Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-582

582, országos ülés 1391. magyar alkotmány szellemének az felel meg, hogy jogokat szerezni, kötelezettségeket vállalni a törvényhozás engedelme nélkül nem lehet. De ezenkívül a nemzetközi szerződések fogalma oly tág, hogy ezzei minden törvényt módosítani lehet és az egész kormányzatot sarkaiból ki lehet forgatni. Ez hatott, t. képviselőház és beezikkelyeztük a berlini szerződést, a minek következtében, hogy úgy mondjam, az 1867-iki alap egy közjogi fejlődést nyert. Ebből méltóztatnak látni, hogy nem áll ellentétben a közjogi alap fentartásával az, hogy ezen ülap fejlesztessék és hogy e tekintetben nekem mennyire igazam volt, mert különösen én vitattam azt, hogy a nemzetközi szerződések által törvényhozási, esetleg kormányzati ingerentiát is lehet adni, bizonyítja ezen állategészségügyi szerződés 7. §-a a mely következőleg szól: >A szerződő felek kölcsönösen feljogosít iák egymást arra, hogy megbízottak által a másik fél területén a helyszínén értesülést szerezhessenek az állatállomány egészségügyi állapotáról, áilattelepek, vágóhidak, veszteglő intézetek és effélék berendezé-séről és az érvényes állategészségügyi rendőri szabályok végrehajtásáról.« itt méltóztatnak látni, egyik állam valóságos ellenőrzési ingerentiát ad a másik állammal szemben. A souverenitás szempontjából nem tehetünk ez ellen kifogást, mert az igerentia kölcsönös és nekünk is megvan NémeTörszággal szemben az a jogunk, de. ezt mégis felakartam említeni. A mi már most magát ezen rendszabályok érdemét illeti, egyetértek Matlekovich t. képviselőtársunkkal, hogy a mióta az állategészségi ügyet ily stringens módon kezelik, az állategészségi ügy jelentékenyen javult; azonban mégis nagy különbség van akközött aztán, hogy az ily hatalmat az illető államok utógondolattal, vagy utógondolat nélkül kezelik-e? mert igen könny n megtörténhetik az, ha utógondolattal kezelik, hogy a legcsekélyebb indok miatt egész állatkivitelünket sistálják és akkor ez az előny jóformán semmire reducalódik. Visszatérve a szerződés jelentőségének megállapításaira, magam is egyetértek abban, hogy e szerződésnek jelentősége nem az intézkedésekben van, hanem azon nagy tényben, a melyet elvitatni nem lehet, hogy az autonóm tarifa álláspontjáról leléptünk és a szerződéses álláspontra léptünk. Ennek a ténynek, mint minden bevégzett ténynek a világon, megvan a maga súlya és jelentősége, mely lefogja vonni a maga consequentiáját és épúgy, mint az autonóm politikának, az volt következése, hogy mikor a tarifaemeléseket megkezdtük, mentünk tovább 1882 ben és 1887-ben: azt hiszem, ezen szerződéses politikának az lesz következménye, hogy tarifaleszállítások lesznek. Ép azért én a magam részédeczember 21-én, íiétfőn- 47 7 ről nem helyezek oly nagy súlyt arra, hogy a tarifák megköttessenek. Megengedem hogy negatív értelemben súlylyal bir az, hogy azok emeltetni nem fognak, de positiv eredménye csak akkor lesz, ha ezek még inkább le fognak szállíttatni. Nagy súlyt helyezek arra is, hogy mindezen államokkal szerződtünk és hogy ennek következtében 130,000,000 lakosságú terűlet áll a szerződéses politika hatalma alatt; azonban nézetem szerint e politika csak úgy lesz teljes, hogy ha e szerződésbe Francziaorszag is belevonatik. Hogy Francziaorszag reánk nézve mily fontos, bizonyítja az a körülmény, hogy oda kellene nekünk nyers terményeket importálnunk. Szó volt itt Francziaországnak minimalis és maximalis tarifáiról. Itt vannak e tarifák kezeim között, melyekből látható, hogy minden behozatali czikkre nézve két tarifatételük van a francziáknak, az egyik a tarif-général és az a magas tétel, a másik a tarif-miniraum és ez az alacsony tétel. De az a feltűnő — s ez reánk nézve nagyon szomorú momentum — hogy éppen a mii behozatali czikkeinkre nézve, milyenek az élő állatok, a hús és a termények, nekik minimalis tarifájuk általában nincsen, hanem csak maximális tarifájok. Ezen tehát csakis szerződések által lehet segíteni. Megengedem, hogy eddigelé Franciaországot illetőleg kevés a kilátás, mert ott a védvámos irányzat a domináló, azonban reményiem, hogy náluk is fordul a világ s akkor — ezt akarom különösen kiemelni — nem szeretném, hogy azon körülmény, hogy mi ezen államokkal szerződtünk, akadály legyen; nem akarnám, hogy ezen szerződéseknek az legyen tendentiáj a, hogy Francziaorszag kereskedelempolitikailag isoláltassék. Sokat beszéltek a múlt napokban ezen szerző désnek politikai hátteréről. Nem vonom kétségbe, hogy igen nagy mérvben hozzájárult a szerződések megkötéséhez az a politikai utógondolat, hogy a hármas szövetséget akarták a gazdasági szerződés által politikailag erősíteni, de ne méltóztassanak elfelejteni, hogy a legilletékesebb hangok mindig azt mondták, hogy a hármas szövetségnek nincs aggressív éle Francziaorszag ellen, hogy az csak a békét akarja fentartani és akkor bizony nagyon óhajtandó volna ép az, hogy Francziaorszag kereskedelempolitikailag szerződjék, mert az a béke biztosításához okvetetlenül hozzájárulna. A t. minister úr indokolásában az áll, hogy a ke, eskedelmi politikát nemcsak nyugatra, hanem keletre is ki akarja terjeszteni. Dicsőséges intentio, t. ház, de én némileg skepsissel fogadom ezt, mert azt tartom, hogy ennek két alapföltétele hiányzik (Halljuk!) Az egyik az, a mit ép Helfy t. barátom kifejezésre juttatott, hogy keres-