Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-581

4g0 5 ^* országos "lés. 1S91. deczember 19-én, siombaton, pamutárúk, selyemárúk, női köpenyek és fel­öltők, prémárúk, zsebórákra való stb. üvegek, fedél-pala, vasárúk, fémáruk, varrógépek, szín­házi látcsövek, ezeruza és könyvek kötésénél. Pedig, t. ház, az ország megkövetelte volna, hogy ezen alkalommal visszamenjünk legalább is az 1882-iki tarifára, mert hiszen az 1887-iki tarifa, mint harczi tarifa állíttatott fel, hogy azzal kényszerítsük a külállamokat \a velünk való szerződésre. És íme most, mikor, az alka loui itt volt, Ausztria részéről nem engedtetett meg több, mint ezen csekélység, melyet fel­olvastam. Ez is érdekes tanulság. Ebből megtanulhat­juk azt, hogy a midőn mi Ausztriával alkudo­zunk, azt, a mi kezünkben van, mindaddig ne adjuk ki kezünkből, míg biztosítékokat nem nyerünk Ausztriától, hogy annak ellenértékét meg fogja fizetni; mert ha ezt nem teszszük Ausztriával szemben, akkor azon ellenértéket tőle jószerivel soha meg nem kapjuk. Nem folytatom, t. ház, a tanulságok fel­sorolását. Még esíik egy rövid pillantást akarok vetni a jövőbe, hogy lássuk: minő kilátásaink vannak nekünk e szerződések következtében. Az tagadhatatlan, t. ház, hogy miután a végzetes iránytól visszafordultunk, ez már magá­ban véve is nagy dolog. De ha a jövő fejlemé­nyeket nézzük, egy sötét pont tűnik elénk a látó határon, t. i. Amerikának harczi szervez­kedése Európa ellen. Ennek hatása már most is mutatkozik, pl.: a sertésbeviteli tilalom meg­szüntetésében, melyről a közgazdasági bizottság jelentése részletesen szól. Meg is érdemli a dolog, hogy figyelembe vegyük. Mi történt ? NémeTörszág kényszerítve érezte magát és mi is kényszerítve éreztük magunkat a tilalom megszüntetésére, mert Amerikának oly eszközei vannak, hogy az összes európai államokat kény­szerítheti, hogy azt tegyék, a mit nekik paran­csol. Ezen amerikai szervezkedéssel szembe i a jelen vámszerződések mindenesetre óriás vívmányt jelentenek. De, t. ház, ez csak a kez detnek a kezdete. Ez csak alap, melyen tovább kell építeni. Mindaddig czélt nem érünk, míg hasonló szervezkedést nem hozunk létre, mint Amerika velünk szemben. Hivatkozás történt a ministeri indokolásban, de másutt is a Mac Kinley bilire, mint a mely főoka volt a jelen szerződések létrejöttének. Ha ez volt a főindoka, akkor nekünk az amerikai állásponttal szemben mégis csak valami vívmányt kellett volna elérnünk. Láttuk azonban, hogy nem értünk el semmit, mert hiszen az xlmeriká­ból való behozatallal szemben semmiképen sem vagyunk a külföldi piaezokon megvédve. Azok a vámleszállítások nekünk előnyünkre vannak ugyan, de előnyére vannak Amerikának is, tehát ránk nézve precariusak. Miért nem értünk el tehát ez irányban semmit? Ha ezt. kérdezzük, akkor megint az a bűnbak áll elő, melyet már annyiszor voltam kénytelen említeni, t. i. Ausztria. Nagyon termé • szetes, hogy NémeTörszág nem zárhatja be kapuit Amerika előtt, a míg nálunk egyenértékű kár­pótlást nem nyer. Miután pedig az osztrákok épen a német iparczikkekkcl szemben a vámok leszállí­tását csökönyösen ellenzik: NémeTörszág termé­szetesen nem helyezkedhetik oly álláspontra, mely őt Amerika boszújának tenné ki, a nélkül, hogy itt kárpótlást nyerne. Ha ezen viszonyokat alaposan megfontol­juk, mindenesetre igen komolynak fog mutat­kozni a veszély, mely bennünket fenyeget. De én, azt hiszem, azért nem kell kétségbe esnünk. Magyarországnak', hála Isten, van egy fegyvere, a melylyel igenis kényszerítheti Ausztriát, hogy ő is alkalmazkodjék azon igényekhez, melyek­nek kielégítésétől nemcsak Magyarország, hanem egész Közép-Európa jövője függ, hogy Amerika szervezkedésével szemben mi is hasonló módon szervezkedjünk. Mi ez a fegyver? Az önálló vámterület. Én az önálló vámterűlet híve levén, termé­szetes, hogy a t. ház valami nagy súlyt nem fog arra fektetni, ha ennek előnyeit illustrálom. De nem a magam szempontjából beszélek, hanem egészen elfogulatlan, pártszínezet nélküli szem­pontból állítom fel a kérdést. Hát nem épen az önálló vámterület e az az egyetlen fegyver, melylyel Ausztriát arra kényszeríthet] ük, hogy oly kereskedelmi politikát folytasson, a mely az­után lehetővé fogja tenni azon európai szervez­kedést, a melyhez ma az első lépést megtettük ? Nemsokára itt lesz az idő, midőn Ausztriának a kereskedelmi szerződést felmondhatjuk és ha akkor azt felmondjuk, úgy alkudozzunk, mintha idegen felek volnánk s ellenértékeket állítha­tunk szembe ellenértékekkel; akkor meg fog­juk látni, hogy mi lesz az, a mihez Ausztriának egyáltalában joga lehet és az nemcsak, hogy a jelenlegi állapotot nem fogja elérni, hanem messze el fog maradni még attól is, a mivel 1878 előtt birt. Mindezek után, t. ház, a miket párttekintet nélkül- voltam bátor előadni, méltóztassék meg­engedni, hogy néhány szóval a saját pártállás­pontomat is jelezzem. (Halljuk! Halljuk!) Már kifejtettem azt, hogy azon czélokat, melyeket a kormány mostani előterjesztésében vall, én Magyarország szempontjából helyeslem s hogy azokat nem helyeselni tulajdonképen nem is lehet. Továbbá Id van mutatva minden irányban az, hogy a szerződéseknek gyakorla­tilag jelentékeny hasznuk lesz úgy a magyar

Next

/
Oldalképek
Tartalom