Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-581

581. országos ülés 1891, deezemfcer 19-én, sssomíjaton. 465 kezéből kivenni egy olyan fegyvert, a mely nemcsak neki, hanem nekünk is előnyünkre szolgál, ha egyáltalában Francziaor szaggal kötendő szerződés tárgyalására kerííl a sor; ha tekintetbe veszszük, hogy 1891-ben Svájcz kényszerítve volt első sorban pénzügyi szempontból a vámtarifát revideálni, mert azon vámok, melyekkel bennünket sújtott pénzügyeik: akkor ha rosszabb is a helyzet látszólag, még is azt lehet mondani, hogy a helyzet elfogadhatóbb és kedvezőbb Magyarországra. Az Olaszországgal való állapot, ami Magyarországot illeti, 'tökéletesen egyenlő, ugyanaz; nagy czikkeink épen úgy kimehetnek, mint az előbbi szerződés alapján; rosszabb a helyzet részben az osztrákokra nézve a lenárúk vámjainak felemelése által, de kárpótlásul sok osztrák ezikk előnyöket kapott. Itt csak felemlítem, hogy a posztófélék vámja mind leszállíttatott, ennek következtében, a mit a lenárúknál vesztettek, azt talán a posztóárúknál s más ezikkeknél megnyerték. Itt legyen szabad egy pontra reflectálnom, a mely már érintve lett a mai vita folyamán, t. i. az olaszországi borvámra. Ez az olasz borvám roppant nagyra vétetett, mintha ez Magyarországra nézve sérelem volna; pedig az olasz borvám ügyére vonatkozólag a jelenlegi szerződés átvette azon stipulatiokat, melyek az előbbi szerződésben voltak. Kiköttetett, hogyha az olasz borvám leszállíttatik 577 frankra, akkor az osztrák-magyar monarchia az olasz borokra nézve leszállítja a vámtételt 3 frt 20 krra. Malmost az a nagy félelem, hogy Olaszország, ha majd ez agitatiot látja, le fogja szállítani a vámot csak azért, hogy az olasz borok 3 frt 20krral bejöhessenek Magyarországba. Olaszország boraira nézve a legnagyobb érdek, hogy azok Francziaországba jussanak, mert az olasz borokból esinálják azt a bordeauxit, melyet mi iszunk. Ha egyszer Magyarországban is oly magaslatra emelkednék a borgyártás, mint Francziaországban, mi szívesen fogjuk venni az olasz borokat. A viszonyok jellemzéséül csak azt említem, hogy mielőtt Franczia- és Olaszország vámháborúba keveredtek: Olaszország Francziaországba 2—3,000.000 hektoliter bort vitt ki és e borkivitelben Magyarország is participálta. Ha megnézzük a kimutatásokat, látjuk, hogy Magyarország borkivitele általában és Olaszországba soha sem volt oly nagy, mint akkor, midőn Olaszország borait kivitte Francziaországba. Azon pillanatban, melyben Olaszország kivitele megszűnt — mert 3 millió hektoliterről 19 ezerre szállott le — ami kivitelünk Olaszországba is megszűnt részben. Mi közösen szolgáltattuk a borokat Francziaországba, illetőleg azon borok számára, melyeket Francziaosszág az egész világba szétküld. KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XXVII. KÖTET. A valószínűség tehát az, hogy az olasz borok vámja mindaddig nem fog leszállíttatni, míg Olaszország Francziaországgal nem lép szerződésre. Hogy azért szállítsa le borvámját, hogy Magyarországba jöhessenek borai; hogy csali ezért kiadja a leghatalmasabb fegyvert kezéből; ilyen vám- és kereskedelmi politikát belátó államférfiak részéről el nem képzelhetek. (Selyeslés jobb felől.) Áttérek a némeTörszági viszonyokra. Ott a helyzet határozottan javult. Mint általánosan ismeretes, az állategészségi conventio értelmében állatkivitelünk biztosítva van, leszállítást értünk el számos mezőgazdasági terményre és Magyarország érdekei anyagilag is előnyben részesültek. Nem akarom ez előnyök bordere jót bírálni, de fogadjuk el, hogy ez előnyök reánk nézve igen nagyok. Nem szabad azonban eltűrnünk azt a szemrehányást, hogy ily óriási előnyök, melyek az osztrák magyar monarchiának adattak, első sorban és kizárólag Magyarországnak nyújtatnak és pedig azért nem, mert az osztrák tartományok között igen sok agrár tartomány van és igen sok terményre nézve az osztrák tartományok nagyobb termelők, mint Magyarország. A búzánál természetesen mi vagyunk az erősek, de már az árpában az osztrák tartományok valamivel erősebbek. Ott 5 évi átlag szerint 18 millió hektolitert termeltek, mi 16-ot. Már pedig Ausztriában főkép a jobb árpát termesztik; tehát minthogy jobb árú kerül kivitelre, Ausztriának nagyobb az előnye. így vagyunk a rozszsal, a zabbal. De így vagyunk az állatokkal is. Az álatokra nézve mi 1880 óta tilalomban szenvedtünk; mi szarvasmarhát nem vittünk NémeTörszágba ezen tilalmi idő alatt. Az osztrák tartományok határforgalmi kedvezmény czímén 10—15 ezer darab marhát vittek ki ezen tilalmi időszakban és ha ezt tisztán határ-kedvezmény czíin alatt vitték ki, hogyan fogják az osztrák marhahizlalók a kivitel előnyét élvezni, melylyel most ezen kedvezőbb állapotban fognak bírni. Ha vannak előnyök a gazdasági vámoknál, az osztrákok ép annyiban részesülnek bennük, mint mi. De az osztrákok nemcsak a mezőgazdasági, hanem az ipari ezikkeknél is előnyben vannak különösen három iparczikknél: az üveg-, papiros agyagiparnál. Mind a háromnál a vámok nem szállíttatnak le oly csekély mértékben, mint a mezőgazdasági ezikkeknél, hanem részben megfelelnek az 1868-iki állapotnak, mely általában szabad kereskedelmi állapotnak nevezhető. És ha az osztrákok saját czikkeik számára többet akartak volna elérni, a pamut- és gyapjú-áraknál megtalálták volna NémeTörszág részéről a viszhaugot. Az előnyök, melyekről állíttatik, hogy csak Magyarországnak jutnának, ép oly 59