Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-582

582. országos ülés 1S91, tételt, mert ez is lehetséges; végül, ha ez 5 franc 77 centimes tétel egyszer behozatik, aztán eltörültetik ezen 12 esztendő alatt, akkor is érvényben fog állani a 3 frt 20 kros tétel, mert ez fluetuosussá teszi e tételt, a veszedelem folytonos a bortermelés és kereskedés feje felett és mindenesetre azon czélokat, melyek a szerződés tenorját képezik, a bortermelésre és kereskedésre irányulva illusoriussá teszi. Még egy tételt vagyok bátor felemlíteni, mely mint ránk nézve kedvező hozatott fel. Ez a sertés. Kétségtelen, hogy a compensatiokban az egy márka leengedése, mely^ a sertésekre nézvebeime foglaltatik, mint engedmény, részünkre nézve előny. Méltóztassék megfontolni, t. ház, hogy ezen sertéskiviteli kérdésnek hol van az egész értéke, mihelyt egyszer a német piacz, sőt most már az osztrák-magyar monarchia is az amerikai sertésbehozatalnak megnyílik. Én figyelmeztetem a t. házat azon tényre, mely mindnyájunk előtt ismeretes, hogy ez év szeptemberében, a midőn a német külügyi hivatal részéről először jeleztetett a német piaczokra vonatkozólag az eddig fennállt behozatali tilalom felfüggesztése, a sertésárak rohamosan estek Magyarországban is. Baross Gábor, kereskedelmi rainister: A szalonnaárak! György Endre: igenis, a sertésárak és a szalonnaárak is és pedig ismétlem: épen ezen évszeptemberében, midőn a felfüggesztés először jeleztetett. És méltóztassék tudomásíil venni, a mint magam is tudok eseteket, hogy a sertéshúsbehozatali tilalom életbelépése előtt az amerikai sertéshús a debreezeni piaczon is megjelent és nincs kizárva, hogy áraink mérséklésében jövőre is meg fog jelenni, a mi a magyar gazdának sertésállományára nézve csakugyan felbecsülhetetlen kárt jelent. Elismerem, t. ház, hogy mindezen tételek csak relatív becscsel bírnak. Vitatom, hogy ezen tételek compensatiot nyújtanának Magyarországra nézve azon nagy hátrányokért, melyek a behozatali vámok fentartáwa által a jelen szerződésekből folynak. Elismerem azt is, a mi e házban már szintén ki volt fejtve, hogy a lenárú-kivitelre nézve a jelen szerződések megkötésénél az osztrák ipar bizonyos terhet vállalt magára; de más oldalról el kell ismernünk, hogy a gyapjú-kivitelnél a compensaüo reá nézve teljes. Azon fájdalmas feljajdulás, mely különösen a vasáraknak utóvégre is aránylag csekély mérséklése miatt osztrák részről nyilvánult, ha védelmi álláspontra helyezkedünk, Valóban ép úgy helyén van a magyar vastermelők részéről is, mert e hátrány ép oly mértékben sújtja a magyar vastermelést, mint az osztrákot. lieczember 21-én, hétfőn. 49^ Ezt tehát a kétféle viszony okra nézve kiegyenlítési alapúi elfogadni nem lehet. Óhajtásokban messze lehet egy szerződés megkötésénél menni. Mennyire óhajtandó lett volna pl. a magyar kivitel szempontjából — eltekintve a liszt kiviteli vámjának mérséklésétől — a tengeriie vagy árpára is nagyobb mértékben kiterjeszteni ezen mérséklést, a mely czikkek nagyon is exportképesek volnának, ezt, tigy hiszem, bővebben fejtegetni nem kell. Tény az. • hogy ha ezen alapra lépünk, a mely a védvámokat az agrár és iparczikkekre nézve általában behozza, akkor terményeinknek hosszú és teljesen kielégíthetetlen sora áll elő. A magam részéről csak határozottan és erősen akarok azon felfogás ellen tiltakozni, mely nem itt, hanem a parlamenten kívül hangsúly o.ztatott, mint hogyha ezen szerződések megkötésével Magyarország érdekei volnának kielégítve, Ausztria érdekei pedig nem. Határozottan állítom azt, hogy Magyarország érdekei védvámos politika melleit egyáltalában ki nem elégíthetők és állítom azt, hogy a jelen állapotok fentartásában és ezen szerződés által 12 évre való megkötésében főleg a védelmi vámok fentartásánál vádolható az osztrák iparnak tólkövetelése, a mely nem akar, vagy nem képes a szabad kereskedelmi alapra állni még oly iparczikkekre nézve sem, a melyekre nézve az egész világon elismert elsőséggel dicsekszik. így állván a dolog, t. ház, azt hiszem, hogy csak azon körülmény adhat megnyugvást közgazdasági szempontból ezen szerződések elfogadása, iránt, hogy az eddig létezett rosszabb helyzet kétségen kivííl javulásnak indul s a mint a t. minister úr magát helyesen kifejezte, itt kezdet történik, a melynek jövendője remélhetőleg a szabad kereskedelmi politika irányában való folytatás lesz. Az eddigi bizonytalanságnak minden esetre gát vettetik és a. megkötött czikkekre nézve oly állapot köttetik, melyre jövőben számítani lehet. Bátor vagyok a t. ház figyelmét még egy pontra, t. i. a német szerződés 15. §-ára felhívni. (Ralijuk! Halljuk!) Ez a szakasz az 1875-íki szerződésből van átvéve. Új csak a. 15. §-hoz csatolt zárjegyzőkönyv, a mely magyarázza ezen tételeket és a, mely magyarázatok végéa foglaltatik egy pont, a mely szerintem kétség kívül a magas kormány tarifa-megállapítási jogának korlátozásn. E pont így szól: »A szállító vonalrész tört forgalmában a helyi, illetve a köteléki díjszabásokon alapuló díjtételek a másik fél kívánságára a, közvetlen díjtételekbe is beszámrítandók lesznek.« Ez kétségkívül azt jelenti, hogy a helyi forgalomban adott kedvezmények a közvetlen díjszabásokban leszámít;.ndók, tehát a közvetlen 6S*