Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-582

492 582. országos ülés 1881. deezember 21-én, hétfőn. díjszabások, ha a másik fél kívánja, így állapi­tan dók meg. Ha pl. Zsolnáról Budapestre egy tarifát állapítunk meg oly czélból, hogy egy gyárat kedvezményben részesítsünk: a német kormány jogosítva van azon a vonalrészen ugyanazon kedvezményt követeim és mihelyt ily kedvezmény meg van adva, azt lehet mondani, hogy a közvetlen díjszabásnak ezen alapon való megállapítását követelheti. Lehet ezen kérdést jobbra vagy balra vitatni, lehet mondani, hogy az bár pl. a német ipar kivitelét rajtunk át keleti piaczainkra favorisálja, mégi-< esetleg Magyarország érde­keire nézve kielégítő, a mi épen nem világos; lehet és helyes azt mondani, hogy ez az 1878-iki szerződés és a 15 §. helyes interpretatioján alapúi, de kétségen kivűl áll, hogy ez a tarifa­alkotási jognak bizonyos irányban való meg­szorítása s így az ellenkező állítás téves. Ezen szakaszszal kapcsolatban még egy kérdésben vagyok bátor a t. minister úr nyilat­kozatát kérni. Nevezetesen ezen szakasz indo­kolásában az van: »Ép úgy azon kötelezettségünk, hogy a mérsékelt díjszabásokat a közvetlen külföldi tarifákba beszámítsuk, világosan csak a helyi, illetve köteléki díjszabások alapján elő­álló átrovatalások esetére korlátoztatott, a mi kizárja azt, hogy a saját forgalmunk érdekében adott eonjuneturalis, vagy bizonyos mennyiségek elszállításához kötött kedvezményes díjtételeknek beszámítását követelni lehessen. Gondolom, t. ház, hogy ezen kikötésnek és az indokolás ezen tételének előzménye van a berni vasúti egyezmény tárgyalásában és nevezetesen a berni egyezmény 11. §-ban, a melynél az osztrák-magyar monarchia nem egye­zett bele a német kormány azon óhajtásába, hogy a refactiák eltöröltessenek, hanem fenn­tartandónak tartotta a refactia-rendszer jogát s így szerződésszerűnek tartja az 1878-iki német kereskedelmi szerződés alapján kibocsátott isme rétes ministeri rendeletet, mely szerint a refac­tiák jövőre adandók ugyan, de szabályszerűleg közzéteendők. Már legyen szabad kérdeznem, hogy a refac­tiákra nézve a t. kormány, milyen álláspontot foglal el, mert világosan értelmezve az indoko­lást, azt kell constatálnom, hogy e refactiák útján adott kedvezmények nem fognak meg­adatni a uémet forgalomnak, a melynek eset­leges követelése az olcsó helyi tételek beszámí­tására nézve tisztán a rendes díjszabásokra szövetkezik a ministeri indokolás szerint. Minden­esetre örvendek azon a nélkül, hogy az ezen kérdésemre adandó feleletnek prejudicalni akar­nék, hogy hasonló kikötés az Ausztriában való forgalomban, a hol efféle egyezmény ministeri nyilatkozat szerint nincsen, nem jött létre. Ezekben indokoltam, t. ház, felszólalásomnak főtételeit, nevezetesen azt, hogy a jelen szerző­dések megkötésénél egyáltalán nem a magyar érdek az, mely teljes kielégítést nyert és egy­általában nem az osztrák érdek az, mely min­den tekintetben károsodott. Sőt meggyőződésem szerint, mint már mondták, eltekintve attól, hogy Ausztria igen nagy részben szintén nyers terményt kivivő ország és így a nyers termé­i nyékre elért kedvezmények reá is vonatkoznak, mondom, eltekintve ettől, valóságos poJtiv érté­kükben sokkal többnek tartom épen a ki­vitelt, illetőleg az ő érdekük kielégítését, mint a magyar érdekeknek adott s — mint kimu­tatni szerencsém volt — legnagyobb részben látszólagos engedményeket. Az osztrák ipari érdek nemcsak kivitelökben van biztosítva, de az ő helytelen védelmi követelésök tért nyert különösen a behozatalnál részükre fentartott védvámos tételekben. Reám nézve pedig sark­igazság az, hogy egyáltalában védvámos politika mellett — meg vagyok győződve — Magyar ország valódi érdekeit kielégíteni nem lehet. Es azt, t. ház, részemről legalább követendő irányúi óhajtom venni, a keleti államokkal való, kilá­tásba helyezett szerződéskötéseknél. Én részem­ről határozott híve voltam és vagyok ma is a keleti államokkal viszonyosság elvén kötendő kereskedelmi szerződéseknek és egészennyugodtan és határozottan merem állítani, ha rajtam állana, én ma képes volnék a Belgrádban hangoztatott óhajoknak megfelelőleg teljesen megadni nekik minden kedvezte, ényt, a melyet mi nyugat felől e szerződésekben nyertünk. És én ráállok kelet felé is ugyanazon állategészségügyi conventiora is, a melyre nálunk oly nagy súlyt helyeznek és a melynek értéke kétségen kivííl van. Es én ráállok az'»n feltételre általában is, hogy a nekünk itt adott kedvezményeket reájuk is kitérjeszszük. Hanem én azt hiszem és azon hitemnek adok kifejezést, hogy a keleti államok nehezen fog­nak azzal megelégedni. Es épen azért már ma tiltakozom azon fölfogás ellen, mintha Ma­gyarország érdekei ezen szerződés által Ausztria érdekeinek rovására volnának kielégítve. (Igaz! Úgy van! bal felől.) Én legalább a magam részéről határozottan azon álláspont mellett vagyok, hogy igenis a jelen szerződésben, annak úgy mezőgazdasági, mint ipari részében érdekeink együttesen vannak kielégítve, helyesebben : együttesen nincsenek ki­elégítve mindkét fél érdekei és épen azért óhaj­| tanám, hogy a kelettel kötendő szerződésben | együttesen ki legyenek azok elégítve. (Helyeslés \bal felől.) Én, t. ház, egészen elfogulatlanul, sine ira et studio mérlegelem az elért eredményeket és a hátrányokat. Azt hiszem, hogy a döntő I körülmény, a melyet már volt szerencsém ki-

Next

/
Oldalképek
Tartalom