Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-582

4g$ 582. országos illés 1891, igen jó. És én, t, ház, nem mondok le arról a reményről, hogy ez a tizenkét év a további fejlesztést és fejlődést fogja lehetővé tenni és hogy ezen fejlesztés és fejlődés tényezői között a magyar kormány mindig ott fog szerepelni amaz érdekek képviseletében, a melyeknek gondozása reá van bízva, és a mely érdekek foko zatos védelmébe sohasem fogja beíevegyíteni azokat a hangokat, a melyek ma azok között is szeretnék az egyenetlenség magvát elhinteni, a kik most barátságos munkára szövetkeztek. (Élénk helyeslés.) Azt hiszem, hogy ezen eredmény felett érzett örömünkben nem fognak megzavarni bennünket sem azon hangok, melyek itt-ott felhangzáriak, sem az a szemrehányás, a mely hasonlóképen a német birodalomban hangzott. Meg vagyok győződve, hogy azoknak főforrását abban találhatjuk, miszerint helyzetünk felett tájékozva nincsenek és nem ismerték fel, hogy épen nemzetiségi szempontból Magyarország a világ egyik legliberalisabb állama. (Élénk helyeslés.) De épen azok a felszólalások támadtak meg bennünket forgalmi politikánk miatt is. Az az állítás, mely szerint forgalmi politikánk a vám terén is befolyást fog nyerni előbb-utóbb, ennél a szerződésnél bizonyos mértékben megvalósul. Én régen foglalom el azon álláspontot, hogy okszerű forgalmi politika a lehető legnagyobb correctivuma akár a nem jó, akár az elhibázott vámpolitikának. A magyar törvényhozás bölcsességének segélyével a kormány azon helyzetben volt, hogy közforgalmi politikáját saját gazdasági viszonyaihoz mérve alakítsa át. Ma már Magyarország ennek előnyeit élvezi. Önként érthető, hogy ezen előnyökkel szemben törekvéseinknek is oda kellett irányúlniok, hogy e téren is megszerezzük azt a viszonyosságot, melyre okszerűen szükségünk van, e tekintetben iparkodjunk magunknak biztosítani azt a barátságot, melyet a vámpolitika terén elérnünk sikerült. Azzal a váddal tdálkoztam, hogy Magyarország kivételes eljárásával sérti a szerződő felek érdekeit csak azért, hogy magának illetéktelen hasznot csináljon. Magyarország szabadon és önállóan rendelkezik közforgalmi politikája fölött és annak első feladata, hogy magának az országnak hajfson hasznot. (Helyeslés.) Ez az a döntő szempont, mely a magyar közforgalmi politikát vezeti. Ennek fentartásával fogunk teljes paritás és kölcsönösség mellett továbbra is eljárni. És mindenki meg fog győződni, hogy ha Magyarországgal szemben a loyalis paritás álláspontjára helyezkedik, Magyarország részérői a szerződések loyalis megtartása tfeczember 21-én, hátfőn. még csak kétségbe sem vonható. (Általános élénk helyeslés.) Ha én ugyanarra a térre akarnék lépni, egész szemelvényeit az előzetes példaadáanak tudnám feltárni a t. ház előtt; de nem teszem. Csak röviden a következőket hozom fel. A vasúti díjbiztosítások tekintetében az eddigi szerződések átalános határozmányokat tartalmaznak, melyeknek praeeisebb formákba való öntését tartalmazza a zárjegyzokönyv illető intézkedése, mely teljes viszonosságot és loyalitást jelent, a mely alapon a szerződő felek forgalmi téren ezentúl is barátságos és érdekeiket kölcsönösen méltányló módon fognak megtartatni. És ezek után befejezhetném felszólalásomat, ha nem fordultak volna elő közjogi recriminatiók. Legyen szabad ezekre néhány szót válaszolnom. (Halljuk!) A múlt alkalommal Ábrányi Kornél t. képviselő úr vetette fel ezen észrevételeket és ma az ő aggályaiban Helfy t. képviselő úr is osztozott. Az észrevételek egyik csoportja az ellen irányúit, hogy mi a szerződésekben ezt a kifejezést haszáijuk: osztrák-magyar monarchia, holott régebben azt használták : Ausztria-Magyarország, Először eonstatáloin, hogy itt is felváltva használtatik a két kifejezés; hol AusztriaMagyarország mondatik, hol osztrák-magyar monarchia. Konstatálom továbbá, hogy e kifejezés teljesen elfogadott, a törvényhozás által nem egy, de számtalan törvényben szentesített kifejezés. f (Helyeslés jobbról.) Ábrányi képviselő úr — sajnálom, hogy nincs itt — azt mondta, hogy az 1869. évi törvényhozás e részben gondosabban járt el, mi pedig már pongyolábban. Nos hát, állíthatom, hogy ha én oly kifejezést használtam volna, mint a minőt az 1869-iki törvény használ, a képviselő arak részéről a legsajátságosabb szemrehányásokat hallottam volna. Nézzük meg a 69 iki törvényt. Igaz, hogy azt mondja: ő Felsége mindkét állam területére való bevitelnél állíthat fel tarifát, de azonkívül azt a kifejezést is, melyet mi használunk, hogy tudniillik osztrák-magyar monarchiáról és osztrák-magyar vámszerződésekről szólunk, teljesen törvényesnek tartja az i869-ikí törvény is. Például itt van, t. képviselőház, a magyar szövegű zárjegyzőkönyv a svájczi kereskedelmi szerződéshez, az 1869 : X. toz., melynek zárszövege így kezdődik: »az osztrák-magyar monarchia és a svájci szövetség közt«, tehát az 1869-iki, nekünk példaképen odaállított törvényhozás már ezt a kifejezést sanctionálta. Tovább megyek: az 1869 : XIII.ícz. a szerb vámszerződés, ezt mondja: »Két területre osztatik bizonyos szempontból a monarchia, az első-