Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.
Ülésnapok - 1887-581
464 581, "i^ 80 ^ 8 Bíé » 1881. d .nében alkalmaztunk, kényszerítettük Romániát is minden szerződés nélkül, hogy Oroszország ellenében ha tárzárt vonjon 8 állategészségügyét szintén javítsa. Ezen eredmények után teli át nincs most semmi ok attól tartani, hogy állategészségügyi téren velünk szemben bármely ország részéről akadályok gördíttetnének. Áttérek most már az autonóm politika közgazdasági ol4alára. E tekintetben természetesen két irányban kell a viszonyokat szemügyre vennem, egyrészt agrárszempontból, aztán az iparvédelem szempontjából. Agrár szempontból első sorban a némeTörszági viszonyokat kell tekinteni. NémeTörszág volt az, a mely az agrár irányt legtovább vitte és leginkább agrár szempontból rendezte utolsó tarifa-reformját is. Agrár szempontból NémeTörszágnak ezélja először is az volt, hogy a mennyire lehetséges, a belföldi fogyasztást belföldi tertnényékkel elégítse ki, vagy ha ez nem lehetséges, biztosíttassák a belföldi terményeknek meghatározott előny, meghatározott ár. Ezen agrár-politika sem az egyik, sem a másik irányban nem ért czélt. Nem érte el a czélt az elzárkózás tekintetében, mert épen annyi, vagy mondhatni talán bizonyos években több gabonát vittek be NémeTörszágba, mint az előtt. főkép, ha azt veszszük tekintetbe, hogy a bevitel és kivitel közti különbség döntő tulajdonképen a belföldi forgalomban. De nem ért czélt az árak szabályozása tekintetében sem; mert ugyanazon években, a melyekben a vám a legnagyobb volt, az árak a legkisebbek voltak. Egyáltalában nem is lehet egy világpiaezi czikkre nézve egyszerű, illetőleg egységes vámokkal meghatározott árakat tixirozni. Meghatározott árakat vámpolitika útján csak ágy lehet biztosítani bármely czikkre, de főkép világkereskedelmi czikkre nézve, ha ugyanazon arányban, a melyben az árak emelkednek, vagy csökkeniek, egyúttal ugyanazon pillanatban a vámtarifa is változik. A mostani forgalmi viszonyok mellett lehetetlenség ilyen skálaszerű vámtarifát felállítani s ennélfogva az agrárvámok az olyan államban, melyek külföldi terményekre szorulnak, sohasem fognak czélt érni. De elérte czélját az agrárvám iparvédelmi irányban, illetőleg azon czikkeknél, melyek iparczikkek. A védvámoknak ezélja és hatása a belföldi termelést fokozni. És hogy a védvámok ezen czélukat tényleg elérik, azt nemcsak a német birodalomra, hanem az osztrák••magyarmionarchiára és talán Magyarországra nézve is ki lehet mutatni, a hol a jelenlegi védvámok alapján bizonyos emelkedést tüntet fel az ipari termelés. Hogy mást ne említsek, a jutagyárak, melyek Magyarorszázember 19-és, szombaton. gon keletkeztek, ha nem lett volna védvám, talán egyáltalában nem keletkeztek volna. A védvám-írány különösen NémeTörszágban is kedvező hatással volt. Ezt mutatják a tapasztalatok, mert nemcsak a technika, nemcsak a forgalom előnyei, melyek sokkal nagyobbak jelenleg, mint voltak húsz évvel ezelőtt, hatottak az ipartermelés fokozására, hanem hatottak a védvámok is, hatottak annyira, hogy az előállított iparczikkek nem találván elhelyezést a belföldön, a külföldre szorultak s minthogy a vámpolitika természete az, hogy az egyik állam a másik ellen barriér-eket állít, ezen barriér-eken túl nem tudták értékesíteni az iparczikkeket, a minek következtében az árak hanyatlása s illetőleg bizonyos iparágaknak lehet mondani bukási állott elő. Ez a közgazdasági előny és hátrány, mely az'autonóm vámtarifának és az autonóm vámpolitikának a következése. Most egy fordulat előtt állunk. Hat áll sm szövetségre lép, lemond az autonóm vámtarifákról. Ha e szerződéseket részleteikben megvizsgáljuk, mindenekelőtt constatálni kell azt, vájjon elvi tekinteteken kivűl nagyobb anyagi előnyöket nyujtanak-e ezen szerződések, melyek előttünk fekszenek, mint a minők voltak eddig'. Ha ezeket vizsgálom, ke'ídem a legkisebb és bennünket legkevésbbé érdeklő államnál, Belgiumnál. (Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) B Igiuinmal eddig nem volt tarifa-szerződésünk. A részletekből azt látjuk, hogy ezentúl lesz több czikkre és pedig olyanokra, melyek Magyarországot közvetlenül érdeklik. Fölemlítem a juhokat, a melyeknek vámja 2y 2 frankról leszállíttatott 2 frankra és az aszalt szilvát, a melynek vámja 25 frankról 15 frankra szállíttatott le. Beöthy Ákos: Boszniában terem! (Helyeslés hal felől.) Matlekovics Sándor: Svájezczal való viszonyunkat eddig szintén tarifa-szerződés szabályozta. Azon czikkek vámja, a melyek Magyarországot leginkább érdeklik, ilyenek: a gabona, liszt, bor, fa, Ökör stb. vámja ugyanazon állapotban marad, mint volt eddig, tehát a helyzet nem lesz rosszabb az előbbinél. (Helyeslés jobb felöl.) Vannak azonban bizonyos alárendeltebb tételek, a melyeknél az eddigi vámok valamivel magasabbak, első pillanatra tehát azt lehet mondani, hogy anyagilag viszonyunk Svájezczal rosszabbodott; de tekintetbe véve Svájez helyzetét, a mely jelenleg egészen más, mint 1888-ban volt, midőn a szerződés megköttetett; ha tekintetbe veszszük, hogy 1888-ban Svájez, az őt leginkább érdeklő állammal, Francziaországgal nagy tarifa-szerződésben volt; ha tekintetbe veszszük, hogy nem lehet Svájez
