Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-581

4Q2 681, országos fllés 1891. deczember 19-én, szombaton. politika fejlődésén, azt látjuk, hogy egészen 1876-ig a szabad kereskedelmi irány volt biz­tosítva azon szerződések által, a melyek annak idején III. Napóleon kezdeményezésére csaknem az összes európai államokkal köttettek, úgy, hogy a kereskedelmi szabadságnak elve, leket mondani, valamennyi európai államban szerző­dések által volt biztosítva 1876-ig. Azonban a védvámos áramlat, daczára ezen kereskedelmi szerződéseknek, már a 70 es években mutatko­zott, de ez nem az osztrák-magyar monarchia részéről indult ki, hanem lehet mondani, világ­áramlat volt. Hogy ez csakugyan világáramlat volt és unként keletkezett, ennek története rö­viden a következő. (Halljuk! Halljuk !) A védvámos politika első nyomaira ezen szabadkereskedelmi időszak alatt Olaszországban akadunk. Olaszország, midőn egységes állammá lett, pénzügyi viszonyainak rendezése czéljából a vámokat is fel akarta használni pénzügyi jöve­delmeinek szaporítására. Meg lévén azonban a kereskedelmi szerződések által kötve, más úton­módon törekedett jövedelmeit szaporítani. Ezért 1863-ban behozta az őrlési adót és ennek révén 1871-ben a gabonavámot. 1870-ben kezdemé­nyezte azt a nagy mozgalmat különösen az osztrák-magyar szeszkivitel ellen, mely 1871-ben a szesz vámok tényleges felemelésére vezetett. Ugyanakkor honosította meg a dazio di statis­ticát, mely ellen ugyan valamennyi állam óvást emelt, de a melyet, miután az óvás nem hasz­nált, későbben valamennyi áriam meghonosított. A védvámos politika azon első csirája, mely a pénzügyekben jelentkezett, esakhamar áttereite­tett a közvélemény terére, még pedig oly ered­ménynyel, hogy 1876-ban már követelte az olasz közvélemény, hogy a ministetium vizsgáltassa meg az ország közgazdasági állapotát, vájjon Olaszország közgazdagági állapota olyan-e, hogy a szabad kereskedelmi rendszert elbírja? Az enquetet Sciajola, később pedig Luzzatti, a jelen­legi pénzügyminister vezette végig és az ered­ménye az lett, hogy 1874-ben egy tarifajavas­lat készült, mely határozottan védvámos irány­ban «volt megállapítva és a mely az 1875-ben felmondott szerződés tárgyalása alkalmával már az osztrák-ma»yar monarchiával szemben, mint tárgyalási alap terjesztetett elő, melynek alap­ján azután a tárgyalások keresztuTItettek. Épen ágy, mint Olaszországban, történt Francziaországban is, hogy 7 a pénzügyi viszo­nyok követelték a vámok módosítását. Ismere­te-, hogy az 1870-iki franczia-német háború, mily óriási költségekkel járt, Mudrony t. kép­viselőtársam említette, hogy Thiers akkor egy nagyszerű politikát kezdeményezett, a melynek alapján a vámpolitikát tette a pénzügyi rendezés alapjául, de ez tulajdonképen nem így volt. Tbiers ezt nemcsak pénzügyi szempontból kívánta, ismeretes az ő véleménye, mint védvámosnak már az előbbi kormányok alatt. 0, mint véd­vámos, szerette volna a véd vámokat Franczia­országban meghonosítani,de épen csak az 1876-ban lejáró szerződések akadályozván őt ebben, egy egészen új nemét a vámpolitikának inaugurálta, t. i. meghonosította a taxes sur les matiéres brutes rendszerét. Minden kereskedési szerződésben, pl. az előttünk fekvőben is minden államnak megvan az a joga, hogy a mennyiben belső fogyasztási adót állapít meg valamely czikkre, ugyanabban az országban felemelheti a megkötött vámot. Thiers tehát, azt lehet mondani, minden produe­tiora belső fogyasztási adót honosított meg s ennek révén azután a külföldi czikkeket vámok­kal sújtotta. Példaképen felhozom, hogy a szap­pangyártásra adót vetvén a belföldön, mindazon czikkeket, melyek a szappangyártáshoz szüksé­gesek, megtelelő vám alá vetették. Ezt a rendszert azonban nem találták meg­felelőnek s a későbbi franezia kormány azt mó­dosította is. De ez volt Francziaországban az első lépés a védvámos irányú mozgalomra, mely azután kezdeményeztetett s daczára annak, hogy a későbbi kormányok, azt lehet mondani, mindig a szabad kereskedelmi irány hívei voltak, a köz­vélemény belekényszerítette őket a védvámos irányba, még mielőtt más államok egyáltalán védvámokat hoztak volna be. Még egy országot akarok felemlíteni, mely a védvámos, a prohibitiv iránynak kezdeménye­zője a ez a szabadelvű Nagy-Brittannia. Nagy­Brittannia az európai protectio rendszerében nagy szerepet játszik. Nagy-Brittannia volt az, mely a hetvenes években meghonosította az állatbeviteli korlátozásokat, melynek révén Né­meTörszág és Francziaország is az állategészség­ügyi forgalmat megnehezítette, illetőleg tökéle­tesen megszüntette. így álltak a dolgok körülbelül a 70-es évek elején, midőn az a nagy közgazdasági válság állott be, mely az 1873-iki krach neve alatt ismeretes. Az 1873-iki kraeh után mutatkoztak első ny T omai annak a mozgalomnak, mely az osztrákokat védelmi irányba terelte a kereske­delem terén. Az 1873-iki közgazdasági válság­okait Ausztriában a védvámos párt első sorban a szabad kereskedelmi irány hibájául rótta fel. Ugyanakkor 1875. vége felé megindultak a tárgyalások a vám- és kereskedelmi szövetség megújítása czéljából, a melyeknek eredménye az 1878. évi vámtarifa, a melyet annak idején is, ma is protectio-tariíának jeleztek és azt hiszem, hogy ha azt mai szemekkel nézzük, talán nem két kézzel, hanem sok kézzel nyúlnánk

Next

/
Oldalképek
Tartalom