóztatik-e a szőnyegen lévő törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen, vagy nem? (Elfogadjuk!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy elfogadtatik és így következik a részletes tárgyalás, először a czím. Dárdai Sándor jegyző (olvassa a czímet, a szöveg bevezetését, az 1—10. czikkeke' és a zárjegyzökönyvet, mélyek észrevétel nélkül elfogadtatna). Elnök: E szerint a törvényjavaslat részleteiben is el lévén fogadva, harmadszori megszavazása a legközelebbi ülés napi rendjére tűzetik ki. Következik a napirend szerint a közgazdasági bizottság 849. számú jelentése » A német birodalommal 1891. évi deezember hó 6-án kötött állategészségügyi egyezmény beczikkelyezéséről« szóló 842. számú törvényjavaslat tárgyában. Azt hiszem, a t. ház méltóztatik a bizottság jelentését fölolvásottnak tekinteni. E szerint az általános vitát megnyitom. Az első szó a bizottság előadóját illeti.
