Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-581

§81. országos ülés 1S91. deczember 19-éii, szombaton. 4g3 utána és örvendenénk, hogyha az és a vele járó rendszer fennállna. Mielőtt az 1878-iki vámtarifa életbelépett, ennek tervezete alapján megindultak a tárgyalások a német birodalommal egy kereskedelmi szerződós megkötése végett. A tárgyalások, mint tudjuk, meghiúsultak. Előre kell bocsátanom, hogy ezen tárgyalások 1876. végén és 1877-ben folytak. Most már a történet bizonyítja, hogy akkor NémeTörszágban a vámpolitikai irány meg volt jelülve. Bismarck, mint ma is hangoztatva lett, első sorban pénzügyi szempontból akarta a vámtarifát revideálni, neki szüksége volt a német birodalom pénzügyeinek önállósítására, illetőleg arra, hogy a német birodalom pénzügyeit az egyes államok terhesen ne érezzék és így nagyobb jövedelmet akart. De ezen nagyobb jövedelmeket, daczára a többszöri kísérletezésnek, nem tudta elérni és így kei-esett magának társakat, a kiket megtalált a védvámosokban és az agráriusokban. Ez az 1879-iki német vámtarifa története, a mely első sorban pénzügyi czélokat tűzött ki masrának, de határozott jellegét viseli magán a védvámosságnak és az első, a mely agrárvámokkal lép fel az osztrák-magyar monarchiával, Francziaországgal és a német birodalommal szemben. Az í878/9-iki tarifa, alapján tovább folytattattak a tárgyalások NémeTörszággal ; még egyszer történt egy kísérlet és miután ez 1881-ben nem sikerült, az osztrák-magyar monarchiában életbelépett az 1882-iki vámtarifa, a mely már erősen védelmi jellegű és magában foglalja az agrárvámokat is; ezt követte NémeTörszágban az 1885-iki vámtarifa, a melynek viszonzása az osztrák-magyar monarchiában az 1887-iki vámtarifa, végre az egész licitálásnak betetőzése az 1887-iki német vámtarifa. Ezen licitálás, a mely a tarifák emelésében, illetőleg az egyik ország közgazdasági harczában a másik ellen nyilvánul, jelentkezik nemesak a német és az osztrák-magyar vámtarifában, hanem az 1881-iki franezia, az 1878-iki és későbbi olasz tarifákban, valamint a kisebb államok tarifáiban, pl. Svájcz és Románia tarifájában. Ez a vámpolitika története, azon vámpolitikáé, a melyet röviden az úgynevezett autonóm aerának lehet nevezni; autonomn ik azért, mert minden állam törekedett arra, hogy vámpolitikai tekintetben magát más államoktól függetlenné tegye, hogy minden állam sajátmaga határozhassa meg tarifáját akkép, a mint a viszonyok kívánják. Ezen autonóm vámpolitikának hármas czélja volt: először pénzügyi czélja, másodszor állategészségügyi és harmadszor közgazdasági czélja. A pénzügyi czél az autonóm vámtarifák hatása alatt — lehet mondani — el lett érve. így az osztrák-magyar monarchiában, a hol az autonóm vámok jövedelme 20 millió forint volt. 1877-ben, emelkedett 1890-ben 39 millióra; legnagyobb pedig- 1883-ban volt a jövedelem, a mikor a 45 milliót érte el. A helyzet e tekin tétben időközben éppen azért módosult, mert a petroleumadó következtében a pénzügyi eredmény Ausztria-Magyarországban az autouom vámtarifa aerája alatt kedvező volt. Olaszországban a jövedelem, mely 160 millió lirára rágott, 240 millióra emelkedett; a német birodalomban 111 millió márkáról 395 millióra szökött fel, mely összegbői 1890-ben 114 millió márka esik gabnavámokra. Hogy a német birodalomban 395 millió márkának 28 százaléka, tehát 114 millió esik gabnavámokra, azért hangsúlyozom, mert ha e 114 milliót levonjuk az összegből, akkor az arány, mely a vámok emelkedésében mutatkozik, körülbelül ugyanaz, mint a minőt az osztrák-magyar monarchia vámjövedelme mutat fel. Már pedig, hogy minálunk jövedelmező gabnavámokat nem lehet meghonosítani, ez a dolog természetéből folyik, iiletőíeg természetes következménye a termelési viszonyoknak. Tekintsük már most a második czélt, t. L az állategészségügyit, az állategészségügy révén meghonosult tilalmakar és vegyük, hogy az illető államok ezeket nem ürügyül, hanem komolyan vették, azaz hatni akartuk ezen állategészségügyi tilalmakkal arra, hogy az állategészségügyi rossz viszonyok javuljanak. Ha az autonóm politikának ez a része őszinte volt, akkor csakugyan fényes az eredmény, a menynyiben el lehet mondani, hogy míg ezelőtt Európában a. marhavész állandó volt és folytonosan veszélyeztette a különböző államokat, most az állategészségügy e legveszélyesebb ellensége úgyszólván ki van zárva a müveit államokban. Ezen prohibitiók alapján nemcsak a nyugati államokban, azokban, a melyek nem szenvedtek a tilalmak alatt, hanem első sorban az osztrákmagyar monarchiában, még pedig úgy Ausztriában, mint Magyarországon folytonosan javult a helyzet az állategészságügy terén. 1874-ben meghoztuk az állategészségügyi törvényt; 1880-ban hitárzárt vontunk Oroszország é-s Románia ellenében; 1888-ban újra átrevideáltnk az állategészségügyi törvényt; az occupált Boszniában katonai cordon útján elszigeteltük az állatforgalmat Törökország felé; 1882-ben kényszerítettük Szerbiát, hogy Törökország és Románia ellenében határzárt vonjon, hogy ezáltal a saját állategészségügyét javítsa; azon állategészségügyi tilalmak alapján, melyeket Románia elle-