Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-581

466 581. országos ülés 1891. deeBomber 19-én, szombaton, mértékben jutnak az osztrák tartományoknak is. (Ralijuk ! Halljuk! jobb felől.) Ha így az előnyöket mérlegeljük, czélszerü lesz egyúttal az áldozatokat is latba vetni, a melyek árán ezen javulásokat, ezen kedvezményeket elérjük. És itt veszem először nem azokat az áldozatokat, melyeket Magyarország ép úgy, vagy talán nehezebben hozhatott és melyeket az osztrák ipar hozott. Ezek jelentkeznek a vasnál, a gépgyártásnál, a vasúti waggonoknál és egyáltalában a vassal kapcsolatos iparoknál. A nyers vas vámjától külön 15 krajezárrai. Ha percentekkel fejezzük ki a leszállított vám magasságát, az minden esetre még oly óriási, melyhez fogható Erópában alig létezik, mert a nyers vas árát 4 írtjával számítják átlagban, a 65 krajczáros vám meglehetős magas százalékot ad. Azon áldozatok, melyek az osztrák^ipar vészéről nyújtatnak, a következők; A pamutárúknál vámleszállítás történt, de oly fokra, a mely a magas prohíbitiv tarifába 1882-ben állapíttatott meg. Tehát nem térünk vissza az 1878-iki, mé;> kevésbbéaz 1868-iki vámokhoz, az áldozatok nem nagyok,' sőt ezeket 1882-ben contempláltuk

, hogy szerződések alkalmával bizonyos czikkek nél némi engedményeket tegyünk. A második áldozat, mely Ausztria rovására írható a gyapjúfonalaknái mutatkozik, de ez is minimális, mert itt az, vájjon a vám 12 forint, vagy 8 forint-eV egy 800 forintos áráczikknél szóba se jöhet. Minden egyéb áldozat, minden többi ipari vámmérséklés, azt lehet mondani mechanikai reciprocitáson alapszik, vagyis a mely kedvezmény az osztrák iparnak nyújtatott, a mennyiben a papirosnál vámleszállítás történt, az osztrákmagyar vámtarifában ugyanannyi vámleszállítás történt NémeTörszágra nézve. így tehát az áldozatok sem róhatók fel tisztán az osztrák ipar rovására. Itt is egyenlően partieipál az osztrák és a magyar ipar. Mindezek után befejezem előadásomat azzal, (Halljuk!Halljuk!)hogy ezen szerződések anyagi tekintetben is előnyt és javulást foglalnak magukban az eddigi helyzettel szemben és ha. nem is érte el Magyarország mindazt, a mit közgazdasági tekintetben, anyagi tekintetben is kívánni lehet, nagy vívmányt nyert főként az által, hogy az irány változott, a mennyiben hat állam mondott le a vámemelések autonóm jogáról s megszüntette a védelmet, a melyet az agráriusok ép úgy, mint az ipar védelme tekintetében az iparosok követelnek és átadta az agressiot a szabad kereskedésnek. Ezentúl nem kell a szabad kereskedésnek védekeznie. Támadhat; a támadási positio az, mely ezen szerződéseknek legnagyobb előnye. A javaslatot általánosságban elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Dárdai Sándor jegyző: Szalay Imre! Szalay Imre: T. ház! Az épen most elhangzott beszéd után, mely a vámkérdést felölelte, nekem ezen vámszerződések igen sok részéhez nincs szavam. Bírálatom kizárólagos tárgyává ezen szerződések egy tételét fogom tenni, akkor sem a német birodalmi szerződést bírálva, hanem egyedül az olasz szerződést. (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt azonban ezt tenném, pártállásomnál fogva szükségesnek tartom kinyilvánítani, hogy nézetem szerint Magyarország önálló és független államiságához feltétlenül tartozik a külön vámterület, Ennélfogva én, pártállásom tudatában, csupán a külön vámterület alapján nyugvó szerződéshez járulhatnék. Azonban nem tartanám nehéznek minden néven nevezendő pártállási kérdés nélkül is bebizonyítani ezen vámszerződésekkel szemben, hogy Magyarországnak külön vámterűlettel bizonyára sokkal többet lehetett volna elérni, mint az Ausztriával közös vámterület alapján. (Igaz! JJgy van! a szélső baloldalon.) E^ leginkább bebizonyíthatnám ezt a borvámokat illetőleg. Hogy a NémeTörszággal kötött szerződés bizonyos előnyöket biztosít nekünk, az minden kétségen kivú'1 áll; azonban felvetem azt a kérdést, mennyivel nagyobb lenne az az előny, a mely mezőgazdaságunkra háramlik akkor, ha mi reeompensatiot adhatnánk oly vámok leszállításával, a melyek NémeTörszágnak iparczikkeit érintik? Méltóztatik tudni, hogy az ilyen vámszerződések kölcsönös méltányosság és kölcsönös érdekek alapján szoktak köttetni. Azonnal mondok néhány példát a t. képviselőháznak arra nézve, mily árkülönbség van egyes czikkek között NémeTörszágon és nálunk, a melyeknek vámját, ha mi leszállítanék, Németország reeompensatio fejében bizonyára leszállítaná a búzánkra és borunkra vetett vámokat. Három évvel ezelőtt Nürnbergben figyelemmel kísértem a kirakatokban levő dísztárgyakat s megkérdeztem oly műtárgyak árát, a minőket Ausztriában vettem s következőkről győződtem meg; egy olyan bombaforma szivartárgy, a mi Bécsben, sőt Budapesten is 4 forint, ott 3 márka és 50 pfenning volt. Egy gépírón, mely három évvel ezelőtt jött divatba, Nürnbergben kerül 1 márkába, Budapesten pedig 1 forintba kerül. A bőrárúknak pedig, a mennyi ott az áruk NémeTörszágban márkában, ugyanannyi forintba s még néhány hatosba keríílnek nálunk. Kérdem már most. ha ezeknek >z árúknak a vámját leszállítanák, vájjon az a német iparos-ország nem szívesen szállítaná-e lej ebb a mi gabonánk árait? Sajátságos, t. képviselőház, hogy sokat el-