Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-581

' 581. országos ülés 1891. < mondanak itt a vámkérdésekről, beszélnek véd­vámokról és szabad kereskedésről Én is meg­lehetősen ismerem Magyarország s a külföld viszonyait, de őszintén mondhatom, hogy világ­utazóit életemben sehol sem láttam oly viszonyt, a minő Magyarországon van. Véd vámos politikát űzünk a külföldi államokkal, Ausztriával szem­ben pedig szabad kereskedelmet. De ez a szabad kereskedelem Ausztriával szemben minden te­kintetben megboszúlja magát, mert én nagyon hiszem, hogy az a pressio, mely az olasz bor­vámoknál fennáll, valószínűleg Ausztria kezének a müve s valószínűleg ennek alapján lettek azok a vámok a szerződésbe ágy belevéve, a mint azok ott praeliminálva vannak. De feltétlenül el kell ismernem, t. ház, hogy a NémeTörszággal kötött szerződés elő­nyöket tartalmaz ránk nézve. Különösen fel­említem, mint ezen legnagyobb előnyök egyikét azt, a mely a szőlőre nézve nyilvánul, hogy t. i, a kosarakban való szállítás 5 kilogrammos posta­kosarakban vámmentes. Fontosnak tartom ezt azért, mert hiszem, hogy a szőlőnek kosarak­ban való szállítása, a mely nálunk most még csak kezdetleges állapotban van, ez által sokkal nagyobb dimensiokat fog venni. A mint már az előbb említettem, t. ház, én csak a borvámokról akarok szólani, külö­nösen az alapszerződés tekintetéből. Ha körül­tekintünk ma Európában és nézzük a borvámo­kat, azt találjuk, hogy a külföldön Magyar­országgal szemben bizonyos prohíbitiv rend­szabály látszik érvényesülni. Ha Angliát vagy Oroszországot nézzük, azt látjuk, hogy mindkét állam odatörekszik, hogy a magyar bor bevitele minden módon megakadályoztassák. Pedig a finánczvámoktól eltekintve, semmi­féle néven nevezendő okot nem tudok, hogy miért félnek borainktól, mert hiszen ők kevés bort termelnek. Másként állunk Olaszországgal. És itt bátor vagyok megkérdezni a t. minister urat, hogy vájjon t. kollegáját, a földmívelésügyi mínistert beavatta-e ezen kérdések indokaiba? Egyálta­lában veretném tudni, hogy mit tart a t. föld­mívelésügyi minister úr az olasz borvámokra nézve? Mert a mit a t. minister úr egy kül­döttségnek, mely épen e kérdésben járt nála, mondott, az engem nem nyngtathat meg és azt hiszem, hogy így gondolkoznak Magyarországon velem együtt többen is. Mert a borvámoknak leszállítása bizonyos problematicus feltételhez van kötve, t. i. hogyha Olaszország leszállítja vámtételeit, akkor mi is kénytelenek vagyunk a mi vámtételeinket 3 forint 20 krajezárra le­szállítani. És % küldöttségnek akkor azt méltóz­tatott mondani, hogy nem egészen biztos, hogy ez megtörténik, ezek az állapotok régebben is eczember 19-én szombaton. 467 ilyenek voltak, ÍS67. és 68-ban. Ebben töké­letesen igaza van a t. minister úrnak. Csak­hogy borászati szempontból tekintve a dolgot, igen nagy a különbség mostani viszonyaink és régebbi állapotaink között: akkor Magyar­országon túlproductio volt; bortermé tünk oly magas niveaun állott, hogy nekünk kivitelünk lehetett volna még Olaszországba is. De most hogy állunk? A pkylloxera szertelen dúlása, a peronospora viticola és mindenféle más beteg­ségek annyira devalválták bortermelésünket, hogy mondhatom, jelenleg már csaknem az importra szorulunk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És ez ellen mit tesz a kormány? Telepítéseket csinál a Balaton paitján, Fehér megyében és általában az egész országban; a telepítvénye­seknek pedig azt mondja: »Dolgozzatok, fárad­jatok, mert hasznát fogjátok venni a szőlőplán­tálásnak, mert meglesz annak a maga értéke.* De míg ezeket így biztatja, az olasz borok be hozatalára tért nyit. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Min< ; > nagy felelősséggel fog tartozni a kormány azoknak az embereknek, a kiket oda telepített és most az olasz borok beárasz­tása által megfosztja őket a megélhetés lehető­ségétől. (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) Én nem akarom feltételezni a t. kormány­ról, hogy iigy akar eljárni, mint az az angol társaság, a mely Kecskeméten egész ttzletszeríí­leg vagy 2 ezer hold földet akar berendezni szőlőtelepítésre ama feltétel alatt, hogy a ter­melők borukat hektoliterenkint 7 forintért ad­ják oda. T. ház! A mostani magyarországi borárak mellett eme szerződés létrejötte a termelők ki­zsákmányolását jelentené. Nem akarom feltenni a minister úrról, hogy ebben a kérdésben nem gondolt a jövőre­Ez az olasz boroktól való félelem gyakorlati­lag már beállott minálunk. Miután az idén Magyar­országon roppant rossz bortermés volt, a kül­földi borok egészen elárasztották az országot. Bebizonyíthatom ezt a minister urnak saját megyém, Somogymeifye példájával, a mely egészen el van árasztva dalmát borokkal. És ez igen természetes. A hazai borárak igen maga­sak, 25—80 forintra rug az árúk; míg a dal­mát borok — a melyekből egész raktár van Kaposvárott -—17 forintért kaphatók. így aztán igen természetes, hogy az olcsóbb árú utat keres magának. A külföldi borok ily módon a mi mun­kálkodásunk ellenére, mely azon tisztessége^ keresetforrásra van alapítva, melyet a borászat nyújthat, be íognak jönni, az országot el fogják árasztani és a mi borárainkat el fogják nyomni. És ha ez megtörténik, ha Dalmatiábal a kivitel oly nagy arányúvá lesz — a mi be fog következni, minthogy már most is oly jelentékeny 59*

Next

/
Oldalképek
Tartalom