Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.
Ülésnapok - 1887-557
Mf. országos fiiéfs 1891. ektóber ?én, snerÍAn. S7 a rendes kezelési többletre súlyt nem kívánok fektetni, hanem a megítélésnél egy sokkal szigorúbb mértéket kívánok alkalmazni, kérve a t. házat, hogy a realitás szempontjából a végeredményből vonja le ítéletét. (Helyeslés a jobboldalon.) Összes kiadásaink 395,340 000; bevételeink 395,353.000 forintot tesz, vagyis a költségvetés 12.995 forintnyi felesleggel záródik. (Éljenzés a jobboldalon.) Erre az eredményre, t. ház, ugyanazt a criteriumot kívánom alkalmaztatni, melyet az 1891-ik évi előirányzat beterjesztésekor felállítottam. Akkor ugyanis azt mondtam, hogy a költségvetésben legnagyobb baladást az képezi, hogy a valódi szükséglet mértéke szerint irányoztam elő összes kiadásainkat és azokat saját maradandó és állandó jellegű bevételeinkre basiroztam; úgy, hogy azok a tényleges eredményeknek fognak megfelelni. Jó lélekkel mondhatom, hogy ezen szigorú mértéket alkalmaztam s egész teljességében az 1892. évi költségvetésre. És ígj erős bennem a hit, hogy rendszeres kezelés mellett a tényleges eredmény nem maradhat az előirányzaton alul. Ebben nemcsak az a tudat erősít meg, hogy lelkiismeretes pontossággal igyekeztem minden kiadási és bevételi tételeinket mérlegelni, hanem megerősítenek azon eredmények, melyeket az 1890 ik évi zárszámadások mutatnak. {Helyeslés a jobboldalon.) Ezen zárszámadások nemcsak azt a szigorú mértéket igazolták, melyet annak idején a költségvetés előterjesztésekor felállítottam, hanem messze meghaladó eredményt is tüntettek fel, a mennyiben kerekszámban szólva a pénztári felesleg 28. millió forintra rug (Élénk helyeslés a jobboldalon.) és ha az összehasonlítás legszigorúbb mértékét alkalmazom is, vagyis a tényleges bevételeket az utalványozásokkal állítom szembe, akkor is 19 és fél millió felesleg mutatkozik. (Tetszés jobb felöl.) Akkor, t. képviselőház, mikor azt látom, hogy a tényleg elért bevételek, eltekintve az időközi fejlődésektől, már 1890 ben a főbb jövedelmi forrásoknál jelentékenyen meghaladták az 1892. évi előirányzatnak egyes tételeit, akkor, azt hiszem, hogy a rigoróz és reális eljárásnak igazolásául hivatkozhatom az itt kimutatott eredményekre. (Helyeslés jobb felöl.) De ezen egyszerű bizonyíték megnyerésén kivűl nem is mernék az ott feltüntetett eredményekre messzebb menő pénzügyi politikát alapítani, nem pedig azért, mert nem szabad feledni, hogy e kimutatott feleslegben egyes jelentékeny, legalább ily összegben jövőre meg nem valósuló tényezők szerepelnek. így arra a jelentékeny feleslegre, mely az államvasutaknál mutatkozik — nettóban beszélek — azon mintegy 3—3 V* millió feleslegre az államvasutak 1892. évi előirányzatához képest, minden valószínűség szerint nem fogunk számíthatni. Ebben a kimutatott többletben szerepel 1,400.000 forint közösügyi kiadás, mely ha nem is vétetett ez évben igénybe, de később igénybe vétetik; ebben szerepel közel 8 millió forint regale váltsági kamat, a regaleváltság kamatai, a mi a regálé-kártalanítási törvény azon határozmányának folyománya, hogy utólag fizetjük a kamatokat és előre vettük be a jövedelmet, úgy, hogy e kiadások az 1891-ik s részben az 1892-ik évben várnak ránk. Kötelességemnek tartom mindezeket felemlíteni, hogy óva intsek a vérmes felfogástól. Akkor, midőn még pénzügyi bajokkal küzdtünk, sokszor a kishitűségnek, a csüggedésnek nyilvánulásaival találkoztunk közéletünkben és egvsz politikai felfogásunkban. Szükségesnek tartom ezt fölemlíteni, mert most az ellenkező áramlatot látom s mert pénzügyi helyzetünk javulása folytán, a mindent rószás színben látásnak (Helyeslés jobb felöl.) s a vérmes reménységeknek mind sűrűbben nyilvánuló symptomaival találkozunk nemcsak pénzügyi eredményeink megítélésénél, hanem egész politikai felfogásunkban is, (Élénk helyeslés jobbról] zaj és mozgás a szélsőbalon.) pedig az az óvatosság, az az önmegtartóztatás, az a takarékosság, melyek pénzügyi kibontakozásunknak oly hathatós eszközei voltak, ha maradandó, consolidáit viszonyokat akarunk teremteni, jövőre is kell, hogy dominálják felfogásunkat; (Élénk helyeslés jobbról.) kell, hogy visszatartsanak a különben is támadó igények mesterséges fölkeltésétől és fokozásától, minden szükségletnek, mint elodázhatlannak való feltüntetésétől, mindennek az államtól való követelésétől, mindennek egyszerre, gyorsan és azonnal követelt megvalósításától. (Élénk helyeslés jobbról; zaj és nyugtalanság a szélsőbalon.) A pénzügyi helyzet mai képe tehát az, hogy consolidáit pénzügyi viszonyaink vannak és hogy ezeknek csak két veszélyes ellensége lehet ; az első: a helyzet vérmes megítélése, a második: a mód nélküli igények felkeltése. (Élénk helyeslés jobbról. Félkiáltások a szélső baloldalon: Kinek mondja ezt?) Az eredménynek a valódi mérték szerinti, higgadt megítélése (a jobb oldalra mutatva) talán inkább ezen tisztelt oldalnak, viszont a mód nélküli igények föl nem keltése pedig talán a tisztelt túloldalnak képezendi egyik legbölcsebb politikai eljárását (Ellenmondás és zaj a szélsőbalon.) Ne- feledjük, hogy összes financiális erőinket kemény próbára teendik azon szükségletek, melyek a, már megkezdett, hogy úgy mondjam, inaugurált reformokkal mellőzhetetlenül járnak. Csak ezentúl fognak nyilvánulni egészükben az igazságügyi reformokkal járó nagyobb szükségletek, az administratio mellőzhetetlen
