Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.
Ülésnapok - 1887-581
452 £81. oruigos filét 1SM. deezember 19-éa, szombaton. nek politikai jelentőségük csak az esetben lehet, ha valóban becses közgazdasági tartalommal is bírnak; ennélfogva a mennyiben ilyennel bírnak, okvetlenül szükséges azt el is ismemi.(Általános helyeslés.) így fogván fel a helyzetet, mindenekelőtt azon kérdésre kívánok felelni, hogy mit nyerünk tehát közgazdaságilag és pedig közvetlenül előnyökben ezen előterjesztések által. Ezen kérdésnek minden oldalról való meghányása s megvizsgálása után arra a meggyőződésre jutottam hogy (Halljuk! Halljuk!) azok valami szerfelett nagyoknak nem mondhatók. Ezen előnyök ugyanis yagy olyanok, melyeket szerződés nélkül is élveztünk volna a mostani kereskedelmi, politikai conjuncturák között. Ilyenek azok, melyek gabonakivitelünk számára biztosítattak. Vagy olyanok, melyek inkább névlegesek, mint valódiak és ilyenbe részesül az őrlemények kivitele. Vagy végre ezen kedvezmények igazán csak precariusok, s ilyenek az állatkivitel számára nyújtott előnyök. A mi a gabonakivitelt illeti, tény az, hogy a búza és a rozs vámja l 1 /* márkával, a zabé 1-20, a hüvelyes vetemények 0'50 a tengeri és maláta-kivitel 0'40 és az árpakivitel 0'25 márkával kisebb márkával kisebb vámot fog fizetni, mint eddig. Azonban ha figyelembe veszszük azt, a mita német birodalmi gyűlésen a birodalmi cancellár e részben mondott: akkor kétségtelennek fog feltűnni, hogy ugyanazon kedvezményeket már a legközelebbi jövőben Amerikának is megfogják adni. Arról, hogy Oroszországnak hajlandó lesz-e a német kormány a szóban levő kedvezményeket megadni, beszélni a birodalmi cancellár még most hiu dolognak tartotta, mert Oroszország egyáltalán nincs azon helyzetben, hogy azoknak hasznát vehesse, de biztosra lehet venni, hogy e vámleszálíítások Oroszországnak is meg fognak adatni és pedig azon egyszerű okból, mert NémeTörszágnak is van oda kivitele, de ennél fontosabb körülmény az, hogy NémeTörszágnak egy jelentékeny része, a keleti tenger mellett fekvő kikötő városok, tisztán az orosz gabona kivitelének közvetítéséből élnek. És a ki azon előterjesztéseket olvasta, melyekkel a német birodalmi kormányhoz járultak, lehetetlennek fogja tartani, hogy e kormány a bizalom említett fontos részeit feláldozhassa. Ily körülmények közt nagyon valószintí, hogy a differentialis vámolás a gabonaforgalom tekintetében NémeTörszágban egyáltalán nem fog érvényesülni. Ez esetben pedig világos az, hogy mi csak oly küzdelmet leszünk kénytelenek a jövőben is folytatni, mint a milyet eddig ki kellett fejtenünk. Az őrleményekre nézve a dolog úgy áll, hogy míg eddig a német malomipar a lisztnél 4 márkával lett megvédve, jelenleg ez a védelem, ha a gabonavámhoz, a mint kell, még 30°/ 0-ot adunk, leszáll 2*75 márkára. A gyöngykásánál és a köleskásánál szintén lejebb megy valamivel a vám, de az még mindig jelentékeny. A lisztnél tehát 2-75, a gyöngykásánál 4*50, a köleskásánál 6 márkával fog ezentúl_ a német molnár kedvezőbb helyzetben lenni, mint. versenytársai. A két utóbbi őrleményt azért hozom fel, mert ezek szintén nem jelentéktelen kiviteli czikket képeztek. A köleskásánál azt vagyok bátor a t. háznak becses figyelmébe ajánlani, hogy a német vámoknak felemelése előtt abból magából a fővárosba több, mint fél millió mázsa vitetett be. Most ezen termelés szintén megvan, de hogy elhelyezhessék, kénytelenek voltak a vidékre reflectálni, a hol azután a létezett köleskása-malmokat tönkretették. Érintkeztem az e tekintetben érdekeltekkel, a kik azt mondják, hogy a magyar őrlemények kivitele egy métermázsával sem lesz e vámleszállítás következtében nagyobb, mint volt eddig. Én tehát a magyar malomipar helyzetét azon egyénhez hasonlítom, a ki előtt három méteres palánk állott, melyen át kellett volna ugornia, erre nem levén képes, kettőre alacsonyították, de ő egyáltalán nem levén képes egynél nagyobbat ugrani, a két méteres palánk rá nézve ép oly akadályt képezett, mint a három méteres. (Igaz! Úgy van! hal felől.) A lisztkivitelnél nekünk nyújtott kedvezmények ez idő szerint tehát, a mint említettem csupán névlegeseknek mond hatók. Az állatkivitelre nézve is foglaltatik némi vámmérséklés a német szerződéses tarifában, de itt nem ez a fődolog, hanem sokkal fontosabb az állategészségügyi vámkezelés. Ha már azonban az állategészségügyi egyezményt nézzük, lehetetlen azon meggyőződésre nem jutni, hogy daczára a megkötésénél nyilvánult jóakaratnak az által egész állatkivitelünkkel NémeTörszágba tulaj donképen a német kormány jóakaratára. vagyunk utalva. Nem akarom tüzetesebben tárgyalni itt a dolgot. A ki azt az előterjesztést és különösen annak 6. pontját elolvasta, igazat fog nekem adni. Nem tartom azonban opportunusnak a conventio rendelkezéseinek hátterét képező körülményeket fejtegetni; de ha bárki kétségbevonja állításomat, kész vagyok azt, akár most, akár az állategészségügyi egyezmény tárgyalása alkalmával bebizonyítani. így állunk azon előnyök zömével, melyeket NémeTörszágtól kapunk. Nyertünk, elismerem, kisebb kiviteli czikkek kivitele javára is enged menyeket, de a szerződések jellegét nem ezek, hanem azon nagyobb kiviteli czikkek, melyeket az angolok általában stoplenek neveznek, adják meg. Ilyenek pedig nálunk Magyarországon a gabona, az őrlemények és állatok. Az ár, melyet ezen előnyökért mi adtunk, el kell ismerni, szin-
