Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-580

436 680. orsiágos Illés 1891. decsember 18-án, pénteken. vételi forrásnak egyik vagy másik ágát biztosítjuk, mégis oda hassunk, hogy a jelen érdekében történt túlságos igénybevétel által meg ne akadályozzuk a jövő alkotásainak lehetőségét. Nekünk úgy a jelenre, mint legalább a legközelebbi jövőre figyelemmel kell lennünk. Érzem, t. ház, tudom, hogy igen sok nehézségbe fog ütközni ezen igen szerény összegecskének behajtása is; daczára, hogy oly kis megterhel tetésről van szó, előreláthatólag apró nehézségeket fog azok bevétele okozni; de sokkal több józanságot, sokkal több önkormányzati képességet látok még községeinkben is, hogy sem módot ne találnának arra, miszerint ott, a hol pl. 80 gyermek közül 40 gyermeknek a szülői nem képesek ezen 15 krt lefizetni, a liiáuyzó összeget valahogyan pótolják és a községeknek ez a 6 frtos hozzájárulása sokkal csekélyebb lesz, mint a mily nagy összeget képvisel az államháztartásban az a 240.000 fit Méltóztattak a külföldi mintákra hivatkozni. Méltózta sanak megnézni a franczia, ;iz angol népoktatási költségeket, méltóztassanak megnézni, hogy ott az állam csak a legkisebb mértékben : egélyezi a társadalmat. Az angol községek öí-szeállnak és a legnagyobb közművelődési intézeteket léptetik életbe. Tudom, hogy mi sok új intézményt hozunk létre, a melyek újabb és újabb terheket rónak Magyarország adózó közönségének amúgy is görnyedező vállaira és épen ezért kell minden módon kímélni az adózók fizetési képességét, megelőzni az esetleg bekövetkező adófelemelés szükségét és ez okból számbavehető segédeszköz hiányában új alkotásainkra másnemű hozzájárulásról is gondoskodni. E szempontok azok, a melyek bennünket e hozzájárulás kirovására rávittek és ezért nyugodtan vállaljuk el a ftdelősségt't úgy a nagyközönséggel, mint a jövővel szemben is. Polónyi Géza t. képviselőtársunk azt mondja, hogy hadd lássuk azon képviselőket, a kik ezen törvényjavaslat megszavazása által egy újabb teherrel akarják az ország közönségét megróni. Hát legyen, t. ház, és meglesz mindenkiben a báTörság megmutatni, hogy érezve egyrészt az aggodalmat és tudva másrészről, hogy talán sok rövid látkörű egyénnek neheztelésével is fogunk találkozni, midőn engedünk a kényszerítő' szükségnek és azon magasztos gondolatban, hogy a tanítók helyzetén javítsunk, elvállaljuk a felelősséget mindenkivel szemlen; elvállaljuk szemben a jelennel és a jövővel, elvállaljuk azon •unitói kar jövő ellátása és családjaik biztosítása érdekében, a melynek javára cselekszünk; elvállaljuk azon magyar nemzeti cultura érdekében, a melynek számára újabb forrásokat igyekszünk keresni s melynek érdekéből óhajtjuk, hogy minél több intézményt minél kisebb egyenes adóteherrel alkothassunk. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ezen tudatban, ezen meggyőződésben a törvényjavaslat rendelkezését elfogadom. (Élénk helyeslés jobb felől.) Madarász József jegyző: Hoek János! Hock János: T. ház! Előre jelzem, hogy a tárgyalások folyamát mesterségesen meghoszszabbítani nem akarom és ép azért felszólalásomban nagyon röviden terjeszkedem csak ki észrevételeimmel Hagara t, képviselőtársam felszólalására, a ki többek közt azt mondta, ho<ry a tanítói kar érdekében vállalja magára a felelősséget, midőn a nyugdíjalap fedezetét, melyet a szülőknek kellene gyermekeik után fejenkint 15 krral viselni, az államról egyszerűen a szülők terhére hárítja. Nos hát, t. ház, én ellenkező véleményen vagyok és nem hiszem, hogy képviselőtársam ezzel a tanítói kar érdekét mozdítja elő, mert \égre is saját helyzetüknek mindig a tanítók a legilletékesebb kritikusai és ők tudnak legeompetensebb véleményt nyilvánítani arról, vájjon mi válik az ő érdekeik hasznára és mi nem. (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) ők pedig kérvényükben egyenesen azzal a kérelemmel fordulnak a házhoz, hogy mentsék fel a közönséget ez alól a, vexatorius adó alól és a tanítók tekintélye ne legyen kitéve annak a meghurezoltatásnak, hogy a községben minden egyes lakó, a ki nem gyakorol kritikát a törvénynyel szemben, hanem impressio után indul, az ódiumot ezen újabb teherviselésért magára a tanítókra hárítsa. Mert végre is Hagara képviselőtársam, a ki a törvény rendjével tisztában van és annak dispositioit meg tudja beesülni akkor, midőn valamit cselekszik, természetes, hogy a törvény szabványait alkalmazza cseleketeinek rugójául; a nagyközönség azonban nem a törvényben keresi az okot, hanem keresi a legközelebbi okban, a tanítóban. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) Végre megemlítette a t. képviselő úr, hogy nem akar hosszas lenni, mert fontos törvényjavaslatok várnak még ezután tárgyalásra, melyeknek tárgyalását talán megakasztaná a vita hosszú folyama. Először is felvilágosításul csak annyit jelzek a t. képviselő úrnak, hogy mi nem vagyunk okai annak, hogy e törvény tárgyalására több időt nem szentelhetünk; de meg fogja engedni, hogy épen az általa hangsúlyozva említett fontos érdekek követelik első sorban, hogy ha egy törvényt benyújtanak, azon ne surranjunk át egyszerűen, hanem fűzzük hozzá megjegyzéseinket és lehetőleg gyökeresen, radicalisan orvosoljuk az abban talán véletlenül is ejtett sérelmeket. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) De van még egy más ok, t. képviselő úr, a miért nem fogadhatom el ezen ellenvetést.