Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-557

55?. országos illés 1891. október ?-éu, szerdán. a három évi késedelmet ne szenvedjenek. (Helyeslés jobb felöl.) Ezzel, t. ház, megjelöltem azt a feladatot, a mely államháztartásunk rendezése után első rendű feladatként áll előttünk. Má^ik feladatként pénzügyi és hitelviszo­nyainknak gyökeres rendezését vélem felállíthatni. (Altalános helyeslés. Halljuk! Haüjuk!) Már több­szörösen adtam kifejezést a t. ház előtt azon meg­győződésemnek, hogy Magyarország pénzügyi helyzetét a jövőre biztosítottnak és azt a nagy müvet, a melyet gazdasági és pénzügyi viszo­nyaink rendezésével emeltünk, betetőzöttnek nem tekinthetjük, ha csak pénzügyi és hitel' iszonyain­kat gyökeresen nem rendezzük, reformáljuk; e nélkül nem lehet Európa államaival egyensúlya gazdasági értékünk, e nélkül nem tekinthető min­den körülmények között biztosítottnak politikai erőnk és súlyunk. (Élénk heh/eslés jobb felől) És daczára annak, hogy ez oly nagy feladat, melyet rögtönösen és azonnal megoldani nem lehet, a munkálatot e tekintetben mégis azonnal folyamatba teendőnek tartom. Tagadhatatlan, t. ház, hogy magán hitel 1 viszonyaink az utóbbi időben lényegesen javul" tak, hogy a magánhiteluek ereje lényegesen emelkedett és hogy e tekintetben úgy itt, mint az ipar-fejlesztés terén nagy elismerés illeti Meg nagy pénzintézeteinket. (Halljuk ! Halljuk!) De, t. ház, ha ez áll a magasabb és középosz­tály hiteligényeire nézve, a bajnak tulajdon képeni kútforrása mégis ott lenn van, annál a kis embernél, (Élénk, helyeslés.) a ki hiteligényeit csak a kisebb pénzintézetek súlyos, gyakran elviselhetetlen feltételei mellett, gyakran pedig egyáltalában nem képes kielégíteni. (Általános élénk tetszés. Úgy van! Úgy van!) Tiltó intézke­dések behozatala itt czélhoz nem vezetne, sőt talán csak rombolólag hatna. Arról van itt szó, hogy a nemzetnek, a közgazdaságnak ezt a szunnyadó erejét fölkeltsük, hogy azt öntevé­kenységre sarkaljuk, hogy a nagyobb pénzinté­zetekkel a kisebb pénzintézeteket helyes tago­latba és összeköttetésbe hozzuk, úgy, hogy ne mint azok ellenében felállított intézetek sze­repeljenek, hanem azok lefolyó csatornáit képezzék. (Általános élénk helyeslés.) Kern lehet itt, t. ház, a bajokon nagy elvek proclamálása által egyszerre segíteni. Következetes, kitartó munkálkodásra van itt szükség, a melynél a törvényhozásnak és kormánynak a feladata csak az legyen, hogy némely szükséges elointézke­déseket megtéve, a dolgok menetét irányítsa és arra felügyeljen. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Ily értelemben leszek bátor a hitel-szövetkezetekről szóló törvényjavaslatot, remélem, még a tél folya­mán a t. ház elé terjeszteni. (Általános élénk he­lyeslés.) De ezzel hitel- és pénzügyi viszonyainknak még csak egyik kisebb baján segítettünk. Tulaj­donképeni orvosszere, az egész kérdésnek gyö­keres megoldása csak pénz- és hitelviszonyaink­nak, vagy a mi azzal egyértelmű, a valutának szabályozásával lehetséges. E fontos kérdésre nézve örömmel consta­tálhatom, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) hogy a míg korábbi felszólalásaim alkalmával, a midőn ezen kérdést megpendítettem, sőt merném mon­dani, még azután is alig múlt egy éve, az itt közreműködésre hívatott factoroknak, ezek közt a pénzerőknek, nemcsak közönyével, hanem sok szór ellenszenvével és kicsinylésével találkoztam ; (Igaz! Úgy van! jobb felöl) ma a helyzet e tekin­tetben egészen megváltozott, mert mindenki be­látja ezen rendezésnek lehetőségét; belátja annak szükségességét. Ma az akarat és az elhatározott­ság ennek létesítésére megvan minden irányadó factorban. (Helyeslés a jobboldalon.) De ezen mo­rális előnyön kivitt többet is jelezhetek, t. ház, a mennyiben azt merem mondani, hogy nemcsak részünkről, hanem minden irányadó factor részé­ről elhatározó lépések történnek abban a tekin­tetben, hogy a pénzpiaeznak e részben kihasz­nálható viszonyai el ne szalasztassanak, úgy, hogy ezen kérdés ma már minden irányadó factor állandó figyelmének és munkásságának tárgyát képezi. {Élénk helyeslés a jobbóldalon.) A valuta rendezésével kapcsolatban vagyok bátor még egy másik kérdésről is megemlékezni (Halljuk! Halljuk!) és ez pénztári készleteink felhasználásának kérdése. {Halljuk! Halljuk!) Tudva van a t. ház előtt, hogy ezen pénz­tári készleteinknek egyik részét, t. i. azon részét, a mely a keresztíílvitt conversiokból eredt s a be nem mutatott kötvények fejében folyt be, az államadósságok törlesztésére vagyunk kötelesek fordítani. Ezen kötelezettségnek teljes mértékben megfeleltünk, a mennyiben az ekként rendelke­zésünkre jutott összegeket messze meghaladó nagyobb összeget fordítottunk a függő állam­adósságok törlesztésére. {Helyeslés a jobboldalon.) A többi pénztári készletek felhasználása iránt azonban sajnálatomra ezúttal előterjesztést nem tehetek; mert ezekben s a conversiokból eredő nyereségben keresem azon tényezőket, melyek a valuta szabályozására fentartandók lesznek. Ez képezi azon üzleti tőkét, mely ily nagy művelet keresztülvitelénél mulhatlanúl szükséges. {Helyeslés a jobboldalon.) Es én azt hiszem, hogy ha mindjárt jelen­tékeny kamatveszteségek érnének is bennünket az által, hogy ezen nagy pénztári készleteket uem egyes nagyobb kamatozású tartozások tör­lesztésére fordítjuk, hanem mintegy üzleti tőkéül visszatartjuk és csak mérsékelt kamatozó fém­értékekbe fektetjük, tisztában kell lennünk azzal,

Next

/
Oldalképek
Tartalom