Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-557

55?. országos illés 1891. október ?-éu, szerdán. a három évi késedelmet ne szenvedjenek. (Helyeslés jobb felöl.) Ezzel, t. ház, megjelöltem azt a feladatot, a mely államháztartásunk rendezése után első rendű feladatként áll előttünk. Má^ik feladatként pénzügyi és hitelviszonyainknak gyökeres rendezését vélem felállíthatni. (Altalános helyeslés. Halljuk! Haüjuk!) Már többszörösen adtam kifejezést a t. ház előtt azon meggyőződésemnek, hogy Magyarország pénzügyi helyzetét a jövőre biztosítottnak és azt a nagy müvet, a melyet gazdasági és pénzügyi viszonyaink rendezésével emeltünk, betetőzöttnek nem tekinthetjük, ha csak pénzügyi és hitel' iszonyainkat gyökeresen nem rendezzük, reformáljuk; e nélkül nem lehet Európa államaival egyensúlya gazdasági értékünk, e nélkül nem tekinthető minden körülmények között biztosítottnak politikai erőnk és súlyunk. (Élénk heh/eslés jobb felől) És daczára annak, hogy ez oly nagy feladat, melyet rögtönösen és azonnal megoldani nem lehet, a munkálatot e tekintetben mégis azonnal folyamatba teendőnek tartom. Tagadhatatlan, t. ház, hogy magán hitel

1 viszonyaink az utóbbi időben lényegesen javul" tak, hogy a magánhiteluek ereje lényegesen emelkedett és hogy e tekintetben úgy itt, mint az ipar-fejlesztés terén nagy elismerés illeti Meg nagy pénzintézeteinket. (Halljuk ! Halljuk!) De, t. ház, ha ez áll a magasabb és középosztály hiteligényeire nézve, a bajnak tulajdon képeni kútforrása mégis ott lenn van, annál a kis embernél, (Élénk, helyeslés.) a ki hiteligényeit csak a kisebb pénzintézetek súlyos, gyakran elviselhetetlen feltételei mellett, gyakran pedig egyáltalában nem képes kielégíteni. (Általános élénk tetszés. Úgy van! Úgy van!) Tiltó intézkedések behozatala itt czélhoz nem vezetne, sőt talán csak rombolólag hatna. Arról van itt szó, hogy a nemzetnek, a közgazdaságnak ezt a szunnyadó erejét fölkeltsük, hogy azt öntevékenységre sarkaljuk, hogy a nagyobb pénzintézetekkel a kisebb pénzintézeteket helyes tagolatba és összeköttetésbe hozzuk, úgy, hogy ne mint azok ellenében felállított intézetek szerepeljenek, hanem azok lefolyó csatornáit képezzék. (Általános élénk helyeslés.) Kern lehet itt, t. ház, a bajokon nagy elvek proclamálása által egyszerre segíteni. Következetes, kitartó munkálkodásra van itt szükség, a melynél a törvényhozásnak és kormánynak a feladata csak az legyen, hogy némely szükséges elointézkedéseket megtéve, a dolgok menetét irányítsa és arra felügyeljen. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Ily értelemben leszek bátor a hitel-szövetkezetekről szóló törvényjavaslatot, remélem, még a tél folyamán a t. ház elé terjeszteni. (Általános élénk helyeslés.) De ezzel hitel- és pénzügyi viszonyainknak még csak egyik kisebb baján segítettünk. Tulajdonképeni orvosszere, az egész kérdésnek gyökeres megoldása csak pénz- és hitelviszonyainknak, vagy a mi azzal egyértelmű, a valutának szabályozásával lehetséges. E fontos kérdésre nézve örömmel constatálhatom, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) hogy a míg korábbi felszólalásaim alkalmával, a midőn ezen kérdést megpendítettem, sőt merném mondani, még azután is alig múlt egy éve, az itt közreműködésre hívatott factoroknak, ezek közt a pénzerőknek, nemcsak közönyével, hanem sok szór ellenszenvével és kicsinylésével találkoztam ; (Igaz! Úgy van! jobb felöl) ma a helyzet e tekintetben egészen megváltozott, mert mindenki belátja ezen rendezésnek lehetőségét; belátja annak szükségességét. Ma az akarat és az elhatározottság ennek létesítésére megvan minden irányadó factorban. (Helyeslés a jobboldalon.) De ezen morális előnyön kivitt többet is jelezhetek, t. ház, a mennyiben azt merem mondani, hogy nemcsak részünkről, hanem minden irányadó factor részéről elhatározó lépések történnek abban a tekintetben, hogy a pénzpiaeznak e részben kihasználható viszonyai el ne szalasztassanak, úgy, hogy ezen kérdés ma már minden irányadó factor állandó figyelmének és munkásságának tárgyát képezi. {Élénk helyeslés a jobbóldalon.) A valuta rendezésével kapcsolatban vagyok bátor még egy másik kérdésről is megemlékezni (Halljuk! Halljuk!) és ez pénztári készleteink felhasználásának kérdése. {Halljuk! Halljuk!) Tudva van a t. ház előtt, hogy ezen pénztári készleteinknek egyik részét, t. i. azon részét, a mely a keresztíílvitt conversiokból eredt s a be nem mutatott kötvények fejében folyt be, az államadósságok törlesztésére vagyunk kötelesek fordítani. Ezen kötelezettségnek teljes mértékben megfeleltünk, a mennyiben az ekként rendelkezésünkre jutott összegeket messze meghaladó nagyobb összeget fordítottunk a függő államadósságok törlesztésére. {Helyeslés a jobboldalon.) A többi pénztári készletek felhasználása iránt azonban sajnálatomra ezúttal előterjesztést nem tehetek; mert ezekben s a conversiokból eredő nyereségben keresem azon tényezőket, melyek a valuta szabályozására fentartandók lesznek. Ez képezi azon üzleti tőkét, mely ily nagy művelet keresztülvitelénél mulhatlanúl szükséges. {Helyeslés a jobboldalon.) Es én azt hiszem, hogy ha mindjárt jelentékeny kamatveszteségek érnének is bennünket az által, hogy ezen nagy pénztári készleteket uem egyes nagyobb kamatozású tartozások törlesztésére fordítjuk, hanem mintegy üzleti tőkéül visszatartjuk és csak mérsékelt kamatozó fémértékekbe fektetjük, tisztában kell lennünk azzal,