Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.
Ülésnapok - 1887-582
492 582. országos ülés 1881. deezember 21-én, hétfőn. díjszabások, ha a másik fél kívánja, így állapitan dók meg. Ha pl. Zsolnáról Budapestre egy tarifát állapítunk meg oly czélból, hogy egy gyárat kedvezményben részesítsünk: a német kormány jogosítva van azon a vonalrészen ugyanazon kedvezményt követeim és mihelyt ily kedvezmény meg van adva, azt lehet mondani, hogy a közvetlen díjszabásnak ezen alapon való megállapítását követelheti. Lehet ezen kérdést jobbra vagy balra vitatni, lehet mondani, hogy az bár pl. a német ipar kivitelét rajtunk át keleti piaczainkra favorisálja, mégi-< esetleg Magyarország érdekeire nézve kielégítő, a mi épen nem világos; lehet és helyes azt mondani, hogy ez az 1878-iki szerződés és a 15 §. helyes interpretatioján alapúi, de kétségen kivűl áll, hogy ez a tarifaalkotási jognak bizonyos irányban való megszorítása s így az ellenkező állítás téves. Ezen szakaszszal kapcsolatban még egy kérdésben vagyok bátor a t. minister úr nyilatkozatát kérni. Nevezetesen ezen szakasz indokolásában az van: »Ép úgy azon kötelezettségünk, hogy a mérsékelt díjszabásokat a közvetlen külföldi tarifákba beszámítsuk, világosan csak a helyi, illetve köteléki díjszabások alapján előálló átrovatalások esetére korlátoztatott, a mi kizárja azt, hogy a saját forgalmunk érdekében adott eonjuneturalis, vagy bizonyos mennyiségek elszállításához kötött kedvezményes díjtételeknek beszámítását követelni lehessen. Gondolom, t. ház, hogy ezen kikötésnek és az indokolás ezen tételének előzménye van a berni vasúti egyezmény tárgyalásában és nevezetesen a berni egyezmény 11. §-ban, a melynél az osztrák-magyar monarchia nem egyezett bele a német kormány azon óhajtásába, hogy a refactiák eltöröltessenek, hanem fenntartandónak tartotta a refactia-rendszer jogát s így szerződésszerűnek tartja az 1878-iki német kereskedelmi szerződés alapján kibocsátott isme rétes ministeri rendeletet, mely szerint a refactiák jövőre adandók ugyan, de szabályszerűleg közzéteendők. Már legyen szabad kérdeznem, hogy a refactiákra nézve a t. kormány, milyen álláspontot foglal el, mert világosan értelmezve az indokolást, azt kell constatálnom, hogy e refactiák útján adott kedvezmények nem fognak megadatni a uémet forgalomnak, a melynek esetleges követelése az olcsó helyi tételek beszámítására nézve tisztán a rendes díjszabásokra szövetkezik a ministeri indokolás szerint. Mindenesetre örvendek azon a nélkül, hogy az ezen kérdésemre adandó feleletnek prejudicalni akarnék, hogy hasonló kikötés az Ausztriában való forgalomban, a hol efféle egyezmény ministeri nyilatkozat szerint nincsen, nem jött létre. Ezekben indokoltam, t. ház, felszólalásomnak főtételeit, nevezetesen azt, hogy a jelen szerződések megkötésénél egyáltalán nem a magyar érdek az, mely teljes kielégítést nyert és egyáltalában nem az osztrák érdek az, mely minden tekintetben károsodott. Sőt meggyőződésem szerint, mint már mondták, eltekintve attól, hogy Ausztria igen nagy részben szintén nyers terményt kivivő ország és így a nyers terméi nyékre elért kedvezmények reá is vonatkoznak, mondom, eltekintve ettől, valóságos poJtiv értékükben sokkal többnek tartom épen a kivitelt, illetőleg az ő érdekük kielégítését, mint a magyar érdekeknek adott s — mint kimutatni szerencsém volt — legnagyobb részben látszólagos engedményeket. Az osztrák ipari érdek nemcsak kivitelökben van biztosítva, de az ő helytelen védelmi követelésök tért nyert különösen a behozatalnál részükre fentartott védvámos tételekben. Reám nézve pedig sarkigazság az, hogy egyáltalában védvámos politika mellett — meg vagyok győződve — Magyar ország valódi érdekeit kielégíteni nem lehet. Es azt, t. ház, részemről legalább követendő irányúi óhajtom venni, a keleti államokkal való, kilátásba helyezett szerződéskötéseknél. Én részemről határozott híve voltam és vagyok ma is a keleti államokkal viszonyosság elvén kötendő kereskedelmi szerződéseknek és egészennyugodtan és határozottan merem állítani, ha rajtam állana, én ma képes volnék a Belgrádban hangoztatott óhajoknak megfelelőleg teljesen megadni nekik minden kedvezte, ényt, a melyet mi nyugat felől e szerződésekben nyertünk. És én ráállok kelet felé is ugyanazon állategészségügyi conventiora is, a melyre nálunk oly nagy súlyt helyeznek és a melynek értéke kétségen kivííl van. Es én ráállok az'»n feltételre általában is, hogy a nekünk itt adott kedvezményeket reájuk is kitérjeszszük. Hanem én azt hiszem és azon hitemnek adok kifejezést, hogy a keleti államok nehezen fognak azzal megelégedni. Es épen azért már ma tiltakozom azon fölfogás ellen, mintha Magyarország érdekei ezen szerződés által Ausztria érdekeinek rovására volnának kielégítve. (Igaz! Úgy van! bal felől.) Én legalább a magam részéről határozottan azon álláspont mellett vagyok, hogy igenis a jelen szerződésben, annak úgy mezőgazdasági, mint ipari részében érdekeink együttesen vannak kielégítve, helyesebben : együttesen nincsenek kielégítve mindkét fél érdekei és épen azért óhaj| tanám, hogy a kelettel kötendő szerződésben | együttesen ki legyenek azok elégítve. (Helyeslés \bal felől.) Én, t. ház, egészen elfogulatlanul, sine ira et studio mérlegelem az elért eredményeket és a hátrányokat. Azt hiszem, hogy a döntő I körülmény, a melyet már volt szerencsém ki-