Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.
Ülésnapok - 1887-581
581. országos ülés 1891. deczember 19-én, szombaton. 459 következtében oda kellett hatnia Bismarcknak, hogy dús saját jövedelmi forrásokat nyisson a birodalomnak. Az úgynevezett védvámoknak főfeladata tehát az volt, hogy a német birodalom jövedelmeit fokozzák. Hogy ez, t. ház, csakugyan igaz, ezt a t. kormány mai előterjesztése is elismeri, mert itt világosan ki van mondva »A gabonavámoknak a német birodalomban kettős feladat jutott. Egyrészt hivatva vannak a vámjövedelmet szaporítani és így pénzügyi jelleggel birnak, másrészt pedig a belföldi termelésnek védelmét is biztosítják « Azután így folytatja: »Nem lehet tagadni, hogy az első czélt elérték, mert 1889-ben a gabonavámokból elért bevétel 28%>-át képezte az összes vámjövedelmeknek, holott lb80-ban csak 8%-ra rúgott.« Azután közöl, egy kimutatást 1880-tól 1889-ig, melyből kitűnik, hogy a gabonavámból eredő bevétel ezen idő alatt 1 í millió forintról 101 millió forintra emelkedett. Ha még ehhez hozzászámítjuk a többi gazdasági termékek vámját, akkor azt látjuk, hogy NémeTörszág mostanában a vámokból körülbelül 250 millió forintot vesz be. Ozélját tehát csakugyan elérte. Kérdés már most az, hogy hozott-e valami jövedelmet az osztrák védvámos politika? Mindenki tudja, hogy nemcsak nem szaporodtak a vámtételek felemelése következtében, hanem inkább elsorvadtak ; a mi különben a dolog természetében fekszik. Mert a vámtételek túlságos fel csigáz ása folytán kizárták a külföldről való behozatalt s ennek következtében nincs is vámjövedelem. De ettől eltekintve használt-e ez egyik vagy másik fél nemzetgazdaságának ? Nézetem szerint nem. Mert az osztrák ipart ezen mesterséges védelem által túltengésre birta. Úgy, hogy most, ha valami szabadabb áramlat fog bekövetkezni, a mi be kell, hogy következzék, valóságos catastróphának néz elé. Hogy Magyarországnak nem használt, erről már eleget szóltam. Az osztrák védvámos politika tehát koránt sem volt utánzata Thiers vagy Bismarck politikájának, mert azok politikája genialis volt a maga nemében, míg az osztrák politika ennek tökéletes ellentéte. En a magam részéről kijelentem, hogy ha a mi monarchiánkban olyan poli tika folytattatnék, a mely íranczia- vagy NémeTörszág politikájának volna utánzása, a melynek főezélja a vámjövedelmek szaporítása volt, ezt én helyeselném. Hogy én az önálló vámterületnek voltam és vagyok híve, ennek fő ok a az, mert ezen az úton vélem elérni azt a czélt, hogy Magyarország oly vámjövedelmekre tegyen szert, a minő Magyarországot megilleti. B. Kaas Ivor: De most csak 30 százaléka van! (Halljuh! Halljuk!) Mudrony Soma: Magyarországnak sokkal nagyobb vámjövedelme lehetne, mint a milyennel most Ausztria-Magyarország összevéve bír. És ez nagyon természetes, mert mindazon czikkek, a melyek Ausztriából Magyarországba behozatnak, vámmal terheltethetnének, a mely esetben — a mint már kimutattam — a vám jövedelmek maguknál az iparczikkeknél 58 milliót tennének ki. Most pedig az osztrák vámjövedelem mindössze néhány milliót tesz ki, a melyből Magyarország 4 — 5 — 7, legjobb esetben 10 millió forintot kap. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ebből t. ház, az a tanulság, hogy: »si duo faciunt idein, non est idem« és hogy ne engedjük magunkat idegen politikusok iránya és jelszava által tévútra vezettetni. Lássunk, t. ház, mi a magunk szemével és gondolkozzunk a saját eszünkkel. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Mindenesetre pedig tanóljuk meg azt, hogy a vámügynek legfőbb ezélja az állami jövedel mek szaporítása- (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ha ezen czélt a vámpolitika eléri, a nélkül, hogy a beltermelésnek ártana, akkor ez rationalis, ha pedig egyáltalában nem éri el, vagy ágy éri el, hogy e mellett a beltermelés szenved, akkor ez irrationalis politika. Azon politikának pedig, a mely vámjövedelmet nem képes elérni és e mellett, még a termelést és fogyasztást is sújtja és károsítja: az ily politikának a nevét nem tudom, mert a parlamentaris kifejezések szótárában erre nincs megfelelő kifejezés. Beöthy Ákos: Hiszen ez a kormány politikája! (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Mudrony Soma: Még csak egyet akarok röviden megjegyezni, (Halljuk! Halljuk! a balés szélső baloldalon.) Hogy micsoda, vívmányokat értünk el? erről fölösleges bővebben szólani, mert erre nézve előttem szólott Gaál Jenő t. képviselőtársam igen részletesen kiterjeszkedett. Különben az indokolás is részletesen előadja, hogy mit nyertünk először azon az úton, hogy nyersterményeink kiviteli várna leszállíttatott és másodszor felsorolja a on czikkeket, a melyekre nézve Magyarország a külföldre van utalva s hogy azok tekintetében micsoda vámkedvezményeket sikerűit elérnünk. Ha, t. ház, ezen kettőt összehasonlítjuk, azt ft'gjuk látni, hogy sokkal nagyobb kedvezményeket értünk el a kifelé való kivitelnél, tehát ott, a hol a döntés nem tőlünk, hanem NémeTörszágtól fi : ggött, mint elértünk annál, mely tőlünk, illetőleg a monarchia két felétől függött. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső -baloldalon.) Ugyanis az indokolásban elő van adva, hogy csak a következő czikkeknél voltak bizonyos vámmérséklések ke resztül vihetők — ámbár nem nagyok azok a mérséklések — mint: 58*
