Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.
Ülésnapok - 1887-580
580. országos ülés 1891. deczember 18-án, pénteken. 437 (Halljuk.' Malijuk!) Azt, hogy a kereskedelmi javaslatok, melyek egy ország közgazdasági érdekeit érintik, épen oly nagyfontosságúak, mint e törvényjavaslat, melynek culturalis és nem közgazdasági vonatkozásai vannak, ón is elismerem; de egyúttal kutatom az okát, vájjon mi indítja a t. kormányt arra, hogy épen a kereskedelmi szerződéseket akarja oly gyorsan, rohamosan letárgyalni? Hiszen e nemzetközi szerződések tekintetében megadja nekünk a külföld a példát, hogy másutt sem sürgetik oly rohamosan e szerződések tárgyalását. Ausztriában a budgetet tárgyalják, ott még csak az illető bizottság foglalkozik ezekkel a javaslatokkal, A házban való tárgyalásuk pedig csak január ÍO-ikére van kitűzve. Svájczban még szóba sem került a dolog, Belgiumban pedig foglalkozik ugyan már a bizottság e nemzetközi intézmények tárgyalásával, de a képviselőház elé még ott sem kerültek. Itt egy lappangó oknak kell rejleni abban, hogy épen a magyar parlamentben sürgetik a kereskedelmi javaslatok letárgyalását. (Úgy van! Úgy van ! a bal- és szélső baloldalon.) Ezt az okot én nem kutatom, tény az, hogy a levegőben lappang, de nekem, mint képviselőnek, határozott kötelességem itt az allusiot megtenni a minister úr politikája tekintetében, a ki — bocsánat a kifejezésért — nem nyíltan iparkodik a nemzetet a saját és cabinetjének irányáról felvilágosítani, hanem rejtett utakat használva, alattomosan készíti elő a talajt a legközelebbi választásokra. (Úgy van! Úgy van!Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Már pedig, t. ház, nemcsak nekünk, hanem a nemzetnek is joga van előre megtudni, hogy melyik lesz az a pillanat, midőn sorsa felett rendelkezik; mert előre el kell készülnie e politikai mozgalomra, előre el kell készülnie magának a közönségnek oly harczra, a melyben jogait és nemzetének szabadságát akarja épen a képviselőválasztásokkal megvédelmezni, (Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! Ezek a dolgok a maguk idejében helyén lehetnek, a 10-ik szakaszhoz azontan nem tartoznak. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon. Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Magarának válaszol!) Hock János: Én azt hiszem, t. ház, hogy az erkölcsi téren is a physicai világrend törvényei szoktak rendesen érvényesülni és akkor, mikor a physicai törvények a viszhangot mint természetes tüneményt érthetővé teszik, az erkölcsi térre átmenve, Hagara Viktor t. képviselő úr felszólalása is provocálhatta az én viszhangomat. Nem én, hanem a t. képviselő úr volt az első, a ki a kormány álláspontját megokolni törekedett azzal, hogy fontos törvénjgavaslatok várnak még a tárgyalásra. (Élénk helyeslés Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) De midőn a t. képviselő úr ezt tette, akkor azt hiszem, nekem is jogom van kutatni az okokat. (Élénk helyeslés. Úgy van! a bal- és szélső baloldalon. Elnök csenget.) Elnök: Bocsánatot kell kérnem a t. képviselő úrtól, én nem szoktam senkit sem ok nélkül megszólítani. Ha valamely képviselő úr csak érint egy tárgyat, az egészen más, mintha annak terjedelmes fejtegetésébe bocsátkozik, hogy mi történik Svájczban, NémeTörszágban és Belgiumban. Most a törvényjavaslat 10. §-ánál vagyunk és méltán meg lehet követelni, hogy a szónok a tárgytól huzamosabb ideig el ne térjen. Erre figyelmeztettem a t. képviselő urat és ezt joggal cselekedtem. (Élénk helyeslés. Úgy van! jobb felöl. Nagy mozgás és zaj a szélső baloldalon.) Es most méltóztassék folytatni beszédét. Hock János: Elismerem a t. ház mélyen t. elnökének azt a jogát — a mely előtt készséggel meghajlok — hogy nemcsak a tárgyalás menetére van hívatva felügyelni, hanem a vitának irányt adni is kötelessége. Felszólalásomra csak egyenlő mértéket akartam alkalmaztatni és bocsánatot kérek, hogy az igen t. elnök úrnak szavaira reflectálni bátorkodtam. (Helyeslés.) És most engedje meg a t ház, hogy röviden befejezzem felszólalásomat. Nekem a nézetem az, hogy az adó, mely 15 krajczárral sajtja a szülőket, kik gyermekeiket iskolába járatják, első sorban a tanítókra nézve is vexatorius; másodsorban a szülőkre nézve is az. Végre is nem értem azt, hogyha az állam kötelezettséget ró a szülőkre, hogy gyermekeiket iskolába járassák, ezt a kötelezettséget miért fokozza még egy szolgálmánynyal, pénzfizetéssel. Hiszen nekünk az áll érdekünkben, hogy mentől jobban buzdítsuk a szülőket arra, hogy gyermekeiket taníttassák és az iskolába, örömest járassák. Ezt az utat kisimítani, kiegyenlíteni kell, nem pedig az elé akadályokat gördíteni bizonyos szolgálinányokkal és pénzfizetéssel. (Helyeslés. Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Azért e tekintetben az a megállapodásom, hogy első sorban hozzájárulok Kiss Albert t. képviselő úr indítványához, mely r szerint a szülők helyett az állambudget viselje ezt a terhet. Ha pedig ez az indítvány el nem fogadtatnék, pártolom a Komlóssy Ferencz t. képviselőtársam módosítványát, a mely különben is határozottabban praecisirozza azt az álláspontot, melyet Kiss Albert t. képviselő úr indítványa elfoglal. De végre, ha a t. vallás- és közoktatásügyi minister úr csakugyan magára venné a t. pénzügyminister úr gondjait és pénzügyi tekintetekből nem akarná ily összeggel terhelni a budget-et; egy közvetítő módosítvänynyal leszek bátor a
