Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-581

Í81. «r»ágo» liléi 1891. deczemlwr 19-én, uombftton. 453 tén nem szerfelett nagy. Mert ha az volna, hiszen megmondották volna azt a mi szomszédaink, az osztrákok a bizottsági tárgyalások során, de nagy kedvezmények tőlünk nem kívántattak, mert NémeTörszággal való viszonyunk meglehetősen megmarad a statusquo állapotában. Olaszországgal és Svájczczal szintén fen tar tátott a statusquo. A Svájczczal kötött kereskedelmi szerződés valamivel kedvezőtlenebb, mint az eddigi, a változtatások által azonban Magyarország forgalma nincs érintve. Olaszországnak kereskedelmi szerződése mi velünk szintén megmaradt a régi állapotban s ezt megvallom őszintén, bizonyos tekintetben sajnálom. És itt ki kell térnem arra a mozgalomra, mely az olasz borvámok fentartása által idéztetett elő. Végighallgattam, illetve figyelemmel kísértem azt a vitát, mely nálunk és másutt e részben folyt s arra a végeredményre jutottam, hogyha a mi bortermelésünk és borkereskedelmünk részére a 3'20 frtos borvám, a melyet mi Olaszországnak kilátásba helyezünk azon esetre, ha ez a maga vámját más államokkal szemben 5 frank 75 ceutimera szállítja le, közvetlenül bekövetkező valószínű veszélyt nem képez is, az egyáltalán nincsen kizárva. A franczia minimalis vám a borokra 7 frankot tesz. Az osztrák kereskedelmi minister a bécsi közgazdasági bizottságban utalt arra, hogy tavaly, midőn Nápolyban borászati congressust tartottak, az olaszok magok is 8 frankra vélték a borvámot leszállíthutónak. Első pillanatra szembe fog ötleni a közelség, mely e tekintetben a vámok közt fennáll. Francziaország továbbá esetleg nagyon szívesen elfogadná azt az ajándékot Olaszországtól, melyet az 5 frank 77 centimé vámmal adna neki, mert ez általában nem volna ártalmára. Igaz, hogy eddig csak drágább borokat szállított Olaszországba, de ily alacsony vám mellett olcsóbb borok bevitelét is megkísérelhetné; Olaszországnak ettől alig kellene nagyon félni és megadhatná a vámmérséklést, mivel ez által azon előnyben részesülne, hogy megkapná a mi egész piaczunkat. Én ezt az alacsony vámot tiz év előtt sem tartottam volna szerencsétlenségnek szőlőszetünkre nézve; azonban a viszonyok meglehetősen változtak. Tudjuk, hogy hazánk bortermelésének igen jelentékeny része a phylloxera-vész folytán már veszendőbe ment, másik nagy része pedig legközelebb elpusztulni fog. Ellenben Olaszország szőlőiben, nem tudom mily szerencsének köszönheti, de tény, a phylloxera legalább nagy mértékben még nem pusztít. Apuliában tavaly és az idén oly nagy volt a bortermelés, hogy 5 frankért adtak egy hektolitert, sőt a termésnek egy jelentékeny részét ott hagyták száradni a tőkéken, mert nem volt elég hordó és pincze, melyben elhelyezhették volna. Az bizonyos, hogy a mi közönségünk nincs hozzászokva az olasz borok fogyasztásához, de méltóztassanak tekintetbe venni, hogy hova emelkedtek a bor-árak és ezzel szemben az igen olcsó olasz borok fogyasztása nálunk épen nem tartozik a valószinűtlenségek körébe. Azon véleményben vagyok tehát, hogy az olasz kereskedelmi szerződés jelzett intézkedése semmi esetre sem tartozik az egyezmények fényoldalai közé. Azon ellenvetésre pedig, hogy hiszen ha benne volt a régi szerződésekben is, azt felelem, hogy ugyanaz a dolog két különböző időben egyáltalában nem mindig ugyanaz. (Úgy van! Igaz! a bal- f.s szélső baloldalon.) így állunk, t. ház, az előterjesztés közvetlen közgazdasági előnyeivel. Velők szemben szívesen ielentem ki. hogy azon kilátásokat, melyeket a jövőben nyújt részünkre, én sokkal jelentékenyebbeknek tartom. így mindenekelőtt fontosságot tulajdonítok az üzleti élet azon stabilitásának, melyet ezen egyezmény egész Közép-Európában meg fog honosítani. Hogy az azonban csakugyan biztosított legyen, ahhoz uálunk a valuta helyreállítása is szükséges, mert annak ingadozása nagy mértékben ellensúlyozhatja a vámban jelentkező számítási tényezők állandóságát. A stabilitásnál ily körülmények közt nagyobb hordereje van az ón szemeimben annak, hogy megakadályozza a gazdasági reactio teljességébe való visszaesést. Szerintem annak veszélyét szerződések nélkül épenséggel nem lehet kizártnak tekinteni. Oroszország ugyanis ma és talán még egy pár esztendeig nem igen fog gabonakivitelével a világpiaczon szerepelhetni, de néhány év múlva a kenyérszükségletnek fedezéséből reá esíí részt ismét fogja magának követelni. A míg ez be nem következik nálunk is, másutt is a termelők igyekezni fognak Oroszország nélkül kielégíteni azt. Bizonyos mérvű gabna - túltermelést várhatunk tehát az esetre, ha Oroszország gabnakivitele ismét lábra áll. Ez igen könnyen egy szelídebb természetű mezőgazdasági válságot idézhet elő, melynek esetére nagyon előnyös lesz, ha e szerződések által gát vettetik annak, hogy ismét visszaessünk oda, a hol kereskedelmi politikai tekintetben ezelőtt voltunk. E szerződések birtokában ellenben megtörténhetik, hogy a gazdasági válságot mi el is kerülhetjük, ha ép az időben, midőn jelentkeznék, jó terméseink lesznek. Hiszen jó termés és alacsony árak mellett a gazdák sokszor keservesen, de még is meg tudtak élni a múltban is, ha terményeik útja kifelé nem volt elzárva. Nagy előnyük e szerződéseknek az is, hogy lehetővé teszik kereskedelmi szerződések kötését a keleti államokkal is és pedig közgazdaságunk nagyobb sérelme nélkül. A mezőgazdaság