Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.
Ülésnapok - 1887-583
502 S8 *' *w«4ff«s Óléi IMI. deezember 23-én, kedáen. Ordódy Pál, a közgazdasági bizottság előadója: T. képviselőház! Az állategészségügyi conventiók nem a legújabb korból származnak. Habár igen régi keletű az állategészségügy és már az ó-korban a rómaiaknál Columella is emlékezik állategészségügyi intézményekről, nagyobb jelentőséget csak a 18. század közepén nyert, a midőn Európában a marhavész nagy arányokban pusztított. Ekkor keletkeztek az első rendelkezések a marhavész elfojtására. Ez időtől kezdve terjedtek ki e rendelkezések más államokban is egyéb állati betegségekre. Az e tekintetben felmerülő viszonyokat Magyarországban először az 1859-iki rendelet szabályozza, azután hoztuk meg az 1874 : XX. tezikket és végre a legújabb állategészség- I ügyi törvényt. Ez intézkedések, valamint az a J védvámos irány, mely Európa m.gyobb fogyasz- j tási államaiban életbelépett, szülték meg annak szükségességét, mgy egyes államokkal állategészségügyi conventiókat kössünk. Ilyent kötöttünk 1879-ben Olaszországgal, 1882-ben Szerbiával, 1883-ban Svájczczal és végre most j NémeTörszággal. Azt hiszem, a t. ház egyetért j velem abban, hogy a mostanit valamennyi között j a legfontosabbnak tartom, nemcsak, mert a legnagyobb fogyasztási pjaczot nyitotta meg állataink számára, hanem azért is. mert eddig teljesen elzárt területre lesz alkalmunk állatainkat bevinni. NémeTörszág ugyanis 1879. június 27-én | birodalmi tanácsi határozattal elzárta határait állatforgalmunk előtt. Ez állapot eltartott 1890. I deczember 4-ig, a midőn egyes szarvasmarhafajokra s egyes városok vágóhídjaira a bevitelt j megengedte. Ez idő óta emelkedett állataink ára, kivált a szarvasmarháé, a mely árak, azt hiszem. ma sem érték el tetőpontjukat. Ha jmost állatforgalmunk NémeTörszággal szabaddá lesz téve, azt hiszem, a némeTörszági árak és a mieink bizonyos fokra nivellálódni fognak, úgy, hogy a most fennálló különbségek, melyek egyenlő minőségű" húsnál métermázsánként körülbelül 5 — 6 forintot tesznek, ha nem is egészen, legalább jelentékeny mérvben el fognak enyészni. A NémeTörszággal kötött kereskedelmi szerződés jelentőségét semmikép sem lehet kicsinyelni, de midőn azoknak nagy fontosságát kiemeljük, be kell ismernünk, hogy az állat- , egészségügyi conventio nem kevésbbé fontos, sőt ! a mennyiben egészen új piacz megnyitásáról van szó, azt lehet mondani, hogy gazdáinkra nézve ez a fontosabb. E szerződés értelmében NémeTörszág három esetben zárhatja el határait: keleti marhavész 1 esetében, másodszor, ha ragályos tüdőlob nagyobb } mérvben pusztít az országban és harmadszor, ha I ragályos állati betegség hurezoltatott Magyarországból NémeTörszágba. Az első esetet, azt hiszem, kizártnak lehet tekinteni, mert a keleti marhavész nálunk régóta nem fordult elő és jelenlegi törvényeinknél fogva remélhető, hogy ha bármikor behurezoltatnék, azonnal el lehetne fojtani. A második eset sokkal fontosabb. Nálunk fájdalom e veszedelmes állati betegség terjedőben van, sőt északi Magyarország nagy része már most is el van zárva a forgalomtól. Nagy kárt okoz a betegség állatállományunkban s ez állatállományok tulajdonosainak nem kis bajuk van azzal, hogy állományaikat ezen betegségtől megvédjék. Különösen áll ez a nyugoti szarvasmarha fajra nézve, mely még sokkal fogékonyabb e betegség iránt, mint a magyar állat. Ezen ragályos tüdőlob elfojtása, tehát első sorban kötelességünk és a bizottságnak az a nézete e tekintetben, hogy a kormánynak adassék felhatalmazás, hogy teljes erővel lépjen fel ez ellen az állatbetegség ellen. Remény van arra, hogy e ragályt sikerül rövid idő alatt elfojtani, a mint sikerült annak elfojtását Hollandiában és Németor.-zágban már eddig is nagyon nagy részben eszközölni. Ezen betegség azért veszedelmes, mivel könnyen eltitkolható és sokszor nehezen ismerhető fel. Veszedelmes azért is, mert nagyon soká tart, úgy, hogy ha az állat kigyógyult is, mégis fennáll a veszély arra nézve, hogy ragályt terjeszthet. Ezt a betegséget kiirtani tehát a nélkül, hogy a gazdaközönségnek kárpótlás nyujtassék, majdnem lehetetlen. Azt hiszem, lesz alkalma a kormánynak arra, hogy ez iránt a háznak törvényjavaslatot nyújtson be. Másrészről azonban az a szigorú kikötés, mely a NémeTörszággal kötött kereskedelmi egyezményben foglaltatik, a ragályos tüdővészt illetőleg nemcsak az országnak van hasznára, hanem a gazdaközönségnek is, a mennyire ezentúl jobban tenyészthetik a nyugoti fajt és egyátalán a marhatenyésztést biztosabb alapokra fektethetik. Harmadik eset, melyben NémeTörszág megtilthatja a bevitelt, az, ha ragályos állati járvány és betegség hurczoltatik be NémeTörszágba. Ezen harmadik eset, mely reánk nézve veszélyeket rejt magában, nézetem szerint azonban nem olyan, hogy azt ki ne kerülhetnők. Igen természetes, hogy NémeTörszág, mely annyit áldozott állategészségügyére, melynek állatállománya oly nagy capitalist képvisel, minden áron védekezni akar az ellen, hogy állatállománya ragály által pusztíttassék. Másrészről azon eset, hogy állati ragályos betegség NémeTörszágba behurezoltassék, a mi szállításaink, valamint állategészségügyi rendelkezéseink folytán, különösen hogyha ezt teljes szigorral megtartjuk, ki van
